Melyek azok az ige részek a bibliában amelyek az imádással kapcsolatosak de Jézus nevéhez fűződnek?

"Az Atya mindig első volt, a Fiú pedig mindig második lesz, 1000 év előtt,

közben vagy után tökmindegy, hatalma nem csökken és nem nő. Nem is értem, az Atya 1000 évre félre vonul, majd lefokozza a Fiát? Nem túl nagy marhaság ez?"

Nem. Én marhaságnak a háromságot mondanám, mert az a teljes írással összeegyeztethetetlen. Az a baj, hogy alapvető bibliai igazságokkal sem vagy tisztában és így akarod kézzel-lábbal védelmezni ezt a hamis tant.

(1Korintusz 15:25-26):

„Mert addig kell királyként uralkodnia, míg lába alá nem vet minden ellenséget az Isten. Mint utolsó ellenség semmisül meg a halál.”

Mikor semmisül meg a halál? A Jelenések 20. fejezetéből megtudhatjuk, hogy az ezer év végén, mikor Sátán eloldatik, akkor lesz végleg megsemmisítve Sátánnal egyült. Ekkor visszaadja a koronát és Ő is aláveti magát az Atyjának.

"Ha azt mondom, hogy ezt csak a főnök tudja, az nem feltétlenül jelenti, hogy azt tényleg csak a főnök tudja, hanem sokkal inkább azt, hogy nem tudok senkit a főnökön kívül, aki ezt biztosan tudja."

Tehát még Jézus szavát is kétségbe vonod a háromság kedvéért? Jézusnál senki sem tudhatja jobban, hogy mi az igazság, Ő pedig nem pusztán annyit mondott, hogy azt csak az Atya tudja, hanem világosan kijelenti, hogy sem az angyalok az égben, sem SENKI más nem tudja ezt az Atyán kívül, ennél világosabban már nem is lehetett volna ezt közölni.

"Jézus szavának önmagában nincs bizonyító ereje, ezt kétségbe lehetne vonni, de Isten látható csodáit, amelyet a Szentlélek által művel, azt nem. Nem értem, mit bizonyít ez? Hogy nem Jézus teszi a csodát, hanem az Atya?"

Látom (öntudatlanul?) tárgyi esetben használod a Szentlelket ( helyesen szent szellem, mert ugye az eredeti szövegben is más szóval írják, mint a lelket), nagyon helyesen teszed, Jézus ugyanis elmondja, hogy mindent az Atyájától kapott, a csodákhoz is az Atyjától kapta az erőt (Isten ereje = szent szellem).

#20-nak

Nem tudom milyen definíciót olvastál. Egylényegűek, de nem tökéletesen egyenlőek. Lényegében egyenlőek, de nem teljesen. Persze lehet nem mindig mondják ki a lényegében szót, de hozzá értik.

Mindketten birtokolják a lét, a hatalom, és a dicsőség teljességét, amely eredendően az Atyáé, örökölve pedig a Fiúé. Ezért minden hatalom és dicsőség elsődlegesen az Atyáé, másodlagosan a Fiúé. Ezért minden elismerés, tisztelet és imádás elsődlegesen az Atyáé, másodlagosan a Fiúé.

Ha az "imádat" szót fenntartod a legmagasabb hódolatra, akkor az valóban nem illeti a Fiút. De mivel a Fiút megillető hódolatot és dicséretet a Biblia ugyanazzal a szóval jelöli, ezért nem hibázhatunk nagyot, ha mi is ugyanazt a szót használjuk. Imádjuk a Fiút, nem mint legfőbbet, hanem mint második legfőbbet. A Fiú dicsőítésében egyébként óriási erő van, ez hozzá tartozik a közbenjárói szerepéhez.

Minden az Atyától kapunk a Fiú által. Ezt teljesen megértem és teljesen igazad van. Szerintem ezt nem vitatja senki. Azt viszont, hogy ezért minden kérésünket szigorúan az Atyának kell címeznünk, végén a Jézus nevében fordulattal, ezt nem igazán hiszem. Nem valószínű, hogy az Atya féltékeny a Fiára.

"Ha az "imádat" szót fenntartod a legmagasabb hódolatra, akkor az valóban nem illeti a Fiút. De mivel a Fiút megillető hódolatot és dicséretet a Biblia ugyanazzal a szóval jelöli, ezért nem hibázhatunk nagyot, ha mi is ugyanazt a szót használjuk."

Nincs olyan a bibliában, hogy "elsődleges", meg "másodlagos" imádat! Az imádat és a hódolat kifejezést pedig nem mi választjuk ketté, hanem maga Isten Szava, hiszen EGYEDÜL az Istent, Jézus Atyját szólíthatjuk meg imában, Őt imádhatjuk. Ebben a Biblia félreérthetetlen. Ez akkor is így van, ha az "imádatnak" megfelelő görög kifejezést emberre is alkalmazza a Biblia, természetesen abban az esetben a magas rangú személyeknek kijáró TISZTELET jeleként, s nem imádatként.

Az utolsó előtti mondatoddal azt árultad el, hogy nem pontosan ismered az Írást, hiszen abban ez a téma EGYÉRTELMŰ, tehát csak Jehovához imádkozhatunk, senki máshoz. Erre számtalan példa van, de Jézushoz való imára, és az Ő imádatára EGY SEM!

EGY közvélemény-kutatásban körülbelül nyolcszáz fiatal vett részt, akik több mint tíz valláshoz tartoztak. Arról kérdezték őket, hogy hisznek-e abban, hogy Jézus meghallgatja az imákat. Mintegy 60 százalékuk határozott igennel válaszolt. Azonban volt egy fiatal, aki áthúzta Jézus nevét, és azt írta fölé, hogy „Isten”.

Mit gondolsz? Istenhez vagy Jézushoz kellene imádkoznunk?* Hogy választ kapjunk erre, először nézzük meg, hogyan tanította imádkozni Jézus a követőit.

JÉZUS SZERINT KIHEZ KELL IMÁDKOZNUNK?

Jézus megtanította és be is mutatta, hogy kihez kell imádkoznunk.

Jézus az Atyjához imádkozik[Kép a 14–15. oldalon]

Jézus példát állított elénk azzal, hogy égi Atyjához imádkozott

MIT TANÍTOTT? Jézus a következőket válaszolta az egyik tanítványának, amikor az megkérte, hogy tanítsa meg imádkozni: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: »Atyánk«” (Lukács 11:1, 2). A híres hegyi beszédében is arra ösztönözte a hallgatóit, hogy az Atyjukhoz imádkozzanak. Így nyugtatta meg őket: „az Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt” (Máté 6:6, 8). Az utolsó éjszakáján ezt ígérte a követőinek: „bármit kértek az Atyától, ő meg fogja adni nektek az én nevemben” (János 16:23). Jézus tehát arra tanított minket, hogy az Atyjához, Jehova Istenhez forduljunk imában, aki egyben a mi Atyánk is (János 20:17).

MIT TETT? Jézus összhangban cselekedett a tanításával, hiszen így imádkozott: „Nyilvánosan dicsérlek, Atyám, égnek és földnek Ura” (Lukács 10:21). Egy másik alkalommal „az égre emelte szemét, és ezt mondta: »Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál« (János 11:41). Amikor haldoklott, így szólt: „Atyám, kezedre bízom szellemem” (Lukács 23:46). Tehát Jézus az égi Atyjához, az ég és föld Urához imádkozott, amivel követendő példát állított elénk (Máté 11:25; 26:41, 42; 1János 2:6). Vajon Jézus tanítványai is így értették a szavait?

KIHEZ IMÁDKOZTAK AZ ELSŐ SZÁZADI KERESZTÉNYEK?

Hetekkel azután, hogy Jézus visszatért az égbe, a tanítványait üldözni kezdték (Cselekedetek 4:18). Természetesen imában segítséget kértek. Vajon kihez imádkoztak? „Egy akarattal felemelték hangjukat az Istenhez”, hogy támogassa őket szent szolgájának, „Jézusnak a neve által” (Cselekedetek 4:24, 30). Nyilvánvaló, hogy a tanítványok követték Jézus utasításait az imával kapcsolatban, vagyis Istenhez imádkoztak, és nem Jézushoz.

Évekkel később Pál apostol így írt a keresztény testvéreinek arról, hogy hogyan imádkoztak ő és a társai: „Hálát adunk az Istennek, Jézus Krisztus, a mi Urunk Atyjának mindig, mikor imádkozunk értetek” (Kolosszé 1:3). Egy másik alkalommal ezt tanácsolta: „mindig, mindenért [adjatok hálát] a mi Istenünknek és Atyánknak Jézus Krisztus, a mi Urunk nevében” (Efézus 5:20). Amint láthatjuk, Pál arra buzdított másokat, hogy mindenért Istenhez, az Atyához imádkozzanak, de természetesen Jézus nevében (Kolosszé 3:17).

Az első századi keresztényekhez hasonlóan mi is kimutathatjuk a szeretetünket Jézus iránt, ha odafigyelünk az imával kapcsolatos tanácsaira (János 14:15). Amint égi Atyánkhoz – és nem máshoz – imádkozunk, egyre jobban fogjuk érteni a Zsoltárok 116:1, 2-ben leírtakat: „Szeretet tölt el, mert Jehova meghallja szavamat. . . életem minden napján hozzá kiáltok.”

Jézushoz imádkoztak?

A Biblia szerint előfordult, hogy Isten szolgái Jézushoz szóltak azután, hogy visszatért az égbe, sőt angyalokhoz is beszéltek (Cselekedetek 9:4, 5, 10–16; 10:3, 4; Jelenések 10:8, 9; 22:20). De valóban imádkoztak hozzájuk? Nem. Egyik példában sem az emberek kezdeményezték a kommunikációt. A hithű férfiak és nők csakis Istenhez imádkoztak (Filippi 4:6).

Tartsd mindig szem előtt tehát: Jézus példát állított elénk azzal, hogy égi Atyjához imádkozott és rá irányította a figyelmet, valamint rá, mint végső és EGYETLEN tekintélyre hivatkozott! (János 17:3)

Istvan35-nek

A Fiú uralma a helyreállítás időszaka, amely a mennybemeneteltől az utolsó ítéletig tart. Az Atya uralma a tökéletesség és a teljesség korszaka. A Fiú sajátos küldetése a helyreállítás, ő a megváltó, ő ennek a teljhatalmú vezetője, vagyis a királya. A teljesség elérésével ez a poszt természetesen megszűnik, persze a fiúi méltósága ugyanúgy megmarad. Nem lesz se kisebb se nagyobb.

A tanítványok még nem voltak tisztában a Szentlélek személy voltával, talán még Jézus maga sem, ezért nincs róla említés. Ez nem hazugság, hanem az ismereteinknek megfelelő beszéd.

#23-nak

Valóban mindmáig az az általános, hogy Jézus nevében kérjük az Atyát.

Azért az is előfordul, hogy Jézusnak címzik az imát: "Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!" (ApCsel 7,59)

Miért volna tilos Jézushoz imádkozni, ő továbbra is egy valóságos személy, aki ugyanúgy hall minket, mint az Isten. Mi ebben a rossz? Nincs ez sehol megtiltva. És az a nagy helyzet, hogy a tapasztalat azt mutatja, hogy Isten a más típusú imákat is meghallgatja.

Isten a NEKI címzett imákat hallgatja meg. Nyilvánvaló, hogy könyörületessége elnézi a "tudatlanság idejét", de aki szándékosan nem hajlandó elfogadni az igazságot, mert jobban ragaszkodik a mesékhez, vagy a hagyományaihoz, s a saját lámpását égeti inkább, mint Isten Szavának a világosságát, azal nem fog kedvezően bánni.

A Cselekedetek 7:59 szavai némelyeket gondolkodóba ejtenek, hiszen a Biblia azt mondja, hogy Jehova az „Ima Meghallgatója” (Zsoltárok 65:2). Csakugyan imát intézett István Jézushoz?

A bibliaversnek azt a részét, hogy „ő könyörgött”, egy angol bibliafordítás úgy fogalmazza, hogy István „Istenhez folyamodott” (King James Version). Érthető hát, hogy sokan ugyanarra a következtetésre jutnak, mint Matthew Henry bibliamagyarázó, aki ezt mondta: „István itt Krisztushoz imádkozik, és nekünk is ezt kell tennünk.” Ez azonban tévedés. Miért?

Egy forrásmű őszintén elismeri, hogy „az Isten szó nincs benne az eredeti szövegben, és a fordításban sincs semmi keresnivalója. Egyetlen régi [kézirat] és fordítás sem tartalmazza” (Barnes’ Notes on the New Testament). Akkor hogyan került bele az „Isten” szó ebbe a versbe? Abiel Abbot Livermore tudós „a fordítók egyik szektás elhajlásának” nevezte ezt az esetet. A legtöbb mai fordításban ezért nem található meg ez az Istenre való hibás utalás.

Azt viszont sok fordításban olvashatjuk, hogy István „imádkozott” Jézushoz. Az Új világ fordítás magyarázatos kiadásának a lábjegyzete is jelzi, hogy a „könyörgött” kifejezés segítségül hívást és imát is jelenthet. Ez talán arra utal, hogy Jézus a Mindenható Isten? Nem. Egy szómagyarázó szótár kifejti, hogy ebben a szövegkörnyezetben az eredeti görög szó, az e‧pi‧ka‧le′o jelentése „folyamodik, segítségül hív . . . ; egy hatalomhoz fordul” (Vine’s Expository Dictionary of Old and New Testament Words). Pál ugyanezt a szót használta, amikor így szólt: „A császárhoz fellebbezek!” (Cselekedetek 25:11). A Vida-fordítás tehát helyesen írja, hogy István „segítséget hívott”.

Mi indította Istvánt a könyörgésre? A Cselekedetek 7:55, 56 szerint István „szent szellemmel telve az égre szegezte a szemét, és meglátta Isten dicsőségét, és Jézust, amint ott áll az Isten jobbján”. A megszokott körülmények között István Jehovához fordult volna a kéréseivel Jézus nevében. De mivel látomásban látta a feltámasztott Jézust, nyilván úgy érezte, hogy közvetlenül hozzá intézheti szavait: „Úr Jézus, fogadd el szellememet.” István tudta, hogy Jézus hatalmat kapott a halottak feltámasztására (János 5:27–29). Ezért arra kérte Jézust, hogy őrizze meg a szellemét, vagyis életerejét addig a napig, amelyen feltámasztja őt halhatatlan égi életre.

Vajon István rövid kérése példát állít elénk, hogy Jézushoz imádkozzunk? Semmiképpen sem. Először is, István egyértelműen különbséget tett Jézus és Jehova között, hiszen a beszámoló szerint látta Jézust, „amint ott áll az Isten jobbján”. A körülmények is kivételesek voltak. Csupán egyetlen másik helyen olvasunk arról, hogy valaki ehhez hasonlóan közvetlenül Jézushoz szólt volna — János apostol tett így, amikor látta Jézust látomásban (Jelenések 22:16, 20).

Noha a keresztények ma helyénvalóan mindig Jehova Istenhez imádkoznak, ők is rendíthetetlenül hisznek abban, hogy Jézus „a feltámadás és az élet” (János 11:25). Az abba vetett hit, hogy Jézus fel tudja támasztani követőit, nekünk ugyanúgy segíthet és erőt adhat a próbák idején, ahogy Istvánnak.

#27-nek

Ha figyelmesen elolvasod a történetet: "kivonszolták a városból és megkövezték." A jelenés valószínűleg már régen megszűnt, amikor úgy imádkozott, ahogy imádkozott. Különben sem logikus, ha meglátja Istent és a jobbján Jézust, miért pont egyedül Jézust szólítja meg az élete utolsó pillanatában, ha szigorúan csak az Atyát szabad.

"Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt." (Fil 4,6) A szövegkörnyezetből, s az általános szóhasználatból is egyértelmű, hogy az Úr a Fiút jelenti.

Én azt hiszem, ez a szigorúan csak az Atyát szabad megszólítani tanítás emberi kitaláció, ami sehol nincs megtiltva és nélkülöz minden logikát. Jézus az egyetlen közbenjáró Isten és ember között, természetes, hogy az ember beszél a közbenjárójával.

"Ha figyelmesen elolvasod a történetet: "kivonszolták a városból és megkövezték." A jelenés valószínűleg már régen megszűnt, amikor úgy imádkozott, ahogy imádkozott."

Ami nem logikus az az, hogy ilyen tragikus pillanatban elzárkóztak volna István elől. Ami pedig még szintén jellemző, hogy a háromság támogatói MINDIG ilyen problémás (kétértelmű, kiragadott, vagy betoldott) helyeket hoznak fel bizonyítéknak a hitükre. Ez pl. az eredetiben kétértelmű, melyet önkényesen fordítanak sokan, de nézd csak meg a magyar fordítások közül milyen egyet nem értés uralkodik e verseket illetően. [link]

"Különben sem logikus, ha meglátja Istent és a jobbján Jézust, miért pont egyedül Jézust szólítja meg az élete utolsó pillanatában, ha szigorúan csak az Atyát szabad."

Az tény, hogy EGYEDÜL csak az Istenhez imádkoztak a Biblia szerint. még a Keresztény Görög Iratokban is (pl. Róma 15:5, 6). De ez csak akkor lehetséges, ha NEM ima volt, hanem látomásban közvetlen megszólítás. És nem csak Jézust szólította meg, hanem Istent is az utolsó vers szerint. Ugyanis ott az "Uram" kifejezés nem Jézushoz szól! Na ez lenne igazán szokatlan, azaz írásellenes, ha István Jézushoz "imádkozott" volna, és közben tudomást sem vesz Istenről, vagy meg sem szólítja Jézus Atyját, akihez Ő is mindig imádkozott, és akire MINDIG, mint VÉGSŐ TEKINTÉLYRE, mint a LEGFELSÉGESEBBRE hivatkozott!!! Érzed-e a kínos igazságot e versek háromságos értelmezése körül? :-)

A Filippi 4:6-ot nézd meg más magyar fordításokban is. A több jelentésű és félreérthető "Úr" helyett pl. a Csia, vagy a Ravasz hitelesen leírja, hogy Istenhez kell imádkozni. Mondom, hogy a háromság csak olyan problémás helyekkel érvel, melyeket leírtam, nem hiszed el? Nézz magad ŐSZINTÉN utána.

"Jézus az egyetlen közbenjáró Isten és ember között, természetes, hogy az ember beszél a közbenjárójával."

A közbenjárást nem úgy tanítja a Biblia, hogy előtte Jézusnál kell kopogtatni, hogy majd Ő továbbítja az üzenetet, mint valami emberi bürokratikus rendszerben. Hogyan nézel te Istenre, Jézus Atyjára, akihez Ő is imádkozott? Egy személyesen megközelíthetetlen és távolságtartó Istent látsz, vagy egy olyant, Akiről a Biblia ír, akit BÁRMIKOR SZEMÉLYESEN el lehet érni Jézus, mint közbenjáró nevében. A közbejárás azt jelenti, hogy Jézus elismerésével, nem kihagyásával.