Keresztények, írnátok a lélek természetéről, tulajdonságairól?

A magukat kereszténynek vallók megosztottak ebben a kérdésben kedves kérdező. Sokakat arra tanítanak, hogy a lélek (nem a szellem) "halhatatlan" és túléli a test halálát, de egyre többen ismerik fel azt a bibliai igazságot, hogy nincs az emberben halhatatlan lélek. A Szentírás ugyanis ilyesmit nem tanít, helyette a teljes ember haláláról beszél, akinek a reménysége az isteni feltámadásban van.

Te most mire vagy kíváncsi? Azok véleményére, akik a Biblia ellenében elhiszik a nem Írás szerinti tanítást és spekulálnak a lélek zavaros fogalmáról, vagy azokéra, akik ragaszkodnak az igazsághoz?

Sziasztok!

# 1!

"A magukat kereszténynek vallók megosztottak ebben a kérdésben kedves kérdező. Sokakat arra tanítanak, hogy a lélek (nem a szellem) "halhatatlan" és túléli a test halálát, de egyre többen ismerik fel azt a bibliai igazságot, hogy nincs az emberben halhatatlan lélek."

Ha érdekel a zsidó hagyomány, akkor ismerkedj a héber nefes, rúach és nesamá szavak jelentésével. Mind a három a lélekről tájékoztat, de háromféle minőségről.

[link]

Érdemes több forrásból tájékozódni, mielőtt biztosnak vélt álinformációkat, mint abszoút igazságot kürtölsz világgá. Így elkerülheted, hogy bolondot csinálj magadból.

Megismerkedtem már kedves Pietrosol! Tudjuk, hogy a "zsidó hagyomány" (csakúgy, mint a keresztény hagyomány) gyakran köszönőviszonyban sincs a Biblia igazságával. :-)

"1. nefes — ez a lélek animális jellegû, az életerõt, a vitalitást jelenti, amely minden élõben ott mozog, s amely fölött csak Istennek szabad rendelkeznie. Jelképe a vér, ezért tilos a Tóra szerint annak fogyasztása, a legkisebb mértékben is. Sõt, a vért (még az állatokét is) el kell földelni, vagy hamuval kell meghinteni. Ez tórai törvény, gyakorlásakor ezért áldást kell mondanunk. A kiontott vér, miként Ábel vére, égre kiált, s ezt Isten nem hagyja büntetlenül."

Isten ezt mondta: „Mindenféle testnek lelke (azaz "élete", a héber ne’phesh) az ő vére, az abban levő lélek (élet) által. Ezért azt mondom Izrael fiainak: ’Semmiféle állat vérét meg ne egyétek, mert mindenféle testnek lelke (élete) az ő vére.’“ (3Mózes 17:14).

Tehát a bibliai 'lélek' (nefes) szónak az egyik alapvető jelentése az "élet" - emberi állati egyaránt. A másik jelentése pedig magát az embert, vagy az állatot jelenti.

Isten ihletett Szava, a Biblia sehol sem mondja, hogy az embernek lenne egy halhatatlan lelke. Olvasd csak el az 1Mózes 2:7-et. Ott ez áll: „Jehova Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő lélekké.” Ez a kijelentés világos és félreérthetetlen. Amikor Isten megteremtette az első embert, Ádámot, nem helyezett a testébe semmiféle anyagtalan elemet. Nem, hiszen a Biblia azt mondja, hogy ’az ember élő lélekké lett’. Nem volt a testében egy lélek, ő maga volt a lélek.

A Biblia 66 könyve egyetlenegyszer sem kapcsolja a „halhatatlan” vagy az „örök” kifejezést a „lélek” szóhoz. Ellenkezőleg, a Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy a lélek — tehát maga a személy — halandó. Igen, a lélek meghal (Prédikátor 9:5, 10; Ezékiel 18:4).

2. rúach — szellemi, spirituális lélek, amely csak az embert jellemzi, ám ez sokkal kollektívabb, mint a nefes, s ez irányítja nemcsak az egyén, de közösségek, sõt, az egész emberiség fejlõdését. A rúach Istentõl ered, és halálunk után oda tér vissza, ahogyan azt Salamon király megfogalmazta a Kohelet (Prédikátor) könyvében: “S visszatér a por a földbe, melybõl vétetett, ám a (szellemi) lélek visszatér istenéhez, aki adta azt.”

Ezzel szemben a Biblia NEM "szellemi, spirituális 'léleknek'" írja le a szellem fogalmát (mivel nem keveri össze a két fogalmat, mintha szinonimái lennének egymásnak, mert nem azok), főleg nem csak az embert jellemzi vele. A szellem a héber rúach és a görög pneuma szavak magyar megfelelője, mely az emberrel kapcsolatban kétféle jelentést hordoz: azt a bizonyos "életerőt", vagy életenergiát, amit Raj T. szövege a léleknek (nefes) tulajdonított, és az ember 'szellemiségét', azt az indítóerőt, ami arra ösztönöz, hogy valamiképpen szólj és cselekedj. De ezen kívül még többféle, nem az emberre vonatkozó jelentése van, mint pl. az tök közönséges 'szél', az égi szellemszemély, vagy a szent szellem, stb.

“Az ember lelke – az Örökkévaló mécsese”. Ez pedig a Biblia egyszerű, de nagyszerű szóhasználatával ezt jelenti: Az ember lelke (vagyis 'élete') - az Örökkévaló (vagyis Isten) mécsese".

Kedves kérdező! Nem válaszoltál az első válaszban feltett kérdésemre. Ez azért nem mellékes kérdés, ugyanis nem a számunkra szimpatikusabb választ kéne elfogadnunk, hanem az igazat. :-)

A Biblia leszögezi: „Amely lélek vétkezik, az hal meg” (Ezékiel 18:4). Illés próféta, amikor lehangolt volt, „kérte, hogy hadd haljon meg a lelke” (1Királyok 19:4). Ugyanígy Jónás is azért könyörgött, hogy „hadd haljon meg a lelke” (Jónás 4:8). Igen, ha az ember meghal, a lelke hal meg, tehát a lélek nem halhatatlan. Amikor azt mondjuk, hogy valaki meghalt, akkor lényegében a lelke haláláról beszélünk, hiszen maga az ember a lélek.

De mi a helyzet azokkal a bibliaversekkel, amelyek úgy említik a lelket, mint ami kimegy, illetve visszatér? A gyermekét világra hozó Ráhelről a Biblia ezt írja: „amikor már-már kiment belőle a lélek (mert haldoklott), Ben-Óninak nevezte el [a fiát]; az apja azonban Benjáminnak hívta” (1Mózes 35:18). Az 1Királyok 17:22 pedig amikor leírja, hogy miként támadt fel egy özvegyasszony fia, kijelenti: „Jehova . . . meghallgatta Illés szavát [vagyis imáját], így visszatért a gyermekbe a lelke, és életre kelt.” Vajon ezek az írásszövegek azt mutatják, hogy a lélek egy láthatatlan, anyagtalan valami, amely elhagyhatja a testet, illetve beköltözhet oda?

Nos, ne felejtsük el, hogy a „lélek” szó egyik jelentése: ’élet’. Így tehát Ráhelből olyan értelemben ment ki a lelke, hogy az élete véget ért. Egyébként a „már-már kiment belőle a lélek” kifejezést egyes bibliafordítások úgy adják vissza, hogy „élete megszűnőben volt” (Katolikus fordítás), vagy „kilehelte utolsó leheletét” (Jerusalem Bible). Ami az özvegyasszony fiát illeti, az ő esetében is az élet tért vissza belé (1Királyok 17:23).

Amit fent a rúach címszó alól bemásoltam a második válaszoló linkjéből, részben ez volt:

"A rúach Istentõl ered, és halálunk után oda tér vissza, ahogyan azt Salamon király megfogalmazta a Kohelet (Prédikátor) könyvében: “S visszatér a por a földbe, melybõl vétetett, ám a (szellemi) lélek visszatér istenéhez, aki adta azt.”"

A bibliaírók a héber ru′ach vagy a görög pneu′ma szóval éltek, amikor a „szellemről” írtak. Magából a Szentírásból következtethetünk ezeknek a szavaknak a jelentésére. A Zsoltárok 104:29 például kijelenti Jehováról: „Ha elveszed szellemüket [ru′ach], kimúlnak, és porrá lesznek újra.” A Jakab 2:26 pedig megjegyzi, hogy „a test halott szellem [pneu′ma] nélkül”. Ezekben a versekben a „szellem” arra utal, ami életet ad a testnek. Szellem nélkül a test halott. Ezért a Bibliában a ru′ach szót nemcsak „szellemnek”, hanem „erőnek”, azaz életerőnek is fordítják. Isten például ezt mondta Noé napjainak az Özönvizéről: „vízözönt hozok a földre, hogy elpusztítsak az ég alatt minden testet, amelyben életerő [ru′ach] működik” (1Mózes 6:17; 7:15, 22). A „szellem” tehát arra a láthatatlan erőre (az élet szikrájára) utal, amely élővé tesz minden élőlényt.

A lélek és a szellem nem ugyanaz. A testnek ugyanúgy szüksége van a szellemre, ahogyan a rádiónak az áramra, hogy működni tudjon. A szemléltetést folytatva gondoljunk egy hordozható rádióra. Amikor beletesszük az elemeket, és bekapcsoljuk a készüléket, az elemekben tárolt elektromos áram úgyszólván életre kelti a rádiót. Az elemek nélkül azonban a rádió „halott”, akárcsak az a rádió, amelyiknek a dugóját kihúzzuk a konnektorból. Ugyanígy a szellem az az erő, amely életre kelti a testünket. Az áramhoz hasonlóan a szellemnek nincsenek érzései, és nem gondolkodik, mivel személytelen erő. Ámde szellem vagy életerő nélkül a testünk ’kimúlik, és porrá lesz újra’, ahogy a zsoltáríró fogalmazott.

Az ember haláláról a Prédikátor 12:7 leszögezi: „a por [mármint a test pora] visszatér a földbe, ahogy azelőtt volt, és a szellem visszatér az igaz Istenhez, aki adta azt.” Amikor a szellem, azaz életerő elhagyja a testet, a test meghal, és visszatér oda, ahonnan származik, vagyis a földbe. Az életerő szintén visszatér oda, ahonnan származik, tehát Istenhez (Jób 34:14, 15; Zsoltárok 36:9). Ezt nem úgy kell érteni, hogy az életerő valóban, szó szerint felmegy az égbe. Inkább arról van szó, hogy aki meghal, annak a jövőbeli életre vonatkozó reménysége Jehova Istentől függ. Úgy is mondhatnánk, hogy az élete Isten kezében van. Csakis Isten ereje által kaphatja vissza a szellemet, azaz életerőt, hogy újra élhessen.

Ez ahhoz hasonló, amikor egy házból az eredeti tulajdonos halálával a tulajdonjog "átszáll" az örökösre.

A Biblia szerint a lélek nem egy halhatatlan valami. Csak néhány ige, a több mint százból, ami ezt támasztja alá:

Ezékiel 18:4. Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!

Jakab 5:20. Tudja meg, hogy a ki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez.

1Péter 3:20 A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolcz lélek tartatott meg víz által;