Hogyan vegyem rá anyut, hogy forduljon szakemberhez? Egyáltalán ez lenne a jó megoldás?
Elnézést ez egy kicsit hosszú lesz, de nem tudom rövidebben:
Kb. 6-8 évvel ezelőttig nem volt semmi gond, szerető, összetartó család voltunk. Nem emlékszem hogy pontosan mikor kezdődött, de anyu szép fokozatosan elkezdett depressziós jellegű tüneteket produkálni. Egyre hullámzóbb lett a viselkedése. Ma már ott tartunk, hogy kb. 2 hetente változik: egyszer aktív, pörög, jó kedélyű, még néha mosolyog is. Aztán egy éles váltás látszólag kiváltó ok nélkül, és üvöltöző házisárkány lesz belőle. Mindent úgy fog fel, mintha az egész világ ellene esküdött volna össze, sír, toporzékol, apámat hibáztatja mindenért stb. és ez így megy pár hétig, aztán megint váltás. Amikor ezeket a sötét korszakokat éli, munka után rendszerint bevágódik a laptop elé, elindít párhuzamosan 3-4 filmet online és bámulja a képernyőt hajnalig. Nem alszik, nem eszik és még fürdeni is úgy kell beimádkozni őt a fürdőszobába.
Igazából az a gond, hogy szerintem már rég szakemberhez, pszichológushoz/pszichiáterhez kellett volna fordulnia, de persze nem hajlandó elmenni orvoshoz, én meg még "gyerek" vagyok ezért senki sem vesz komolyan. Anyu azt hiszi, hogy én meg az apám összefogtunk ellene és direkt akarjuk beállítani mentális betegnek. Aggódunk érte, ugyanakkor már apámat is teljesen kicsinálta ez az állandó alaptalan vádaskodás. Az a másik probléma, hogy anyu jártas a pszichológiai ügyekben, úgyhogy úgymond "belelát" a módszerek, trükkök, tippek mögé és idegen társaságban direkt úgy viselkedik, hogy még véletlenül se hozza azokat a tüneteket, amelyek amúgy mindennaposak nála.
Tudnátok segíteni ebben? Kihez forduljak? Hogyan vegyem rá anyát, hogy legalább próbáljon meg meggyógyulni?
válasza:Nehéz ügy, a legfontosabb , hogy saját maga észrevegye, hogy gond van, és ő kérjen segítséget, akarjon gyógyulni, és persze ez a legnehezebb is.
Meg kéne vele értetni, hogy szeretitek, féltitek, aggódtok érte. Illetve, burkoltan, de azt, hogy "veszélyezteti" az egész családi életet, a házasságát, a gyereke lelki, szociális fejlődését.
Első: próbáljuk megértetni, de az egészet úgy fogja fel, mintha ő lenne az egyetlen normális és mi összeesküdnénk ellene hogy őrültnek állítsuk be és "elküldjük".
Második: hiába. A háziorvos ismeri anyát, kollégafélék is voltak. Anyu nagyon jól játssza a normális embert idegenek társaságában és csak itthon vetkőzik ki magából. Emiatt senki nem hisz nekünk olyan, aki ismeri anyát is.
válasza:Nehéz ügy, nem tudom, hogy mit lehetne tenni...
Biztos vannak azért neki is nyugodt pillanatai. Egy ilyet kéne kifogni, és akkor megbeszélni vele a dolgokat.
Ha épp "nyugodt fázisban" van, akkor nem vesz komolyan. Egyszerűen azt mondja, hogy nem értek hozzá és hogy ha majd érzi hogy bajban van, akkor elmegy pszichológushoz.
Ha meg "a másik fázis" alatt hozom fel a témád, egyből megsértődik és üvöltözni meg sírni kezd hogy apa már engem is "elvett" tőle (ami persze hülyeség én mindkettejüket szeretem).
válasza: válasza:Nos egy nyugodtabb fázisában meg kellene kérni egy megbízható és anyukádhoz közel álló felnőttet, aki közel áll hozzá (és nem az apukád), hogy beszéljen vele, hátha van benne igény arra mégis, hogy elmenjen valakihez, csak fél.
Érdemes ezt ismételni, bevonni akár a tágabb családot is. Fontos, hogy mindenki ugyanúgy lépjen fel vele szemben. Tényleg fogj össze apukáddal.
Mondjuk gyerekként ez tényleg nem a te dolgod kellene, hogy legyen... végső elhatározásként, ha más nem segít, én apukád helyében adnék egy ultimátumot anyukádnak. Bár nem lesz könnyű vele a pszichiáternek és a pszichológusnak, ha nem szabad akaratából megy el, ha tényleg bipoláris depresszióról van szó, akkor már a gyógyszeres kezelés megkezdése is óriási változásokat fog hozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!