Melyek azok az ige részek a bibliában amelyek az imádással kapcsolatosak de Jézus nevéhez fűződnek?

Szervusz

Erről saját magad kell meggyőződnöd a Bibliából. Persze itt adhatnak neked sokféle választ, de az igazságról magadnak kell meggyőződnöd. Miért hinnéd el azt, amit én, vagy más ír? Hiszen azok a saját meggyőződéseink.

Mindenesetre én válaszolok a kérdésedre az alapján, amit megtudtam a Bibiából.

Jézus maga utalt arra, kit kell egyedül imádni. Íme:

Máté 4:10

Akkor Jézus így szólt hozzá: „Eredj el, Sátán! Mert meg van írva: »Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot.«”

De ha Istent kell egyedül imádni, mi a Jézus szerepe a keresztény szolgálatban, és hitben? Vagy hogyan imádhatjuk Jézust mégis?

Erre valóban csak az Írások adhatnak választ. Mert pl. az van írva Krisztusról:"Mikor pedig ismét elhozza Elsőszülöttjét a lakott földre, ezt mondja: „És hódoljon neki Isten minden angyala".Zsidók 1:6 itt az angyalok parancsot kapnak arra, hogy „imádják” Jézust.

A Máté 14:33-ban ezt olvashatjuk:" A csónakban levők ekkor hódoltak neki, és ezt mondták: „Valóban Isten Fia vagy.” , a Káldi és a Szep. szerint azt olvashatjuk Jézus tanítványairól, hogy „imádják” Jézust; más fordítások azt mondják, hogy „leborultak előtte” (ÚRB, KNB, Czegl., Kecsk., G.—K., Rav.); „eléje borultak” (Csia); „hódoltak neki” (ÚV).

A Máté 4:10-ben (ÚRB) Jézus ezt mondta: „ Az Urat, a te Istenedet imádd [a pro·szkü·ne′ó szóból ered], és csak neki szolgálj!” Jézus itt nyilvánvalóan az 5Mózes 6:13-at idézte, és ebben a versben Isten neve, a tetragram olvasható. Ezzel összhangban meg kell értenünk, hogy a pro·szkü·ne′ó itt olyan szívállapottal és gondolkodással párosul, amit csak Isten felé nyilváníthatunk ki.

Jézus soha nem várta el a követőitől, hogy Isten helyett őt imádják, hiszen azért jött a földre, hogy Atzja akaratát cselekedve mindvégig hűsséges maradhasson, mert csak így tudta elvenni a világ bűnét. Ha el akarta volna venni a CSAK Istennek járó imádatot, nem igen lett volna elfogadható az egyébként tökéletes élete Isten előtt az emberiség megváltására.

De mivel a haláláig Ő is CSAK Istent imádta, és engedelmes volt, a feltámadása után olyan hatalmat kapott Istentől, amelyről azt írja a Biblia:

Filippi 2:8–11

Mi több, amikor emberi formában találtatott, megalázta magát, és engedelmes lett egészen a halálig, igen, a kínoszlopon való halálig. Az Isten éppen ezért magasabb állásba is emelte, és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más névnek felette áll, hogy a Jézus nevében minden térd meghajoljon: az égben levőké, a földön levőké és a föld alatt levőké, s minden nyelv nyíltan megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Istennek, az Atyának dicsőségére.

Mit jelent ez?: " minden más névnek felette áll," - a Cselekedetek 4:12 megadja rá a választ " Továbbá senki másban nincs megmentés, mert nincs más név az ég alatt, amely az emberek között adatott, amely által megmentést nyerhetünk.”

Szia!

Amikor Jézus Krisztus feltámadt, és újra isteni hatalommal rendelkezett a tanítványok imádták őt. Erről két helyen is olvasunk:

Lukács 24,52-ben: "Ők pedig imádván őt, visszatértek nagy örömmel Jeruzsálembe"

János 9,38-ben: "Az pedig mondta: Hiszek, Uram. És imádta Őt."

Üdv. Péter

Na, erről beszéltem.

Jehova Tanúinál Jézus nem Isten. Jézus az Isten fia. Itt nincs értelme imádni Jézust.

A keresztényeknél meg Jézus az Atyának a fia. Az Atya, Fiú és Szent Lélekben, ő a Fiú, a második isteni személy, maga is az Isten. Az Isten fia meg Te vagy. Itt meg nem tudod nem imádni Jézust, ha Imádod Istent.

Szóval melyik bibliáról van szó? Ugyanis majdnem minden felekezetnek más bibliája van.

Azt nem tudom, hogy imádni mi.

De szeretni és elfogadni amit mondott, szükséges.

Amikor a háromsághívők azzal érvelnek, hogy egyes fordításokban (sok másban nem, tehát még ebben sem egységesek) azt lehet olvasni, amit Péter is idézett, akkor KIRAGADNAK és egyoldalúan értelmeznek a saját teóriájuk szerint bizonyos részeket. Meg lehet figyelni, a háromság érdekében MINDIG

1. vagy kétértelmű helyek fordításával (mint pl. a Róma 9:5),

2. vagy kiragadott szövegrészek egyoldalú értelmezésével (mint pl. a János 10:30),

3. vagy a hírhedt betoldásokkal érvelnek, melyek így természetszerűleg válnak hiteltelenné.

Ebben az esetben félrefordításokról van szó, méghozzá olyan kétértelmű helyeken, ahol az adott szót MÁSKÉNT IS LEHETNE fordítani, mert az ókori beszélt nyelvben is többféleképpen használták. KZitus már utalt a szóban forgó kifejezésre, melyet sok fordítás helyesebben "hódolni" értelemben ad vissza, mivel a Biblia sok helyen egyértelmű abban, hogy KIZÁRÓLAG kit illet meg az imádat.

Tehát ha bizonyos helyeken a szöveg, vagy egyes szavak többértelműek, de a témában vannak egyértelmű bibliai szövegek, akkor miért is a kétértelmű helyek önkényes fordításával "érvelnek" a háromsághívők???

Hogy miről van szó? Pl. arról, hogy a Péter által is idézett többjelentésű szavak értelmezését azon más bibliai részekkel kellene tisztázni, melyek viszont EGYÉRTELMŰEK. Jézus "imádatával", vagy a neki való "hódolattal" kapcsolatban mit tudhatunk meg más igehelyekről?

Pl. a Róma 15:5, 6-os versei: "A kitartást és vigasztalást nyújtó Isten pedig adja meg nektek, hogy legyen ugyanolyan a gondolkodásmódotok, mint amilyen Krisztus Jézusé volt, 6 hogy egy akarattal, egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját."

És még sok más helyen található ilyen egyértelmű szöveg arról, hogy kihez kell imádkoznunk. Keressetek még ilyent.

JÉZUS SZERINT KIHEZ KELL IMÁDKOZNUNK?

Jézus megtanította és be is mutatta, hogy kihez kell imádkoznunk.

Jézus példát állított elénk azzal, hogy égi Atyjához imádkozott

MIT TANÍTOTT? Jézus a következőket válaszolta az egyik tanítványának, amikor az megkérte, hogy tanítsa meg imádkozni: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: »Atyánk«” (Lukács 11:1, 2). A híres hegyi beszédében is arra ösztönözte a hallgatóit, hogy az Atyjukhoz imádkozzanak. Így nyugtatta meg őket: „az Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt” (Máté 6:6, 8). Az utolsó éjszakáján ezt ígérte a követőinek: „bármit kértek az Atyától, ő meg fogja adni nektek az én nevemben” (János 16:23). Jézus tehát arra tanított minket, hogy az Atyjához, Jehova Istenhez forduljunk imában, aki egyben a mi Atyánk is (János 20:17).

MIT TETT? Jézus összhangban cselekedett a tanításával, hiszen így imádkozott: „Nyilvánosan dicsérlek, Atyám, égnek és földnek Ura” (Lukács 10:21). Egy másik alkalommal „az égre emelte szemét, és ezt mondta: »Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál« (János 11:41). Amikor haldoklott, így szólt: „Atyám, kezedre bízom szellemem” (Lukács 23:46). Tehát Jézus az égi Atyjához, az ég és föld Urához imádkozott, amivel követendő példát állított elénk (Máté 11:25; 26:41, 42; 1János 2:6). Vajon Jézus tanítványai is így értették a szavait?

KIHEZ IMÁDKOZTAK AZ ELSŐ SZÁZADI KERESZTÉNYEK?

Hetekkel azután, hogy Jézus visszatért az égbe, a tanítványait üldözni kezdték (Cselekedetek 4:18). Természetesen imában segítséget kértek. Vajon kihez imádkoztak? „Egy akarattal felemelték hangjukat az Istenhez”, hogy támogassa őket szent szolgájának, „Jézusnak a neve által” (Cselekedetek 4:24, 30). Nyilvánvaló, hogy a tanítványok követték Jézus utasításait az imával kapcsolatban, vagyis Istenhez imádkoztak, és nem Jézushoz.

Évekkel később Pál apostol így írt a keresztény testvéreinek arról, hogy hogyan imádkoztak ő és a társai: „Hálát adunk az Istennek, Jézus Krisztus, a mi Urunk Atyjának mindig, mikor imádkozunk értetek” (Kolosszé 1:3). Egy másik alkalommal ezt tanácsolta: „mindig, mindenért [adjatok hálát] a mi Istenünknek és Atyánknak Jézus Krisztus, a mi Urunk nevében” (Efézus 5:20). Amint láthatjuk, Pál arra buzdított másokat, hogy mindenért Istenhez, az Atyához imádkozzanak, de természetesen Jézus nevében (Kolosszé 3:17).

Az első századi keresztényekhez hasonlóan mi is kimutathatjuk a szeretetünket Jézus iránt, ha odafigyelünk az imával kapcsolatos tanácsaira (János 14:15). Amint égi Atyánkhoz – és nem máshoz – imádkozunk, egyre jobban fogjuk érteni a Zsoltárok 116:1, 2-ben leírtakat: „Szeretet tölt el, mert Jehova meghallja szavamat. . . életem minden napján hozzá kiáltok.”

A Biblia szerint előfordult, hogy Isten szolgái Jézushoz szóltak azután, hogy visszatért az égbe, sőt angyalokhoz is beszéltek (Cselekedetek 9:4, 5, 10–16; 10:3, 4; Jelenések 10:8, 9; 22:20). De valóban imádkoztak hozzájuk? Nem. Egyik példában sem az emberek kezdeményezték a kommunikációt. A hithű férfiak és nők csakis Istenhez imádkoztak (Filippi 4:6).

Kedves Kérdező!

Természetesen Jézus ebben is kiváló példát mutatott, Ő azt mondta, hogy az Atyját, Jehova Istent kell imádnunk és KIZÁRÓLAG neki végezzünk szent szolgálatot. Mózes leírása szerint Isten ’kizárólagos odaadást követel’, vagyis ezt nem ossza meg senkivel, csakis kizárólag Őt imádhatjuk!

Azokban a versekben, amelyekben Jézus Imádatára utalnak, az 'imádni' szó helyén a görög pro·szkü·ne′ó szó szerepel. Egy bibliai szótár leírása szerint ez a szó betű szerint azt jelenti, hogy ’a tisztelet jeleként vagy hódolattal adózva kezet csókol valakinek’ (Unger’s Bible Dictionary). W. E. Vine egy másik műben azt írja, hogy a szó „a tiszteletadás megnyilvánulására

utal, akár ember . . . , akár Isten felé irányul is ez a tisztelet” (An Expository Dictionary of New Testament Words). A bibliai időkben a pro·szkü·ne′ó jelentése gyakran arra is kiterjedt, amikor valaki ténylegesen meghajolt egy magas állásban lévő személy előtt.

Lássuk például Jézusnak azt a példázatát, amely egy rabszolgáról szól, aki képtelen volt visszafizetni urának egy igen nagy pénzösszeget. Ebben a példázatban ennek a görög szónak az egyik alakja szerepel, és a Vida fordítás szövegezésében így olvasható ez a gondolat: „Leborult ekkor a rabszolga, imádva [a pro·szkü·ne′ó egyik alakja] (hódolattal) kérlelte [a királyt], ezt mondva neki: légy hosszútűrő irántam és mindent megfizetek neked” ( Máté 18:26 , kiemelés tőlünk). Vajon ez azt jelenti, hogy amit ez a férfi tett, az bálványimádás volt? Egyáltalán nem. Csupán kifejezésre juttatta azt a hódolatot és tiszteletet, ami a királyt, azaz urát és feljebbvalóját megilleti.

A bibliai időkben Keleten meglehetősen gyakoriak voltak a tiszteletadásnak, illetve a tisztelet kifejezésének ilyen formái. Jákób például hétszer meghajolt, amikor találkozott a bátyjával, Ézsaúval ( 1Mózes 33:3 ). József testvérei arccal a földre borultak, vagyis meghajoltak József előtt, és így mutatták ki az egyiptomi udvarban betöltött állása iránti tiszteletüket (1Mózes 42:6 ). Ilyen megvilágításban könnyebben megérthetjük, hogy mi történt, amikor az asztrológusok rátaláltak a gyermek Jézusra. Szavaikkal úgy ismerték el őt, mint aki „a zsidóknak most született királya”. A Vida fordítás szerint a beszámoló azt mondja, hogy „földre borultak és imádták [pro·szkü·ne′ó] ” (Máté 2:2, 11 ).

Nyilvánvaló tehát, hogy a pro·szkü·ne′ó szó jelentése, amit néhány bibliafordítás „imádatnak” ad vissza, nem kizárólag azt a fajta hódolatot írja le, ami Jehova Istent illeti meg. Arra a tiszteletre is utalhat, amit egy másik személy iránt tanúsítunk. Épp ezért néhány bibliafordítás a pro·szkü·ne′ó szót a Zsidók 1:6 -ban a következőképpen fejezi ki: „boruljanak . . . lába elé” (Csia fordítás), „hódoljon előtte” (NW).

"Amikor Jézus Krisztus feltámadt, és újra isteni hatalommal rendelkezett a tanítványok imádták őt. Erről két helyen is olvasunk:

Lukács 24,52-ben: "Ők pedig imádván őt, visszatértek nagy örömmel Jeruzsálembe"

János 9,38-ben: "Az pedig mondta: Hiszek, Uram. És imádta Őt."

Ilyen mondatok valóban szerepelnek a Bibliában,csakhogy ezek nem arról szólnak,hogy maga Jézus kérte volna a saját imádását.

Újra leírom,amit egy másik kérdésnél is:Ha Jézus bárkitől is elvárná az imádatot,különb,és bölcsebb lenne-e bármelyik hatalommániás földi uralkodótól?

Tiszteletben tartaná-e az emberek szeretet felőli döntését? Jézus sokan értik félre,mivel "közvetítői" földi hatalomban gondolkodtak,így eltorzítva adták át az üzenetét.És meglehet,hogy a tanítványai sem értették meg őt igazán.Pedig azt mondta,hogy higgyetek,kövessetek,és eljuthattok oda,ahová én.

"János 14:12 Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek."

De nem azt mondta,hogy "imádjatok" Pétertől sem azt kérdezte,hogy "imádsz-e engem?"