A buddhisták nem szexelnek?

Köszönöm,

sajnos lehet hogy buta vagyok, de ezzel nem jutottam előbbre. Továbbra is úgy érzem, hogy akár hol is legyen az az egó, akármi is legyen az, akinek ez nincs képtelen a valódi jóra.

Legalábbis egy esetben pont ezt tapasztaltam meg. Formálissá válik minden, pont-hogy a valósággal való kapcsolatot vesztik el az emberek. Amit nem tagadom, hogy euforikus érzés is lehet időnként, de akkor is helytelen. Egy kerülőút, egy menekülés. Talán lehet, hogy a társadalom akkor jól működne, ha mindenki ilyen lenne, de az nem elérhető. Amíg pedig vannak "nem felvilágosultak", azoknak pont a "felvilágosultak" fognak szenvedést okozni, ahogy nekem is.

Amúgy egyáltalán nem vagyok materialista... az idealista részem pedig azt mondja, hogy az embernek nem véletlenül van az a része is és nem olyan mint a vakbél (ami szintén tévedés, hogy egy felesleges testrész lenne, amit az ördög rakott volna be). Ha pedig Ádám és Éva történetére gondolunk, az almát visszaöklendezni csalásnak tűnik a szememben.

De az biztos, hogy aki ezeket a dolgokat megtapasztalja, utána nagyon magabiztos lesz. Megint csak ilyeneket írsz_ "... meg fogsz rekedni a materialista gondolkodás ezen lépcsőjén, és nem tudsz továbblépni spirituális értelemben. "

Megint picit arrogánsan hangzik. A dologgal igen sokat foglalkoztam, próbálom megérteni és meg is tapasztaltam részben. Ha valóban ez lenne a spirituális továbblépés egyetlen módja, akkor elég peches vagyok hogy úgy születtem, hogy sokat gondolkodom. Aki pedig beleszületik egy Buddhista vagy egyéb spirituális közösségbe, és ott nevelkedik fel, eleve azonnal befogadja és élete elején már innen kezd. Elég igazságtalannak és értelmetlennek tűnne. Azért nem juthat el valaki a spirituális továbblépéshez, mert pont hogy egész életében azt keresi és pont hogy Buddha mondatának megfelelően a saját módján saját tapasztalatai útján akar eljutni oda?

De persze kétségeim vannak folyamatosan, és tudnál segíteni vele ha eloszlatnád és valahogy bebizonyítanád, hogy pl. te is ugyanúgy képes vagy önzetlenül jót tenni, mint egy önző "egós". Pl. írd le, hogy az elmúlt héten mi jót tettél emberekkel, és azt hogy tetted.

#21.

Szia.

Lehetséges, hogy valamit félreértesz, de nincs olyan állapot, hogy az egó ne legyen jelen. Az egót nem lehet kivágni magunkból...amiről beszélek, és valószínűleg Pendulum92 kolléga is, az az, hogy az egó működésétől mentes állapotot lehet elérni és fenntartani. Abban pedig tökéletesen igazad van, hogy az egó nélkül az ember képtelen lenne bármi jót tenni, ugyanis az ember csak viszonyításokból ismer bármit is, vagyis az egó árán képes csak az igazi ént felismerni, a rossz árán ismeri fel a jót...vagyis ha így nézzük, az egó is jó, persze a saját rendszerében, de univerzálisan tekintve az egó a szükséges rossz, ami nélkül az ember számára az egyetemes jó értelmezhetetlen.

Mellesleg magukat akár buddhistának, akár kereszténynek valló emberek ugyanúgy az egójuk rabjai sok esetben, és csak nagyon kevesek vannak, akik ténylegesen megszabadultak, egészen pontosan ténylegesen átlátják a létezés misztikumát. Tudod az egónak/önzésnek van egy nagyon rejtett oldala, amit a hétköznapi ember nem igazán vesz észre. Szóval azért mert valaki buddhista/keresztény körökbe születik, nem feltétlenül élvez előnyt.

"Buddha mondatának megfelelően a saját módján saját tapasztalatai útján akar eljutni oda? "

Máshogy nem is lehet. :)

De ahogy mondani szokás, minden út Rómába vezet.

Egyébként nem tudom milyen figurákkal találkozhattál Te életed során, ezért nem is vonom kétségbe azt az állításod, hogy szerinted ezek a dolgok kerülőutak menekvések, de egy valamit azért megjegyeznék. Én, s szerintem Pendulum92 sem erről beszél...amit mi mondunk az pont hogy szembenézés a világgal, élettel, és annak legyőzése, az eredendő uralom visszaszerzése a létezés felett. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy vagy ők ítélték meg rosszul az élet misztikumát, és téves dolgokat hirdettek/mutattak, vagy Te ítélted meg rosszul ezen embereket. Ettől függetlenül a személyen nézeted jelenleg ez, amit el is fogadok, de gondolom azt belátod, hogy a szubjektív értékelésed nem feltétlenül egyezik meg az objektív igazsággal, ami persze mindenkire érvényes.

"Pl. írd le, hogy az elmúlt héten mi jót tettél emberekkel, és azt hogy tetted."

Tudom, hogy ezt Pendulum92 -nek címezted, de annyit azért hozzáfűznék, hogy a jó és rossz kérdése mindig a szándékból indul ki, illetve vannak olyan esetek, hogy én tehetek bármit, egy adott egyénnek rossznak, gonosznak, érdekhajhásznak, stb. nek tart engem...pont múltkor beszélgettem itt a fórumon egy emberrel, kiírt egy kérdést, én válaszoltam neki, aztán beszélgetésbe elegyedtünk, és ugyanazt a stílust használtam, mint most a veled való beszélgetésben, személyeskedések, a másik véleményének a leminősítése nélkül, egyfajta semleges minőségben írtam, de a segítségnyújtás szándékával, és semmi esetre sem a másik meggyőzésével, és erre neki az jött le, hogy fröcsögök az egótól, meg elég érdekes dolgokat "vágott a fejemhez", aminek az objektív igazságtartalma nulla volt...persze mondom, neki így jött le, de ez nagyon jól példázza, hogy nem kimondottan a tett jó/rossz, hanem inkább a megítélése azoknak. Tehát most meg is köszönném a kulturált hangnemet Tőled/Neked.

Pendulum92:

"Angelo84 hozzászólását akár én is írhattam volna. Valószínűleg nem véletlen, ugyanazt érzi, mint én :) ( és ugyanazt is olvasta valószínűleg)"

Elárulod, hogy mire is gondolsz az alatt, hogy valószínűleg ugyanazt olvastam, mint Te? Mi ez a dolog? :)

"Továbbra is úgy érzem, hogy akár hol is legyen az az egó, akármi is legyen az, akinek ez nincs képtelen a valódi jóra. "

Arra gondolj, miért akarsz ennyire kényszeresen jót tenni? Vársz valami felszabadulást, felemelőt tőle? Függsz tőle?

"De persze kétségeim vannak folyamatosan, és tudnál segíteni vele ha eloszlatnád és valahogy bebizonyítanád, hogy pl. te is ugyanúgy képes vagy önzetlenül jót tenni, mint egy önző "egós"."

Ha úgy nézzük, hogy az egó egy működészavar, nem értem, miért lenne létszükséglet a jótevéshez a léte.

Sőt, önzetlen segítség fogalma is érvényét veszti, ha az egó mindenben az előnyt keresi, amivel több lehet anyagilag és/vagy a mentális képét bővítheti. "ÉN jó vagyok, mert segítek az embereknek" Ez egy mentális, hamis kép magunkól. Mi nem az a gondolat vagyunk, ami létrejött, és amit felhasznált az egó arra, hogy ő(még te) több lehess.

"Legalábbis egy esetben pont ezt tapasztaltam meg. Formálissá válik minden, pont-hogy a valósággal való kapcsolatot vesztik el az emberek. Amit nem tagadom, hogy euforikus érzés is lehet időnként, de akkor is helytelen."

A spirituális fejlődés gyökeres változás, igen. Ez az egós(!) elme(nem az egó) számára idegen terep. Nap, mint nap tapasztalom meg ezt az érzést.

Viszont ha te ezt az egészet formálisan élted meg, az nem az volt, amiről most beszélünk, nem a Létet, az Életet tapasztaltad meg, hanem egy újabb egós állapotba csúsztál, amiről azt hitted,hogy az, amit kerestél.

Itt-ott arrogánsnak tűnhetek, de néha muszáj határozott kijelentéseket tenni, hogy átmehessen a lényeg.

Az egó rettenetesen fél(nem te!) a halálától. A spirituális fejlődés, a fény az ő, a sötétség halála. Ezért, aki még nem jött rá a diszfunkcióra, a gondolatait elhiszi maradéktalanul, veszélyesnek, idegennek látja ezt, a teljességet mindennel. Ezt látom rajtad is.(ezt ne ítélednek véld, csupán azt állapítottam meg, amit érzek rajtad)

A szatori, a megvilágosodás "indikátora" egyedül a rendíthetetlen nyugalom, béke, ami átragyog az egó által keltett ködön. Aki eggyé válik a mindenséggel, az nem érezhet félelmet, mivel tudja, hogy egy sokkal nagyobb, elpusztíthatatlan "valami" részese. Ezt nevezhetjük Istennek, Életnek, Létnek is.

Ez mellett tehetsz bármit a világban, de az már az Isteni énből fog sugározni, nem az egó kicsiny, félős, gyenge önmagát megerősíteni akaró "nyögéseiből".

"Amíg pedig vannak "nem felvilágosultak", azoknak pont a "felvilágosultak" fognak szenvedést okozni, ahogy nekem is. "

Az egó szempontjából ez igaz is. De az egós elme számára bármi más is szenvedést okoz.

Egy fontos gondolat: Senki más nem képes téged mentális szenvedésbe sodorni, csak te magadat!

Az egó számára a szenvedés is egy önmagát megerősítő folyamat lehet, például, ha úgy azonosítod magad, mint áldozat, akit mindenki bánt, vagy a szerencsétlen, akivel az élet kegyetlen.

"Ha pedig Ádám és Éva történetére gondolunk, az almát visszaöklendezni csalásnak tűnik a szememben. "

Az az alma inkább a torkunkon akadt, amitől fulladozunk. Le kéne nyelni, megemészteni, ami az Élet rendje.

"Ha valóban ez lenne a spirituális továbblépés egyetlen módja, akkor elég peches vagyok hogy úgy születtem, hogy sokat gondolkodom."

Mindenki sokat, és kényszeresen gondolkozik :) Ezzel így van az egész világ. Miért tartana egyébként ott, ahol van?

A gond nem a gondolkozás, hanem a kényszeressége, ismétlődése, és az, hogy ezeket feltétel nélkül elhisszük. Az egó tudja használni a gondolatainkat. Ha erre rájössz, te fogod azokat használni, többé nem lesz hatalma feletted.

Persze ez az egó halálával jár, és ettől mindenképp meg akarja óvni magát("téged"), ez az oka a félelmednek ezektől a dolgoktól. Próbáld meg megfigyelni a gondolataidat, de ne azonosulj velük!

"Azért nem juthat el valaki a spirituális továbblépéshez, mert pont hogy egész életében azt keresi és pont hogy Buddha mondatának megfelelően a saját módján saját tapasztalatai útján akar eljutni oda? "

Nem ezért nem juthatsz tovább, hanem mert leragadtál egy gondolati bástyán, amit az egód, mint egy "utolsó mentsvár", szorongat.

Az a javaslatom, hogy Buddha egész tanítását ízlelgesd, ne egyetlen mondását csűrd-csavard minden helyzetre. De ha szimpatikusabb, Jézust is ugyanúgy olvashatod, mindkettejüknek ugyanaz volt a célja, az emberi értelmezésben különböznek csak.

"Elárulod, hogy mire is gondolsz az alatt, hogy valószínűleg ugyanazt olvastam, mint Te? Mi ez a dolog? :)"

Azt, hogy valószínűleg ugyanazt olvastuk, csak mellékesen jegyeztem meg.

Aki ugyanabból a spirituális forrásból táplálkozik, akármilyen tanító, nem mondhat mást, maximum a megfogalmazás más...

Főleg a Bibliát, Marshall Rosenberg előadásait, Byron Katie könyveit, (ők ketten a spiritualitás egy fokkal alacsonyabb, de nagyon fontos fokát tanítják az embereknek), Eckhart Tollét(Most Hatalma, Új Föld)

Meg a saját magamon való munkából is "profitáltam" :)

Pendulum92

Egyszer már egy általad korábban feltett kérdésnél válaszoltam neked, másik felhasználónévvel, és akkor kérdezted tőlem, hogy a válaszomat honnan szedtem, és egy általános érvényű választ adtam, irodalmi forrás nélkül. Ha nincs ínyedre, most megadnám az irodalmi forrást is, és ha teheted és persze, ha van időd, olvass még egyszer utoljára.

Egy két kötetes műről van szó, az olvasás nyilván nyitottságot és mély figyelmet igényel, de neked nem fog ez nehezedre esni, ha jól sejtem. Annyi megjegyzés még, hogy ez a mű inkább egy mély filozófiai és metafizikai analízis, mintsem bölcs gondolatok összessége.

Paul Brunton: A jóga titkos tanítása

Paul Brunton: Az Önvaló bölcsessége

"Ha nincs ínyedre, most megadnám az irodalmi forrást is, és ha teheted és persze, ha van időd, olvass még egyszer utoljára. "

Nagyon köszönöm, utána fogok nézni. Nem utoljára fogok spirituális műveket olvasni :)

" Jó pap is holtig tanul"

"" Jó pap is holtig tanul""

Igaz, de mindketten tudjuk, hogy az olvasás csak egy pontig juttatja el az adott egyént, és ezen a ponton túl a tanulás már más "formában" zajlik. ;)

"Igaz, de mindketten tudjuk, hogy az olvasás csak egy pontig juttatja el az adott egyént, és ezen a ponton túl a tanulás már más "formában" zajlik. ;)"

Olvasgathatnám én a somlói galuska recepjét, nézhetnék agyi felvételeket, amint az alanyok azt eszik, de a megtapasztalás nélkül sosem tudom, igazán mit is jelent, milyen az íze :)

Eloszor is, a buddhista celja a szenvedestol valo megszabadulas. Ez tobb-kevesebb erofeszitessel elerheto, es a hetkoznapok egyre kevesbe terhelik a buddhistat es egyre tobb oromot es jokedvet el at ahogy halad az uton. A kivulallonak ez ugy is tunhet, hogy leszarja a vilagot, mert nem sir vagy bankodik azokon a dolgokon, amin a tobbiek. Pedig a vagyak ugyanugy felmerulnek es eltunnek, mint maskor, csak a hozzajuk valo viszony valtozott meg. A szenvedes oka a ragaszkodas. Ha valaki kepes sajat vagyait kivulallokent szemlelni, mint a hegy korul folytonosan valtozo idojarast, akkor megszabadul a vagyakhoz valo kotottseg okozta szenvedestol. Mert pl lehetek en egyszerre megvilagosult bolcs, es szerethetem peldaul a csokit.

A jelen esetben a gond az, hogy a kerdezo ugy gondolja, hogy a szeretet azzal merheto, hogy mennyire szenvedne az adott dolog hianyatol valaki. Ez ragaszkodas, es nem szeretet. Ez nem normalis, csak atlagos.