Tudnál élni vágyak és ragaszkodás nélkül?

Szerintem lehet úgy élni, csak nem érdemes.

Vagyis én már próbáltam is, meg sikerült is (nem a buddhizmus miatt, nem is tudtam erről), mert már elegem volt a dolgokból, elhatároztam, hogy mostantól nem fogok kötődni senkihez és semmihez, de aztán rájöttem, hogy ez baromság. Veszteség ugyan nem fog érni kötődés nélkül, de akkor nem is lesz semmim, vágyak nélkül pedig csalódás nem fog érni, viszont nem lesz célja az életemnek...

A buddhizmus nem azt mondja, hogy tégy magadon erőszakot, és attól leszel boldog. Egyszerűen csak megmutat egy olyan utat, ahol a vágyakra és a tagaszkodásra már nem lesz szükséged, épp ezért nem is hiányoznak. Azt mondják, ha megtapasztalod a tudatod eredendő, természetes és határtalan állapotát, már nem fog érdekelni, hogy pl. valaki, aki fontos neked, csúnyán nézett rád.

Egyébként van olyan buddhista iskola, ahol a szeretet és a szexualitás energiáit is a megvilágosodás elérésére igyekeznek fordítani, mondván, hogy az ember az örömszerzés ilyen pillanataiban nagyon közel kerül a dolgok lényegéhez.

Alapvetően pozitív a hozzáállás tehát, csak nem mindig egyszerű. :)

Helló.

A vágyakat azért érdemes legyőzni, mert akkor megszűnik minden aggodalmad a dolgok elvesztésével kapcsolatban...nem tud semmi boldogtalanságot okozni neked. Ez nem azt jelenti, hogy érzéketlen lennél, ugyanúgy együtt tudsz érezni másokkal, ugyanúgy tudod táplálni a szeretetet...sőt így tudod igazán. Ha belemélyedünk a vágyakozásba, az egy önző dolog...mert az ember aki ezt teszi, alig várja, hogy megtörténjen az a bizonyos dolog, amire vágyik, mással nem is törődve. Lehet úgy is hozzáállni, hogy tudod, hogy megtörténik, és egyszerűen nem csinálsz belőle lelki ügyet, nem vágyódsz. Amikor valaki vágyódik a szíve fáj...ez jó, ez a boldogság? Ráadásul amikor egy vágy teljesítve...előugrik a következő, mert ezek maximum múló boldogságokat okoznak, az örökkel szemben. A vágytalanság nem egyenlő a "robotisággal", a vágytalanság megszabadít az anyag fogságától, mert valójában az anyagi világ csak tanulópálya lelkeinken...a Nirvána ezen "túl" van. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

kiegészítés.

A ragaszkodás pedig végképp nem egyenlő a tiszta szeretettel...mert birokláson alapszik...ami pedig kő kemény önzés...Tudod a Bibliában felvezetett eredendő bűn az önzőség. Le lehet győzni...méghozzá Isten segítségével, amiről a buddhizmus nem ír...mert a buddhizmus a rejtélyes "csend" és "sötétség"- ből nyeri ki ezt, meditációk során...viszont elárulom, hogy Istenben időznek ilyenkor a buddhisták, az Önvalóban. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Leftone te mindent tudsz!:)

ennyit még hozzátennék:"a boldogsághoz vezető út nem létezik.a boldogság maga az út"-Buddha

Én nem vagyok túl kompetens a témában...

... de nem az a vágy és ragaszkodás a rossz dolog, ami a földi/testi létünkkel kapcsolatos?

Mert pl vágyhatunk mi bölcsességre, tisztaságra, tudásra is, ami kétlem hogy rossz dolog lenne.

...avagy ragaszkodhatunk ahhoz, hogy mindenkit teljes szeretettel szeressünk, ne peding önző elvárásaink árnyékában.

Az a rossz ragaszkodás, amelyik megfojtja a másikat, és ránk irányítja a figyelmet, nem pedig a másik boldogságával törődik.

A lényeg az talán, hogy önmagunkban mindazt legyőzzük, ami önmagunk magasztalására irányul.

És ezáltal szabadok és boldogok leszünk.

Vagy nem? :)

Zsolt. 118,8

Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.

21:12.

a vágyódás és ragaszkodás egy érzelmi állapot. s mivel az érzelmi állapot a testen tornyosul, ezért még mindig a testi/fizikai dolognál tartunk. Nehéz elmagyarázni, de e két dolog elvakítja az embert, pontosan a tisztánlátással szemben. Gondolkodtam én is ezen, de ha mélyen belegondolsz, ragaszkodni és vágyódni fanatizmus, tehát nem lehet ily módon a megfelelő. Ne keverjük össze az akaraterővel, ami pedig tényleg úgy nyilvánul meg, hogy "Tudom hogy elérem, tudom, hogy én vagyok", türelmetlenség és aggodalom nélkül, nem pedig, hogy "De jó lenne, ha én lennénk, de jó lenne ha az enyém lenne, már alig várom". :)

ui.: Vannak példák e két dologra a nagyvilágunkban, és azért nem jó, mert hall valamit az ember, és képtelen befogadni mást, a ragaszkodása és az a dolog iránti vágyódása miatt, elfogulttá válva. Szóval lehet a tudásra és bölcsességre szomjazni, erről is lenne szó...de ésszel.

üdv

25/F

LastOne.Left