Lehet, itt az ideje tudatosítani azt, hogy az Isten Lélek, így szent helyek elpusztításakor kevesebb életerőt/mentális/ szellemi erőt veszítenénk, ha nem vagy kevésbé ragaszkodnánk fizikai "mankókhoz"?
Ti mit gondoltok a "ragaszkodásról"? Nem veszít több erőt, energiát az, aki ragszkodik és a ragszkodás tárgya elpusztul?
Én magam római katolikus vagyok. Igyekszem ennek megfelelően élni, miközben nyitott vagyok más közösségek tanításaira is annyiból, hogy azokat tiszteletben tartom.
Kérlek titeket, hogy ne az egyes felekezetek dogmáit kezdjük el kritizálni, mert most nem egyetlen felekezetre vonatkoztatva írom az alábbiakat, hanem az összes olyanra, amely bármilyen külső tárgyakat, eszközöket, épületeket használ fel a vallás (legyen az akár egy Jézus-szobor, akár egy református templom, egy hindu murti, Buddha-szobor vagy éppen a Kába kő) gyakorlása közben.
Az ISIS tevékenységét nézve (de ez nem kizárólag rájuk vonatkozik), észrevettem, hogy a szent helyeket és tárgyakat is pusztítják.
Aki fizikai világra alapoz (épület, szobor, kő - ld. fentebb), abban akaratlanul és tudattalanul is kialakul egyfajta ragaszkodás ezekhez, egyfajta "mankóként" segíthetik, ami békés időszakban nem is probléma.
Viszont ezek elpusztítása nem gyengíti azokat a hívőket, akik ezeket a "mankókat" használják?
Ez részben pszichológia is. De nem csak az.
Ez alapján - lehet butaság, de talán - érdemesebb volna Istent önmagunkban keresni (a mi testünk a Szentlélek temploma, / Isten nem emberi kéz által létrehozott épületekben lakik, / nagyobb az, aki bennünk van, mint az, aki a világban, / ne attól féljünk, aki a testet megölheti, de a Lelket nem), azt tudatoosítani, hogy Isten Lélek.
Így ha ne adj Isten elpusztítanak egy templomot, akkor abban a helyzetben talán kevesebb lelkierőt veszít az, aki tudatosította magában, hogy az Isten Lélek, és bár a templomban gyűltünk össze, azáltal, hogy az épületet megsemmisítették, és akárhány szent dolgot is, Istent nem tudják megsemmisíteni, Őhozzá bármikor és bárhol imádkozhatunk még szavak és hang nélkül is. Aki ezt tudatosítja, az talán kevesebb erőt veszít ahhoz képest, aki jobban támaszkodik a "mankókra", amikkel semmi probléma nincs békés időszakban?
Ti mit gondoltok erről?
Mégegyszer hangsúlyozom, hogy én római katolikus vagyok, a vallásomat gyakorlom is.
Éppen ebből kifolyólag gondoltam bele, hogy bizony, ha azt a templomot lerombolnák, ahova rendszeresen járok, akkor legalább is átmenetileg megdöbbentene, és idő kellene, hogy "feldolgozzam". De ez valójában inkább a ragaszkodás miatt van. Talán ezért lenne célszerű arra összpontosítani, hogy Isten Lélek...
Igazad van mindenben.
Az Atya a szeretben van jelen.
Érezelmileg nem szabad semmilyen tárgyhoz sem fűzödni.
A tárgyak első sorban használatra vannak, másodsorban dísznek.
Helyesen látod, Isten Lélek vagy Szellem, a tökéletes Ön-vagy-Én-Tudat. De ez a fogalom oly terjedelmes, hogy mindent magába foglal, az anyagiakat is, és minden benne megy végbe. Isten mindenben jelen van, mint a Vezérlő Alapelv - bennünk emberekben is.
Ragaszkodás valamihez isteni kilétünkön kívül, valójában nem más mint a bálványimádás egy bizonyos formája. Gyakran rengeteg lelki erőt halmozunk fel anyagiakban, és ilyenkor ha az a bizonyos tárgyat elveszítjük, az abból fakadó fájdalom egyenesen arányos ragaszkodásunkkal. Mivel Isten jelen van bennünk, helytelen dolog valami máshoz ragaszkodni rajtunk kívül. Elveszíthetünk és el is veszítünk minden mást, kivéve isteni kilétünket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!