Melyek azok az ige részek a bibliában amelyek az imádással kapcsolatosak de Jézus nevéhez fűződnek?

"A tanítványok még nem voltak tisztában a Szentlélek személy voltával, talán még Jézus maga sem, ezért nincs róla említés."

Számomra érthetetlen, hogyan gondolhatod, hogy Jézus nem volt tisztában azzal, hogy mi is az a szent szellem. Amikor megkeresztelkedett, a szent szellem galamb képében szállt rá, innentől kezdve felismerte, hogy ki is Ő valójában, minndenre emlékezett, ami előző életében az Atyja mellett történt, így tehát neki kellett a legjobban tudnia, mi a szent szellem.

Komolyan nem értem, miért kell ennyire erőltetni a szent szellem személy voltát, ha a teljes írást vesszük alapul, akkor világosan láthatjuk, hogy nem lehet személy, a Szentírás a szent szellemet "parakletosz" (mellé-hívott)-ként nevezi meg, szinte mindig tárgyi esetben, ezért ír róla úgy, mint amivel betöltekezhetneke az emberek. Csakis a háromság dogma védelmezése késztet arra, hogy így tekints rá, bibliai alapja nincs.

István az írás szerint Jézussal az ajkán halt meg, Isten említése nélkül, ez nyilvánvaló. Ez nem jelenti, hogy nem szerette Istent, hanem abban a pillanatban épp Jézussal volt tele a szíve, ennyi.

Hogy most látom Jézust, vagy nem látom Jézust, ennek az ég egy adta világon semmi jelentősége nincs, mert nem az számít, hogy látom-e, hanem, hogy tényleg ott van-e. Tudod, mi szeretjük Jézust, s az a szokásunk, hogy akit szeretünk ahhoz szólunk is, ha egyszer hallja. És egészen biztosak vagyunk benne, hogy amilyen természetesen megszólítjuk az Atyát, ugyanolyan természetességgel megszólíthatjuk a Fiút is, ahogy István is tette.

Azt hiszem, nem a mi istenképünkkel van a probléma, hanem sokkal inkább a tiétekkel. A meg ne merd szólítani a megváltódat és az üdvözítődet típusú gondolkodás akkora ostobaság, hogy arra nem igen lehet megfelelő szavakat találni.

A Bibliában valóban nem találunk erre sok példát, mindazonáltal ez egyáltalán nem jelenti, hogy nem is volt, főleg ha mégis akad egy-egy eset. Hogy ezt a Jézushoz beszélést imának vagy folyamodásnak nevezed azt hiszem tökmindegy, ez megegyezés kérdése, hogy mi alatt mit értünk.

Végül ismét mondanám, hogy a proszküneó ige az Újszövetségben csak az Atyának és a Fiúnak, s persze az őket jelentő példabeszéd királyaira van fenntartva. Sehol senkire nem írja a proszküneót pozitív értelemben. Vagyis a Fiú tisztelete lényegében, ha nem is tökéletesen azonos az Atyáéval.

"István az írás szerint Jézussal az ajkán halt meg, Isten említése nélkül, ez nyilvánvaló. Ez nem jelenti, hogy nem szerette Istent, hanem abban a pillanatban épp Jézussal volt tele a szíve, ennyi."

Ez sohasem volt szabadon választás kérdése!

1. Megbeszéltük, hogy LÁTOMÁSBAN beszélt István, tehát KÖZVETLENÜL szólt Jézushoz - ergo NEM imádkozott.

2. Abszolút nem lehetséges, hogy a Mindenhatót teljesen figyelmen kívül hagyja István, amikor mindig és mindenki hozzá imádkozott, nem Jézushoz.

3. CSAK és kizárólag Jehovához szabad imádkozni, Jézus is ezt tette.

4. Legvégül nem Jézust szólította, hanem Jehovát.

"Hogy most látom Jézust, vagy nem látom Jézust, ennek az ég egy adta világon semmi jelentősége nincs"

Nem minden minősül imának, ami ember és Isten közötti kommunikációban zajlik. Amikor pl. Ádám beszélt közvetlenül Jehovával, az sem volt szó szerint ima. Ebben az esetben is hasonló a helyzet.

Nem az határozza meg azt, hogy kihez imádkozol, hogy kit "szeretsz", függetlenül attól, hogy látod, vagy sem - ahogy itt előadod, mert ha így lenne, bárkihez imádkozhatnál a teremtett világból is!!!!!!!! És sajnos éppen ebben van a szörnyű hiba, ami miatt sokan keverednek bálványimádatba a földön. A nem keresztény vallások zöme nem csinál nagy ügyet abból, hogy a teremtett világból vegyen magának bálványt - akár élő személyt is. De sajnos Sátán elérte, hogy a magukat kereszténynek tartók többsége is ezt tegye, mert Jézust emelték fel a Mindenható szerepébe, hamisan "egyenlővé" téve Őt vele.

Te is ezt teszed, mert a szellemi látásod nem elég tiszta, hogy elválaszd az imádatra EGYEDÜL jogosult személyt, Jehovát a Fiától, Jézus Krisztustól.

"A meg ne merd szólítani a megváltódat és az üdvözítődet típusú gondolkodás akkora ostobaság"

Láthatod a biblia példa alapján, hogy ez NEM IGAZ! De az imádat csakis azé, akit Jézus is imádott.

"Sehol senkire nem írja a proszküneót pozitív értelemben."

Dehogy nem, teljesen természetes formája volt ez a magas rangú személyek előtti tiszteletadásnak.

És még egyszer:

"Az tény, hogy EGYEDÜL csak az Istenhez imádkoztak a Biblia szerint. még a Keresztény Görög Iratokban is (pl. Róma 15:5, 6). De ez csak akkor lehetséges, ha NEM ima volt, hanem látomásban közvetlen megszólítás. És nem csak Jézust szólította meg, hanem Istent is az utolsó vers szerint. Ugyanis ott az "Uram" kifejezés nem Jézushoz szól! Na ez lenne igazán szokatlan, azaz írásellenes, ha István Jézushoz "imádkozott" volna, és közben tudomást sem vesz Istenről, vagy meg sem szólítja Jézus Atyját, akihez Ő is mindig imádkozott, és akire MINDIG, mint VÉGSŐ TEKINTÉLYRE, mint a LEGFELSÉGESEBBRE hivatkozott!!! Érzed-e a kínos igazságot e versek háromságos értelmezése körül? :-)"