Mi a véleményetek, tapasztalatotok a Jehova tanúiról és a vallásról?

Szia!

Talán először azzal kezdeném, hogy hiszek abban, hogy köztük is vannak még olyanok, akik pusztán meg vannak tévesztve, és nem tudják, hogy mit cselekszenek. Ezek az emberek azonban egy idő után biztosan elfogják hagyni a szervezetet, ha rájönnek a szervezet valódi kilétére.

A szervezetről összefoglalásképp a következőt tudom mondani. A bibliahamisítás nagy mesterei, hiszen ha összeveted a fordításukat egy tekintélyes fordítással, szinte azonnal láthatod, hogy a szövegen változtattak ott, ahol nem fér össze a teológiájukkal. Az újvilág fordítás egyébként egy amatőr fordítás, mert kiszivárgott a készítők kiléte és tudjuk, hogy tulajdonképpen nem tanultak bibliai nyelveket. A Jehova Tanúi az a felekezet még, amelyhez a legtöbb beteljesült jóslat kapcsolódik. Többször határoztak meg hamis világvége időpontokat, vagy jósoltak hamisan az űrutazásról vagy a feltámadásról. Jehova Tanúi a hitüket tekintve az arianizmus szellemi örökösei, mert annak a negyedik században megindult ariánus-mozgalomnak a szellemi örökösei, amelyeket az egyház eretnekségnek nyilvánított (az ariánusok az hirdették, hogy csak az Atya az Isten, Krisztus már teremtmény a Szentlélek pedig csak erő). Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy Jehova Tanúi hitének a korai kereszténységre való visszavezetése hamis, hiszen az 1-3. században az egyház nem vallott arianizmust, hanem hitte a Szentháromságot. Ezt bizonyítják a fennmaradt dokumentumok. Továbbá a stílusukkal sincs minden rendben, elég ellenszenvesek - tisztelet a kivételnek.

Kedves utolsó,

bocsánat, de téves információid vannak. Valahol nem jó helyen tájékozódtál.

Ha oda figyelsz egy kicsit a kommentekhez, láthatod, hogy a legtöbbször ezen az oldalon a Károli Gáspár fordítású Bibliából idézünk.

Én és családom, és ha megkérdeznéd a tanúkat a legtöbben még a Károli Gáspár fordításból ismertük meg az igazságot.

Így van :)

grkaty, egyáltalán nincsenek téves információim. Tudok arról, hogy a Tanúk azt a látszatot keltik, hogy elfogadnak más fordításokat is, valójában azonban ez nem így van. Amikor egy Tanú a Károli Bibliára hivatkozik, teljesen önkényesen használja. Talán jobb, ha illusztrálom, hogy mások is tisztában legyenek avval, hogy milyen is egy "JT-tanítás". Hát valahogy ilyen, tessenek figyelni:

Ha egy Tanú épp térít, és épp a Károli Bibliához a következő a viszonya: A Tanúk hiszik, hogy egyedül csak Istent lehet imádni, ezt senki nem is vonja kétségbe. Azt azonban a Károli Bibliából nem idézik, hogy Krisztust többször is imádják, és egyik esetben sem utasította vissza (Ján 9,35-38; Zsid 1,6), pedig egyszerű teremtményeket tilos imádni, mert az csak Istent illeti meg (Jel 22,8-9). Következésképp ha Krisztust imádják, akkor Ő Isten. Ennek ellentmondásnak a kikerülésére az újvilág ferdítésben ugyanazt a görög szót "hódolásnak" fordítják ott, ahol Krisztus imádatáról van szó. Károli helyesen fordítja, de ezt vagy nem veszik észre, vagy rafinált módon figyelmen kívül hagyják. Egy másik példa a Tanúknak a (Péld 8,22)-ra való hivatkozásuk, ami szintén hamisítva van az ő fordításukban. Ezt az igét arra használják, hogy bizonyítsák, Krisztusnak volt kezdete (noha valójában ez az ige nem Krisztusra vonatkozik). A Megváltó származására vonatkozó ószövetségi prófécia azonban Károli fordításában kitűnően van fordítva: "...származása eleitől fogva, öröktől fogva van."(Mik 5,2). Ez az Ige arról tesz bizonyságot, hogy Krisztusnak nem volt kezdete, következésképp Isten. Erről szintén vagy nem tudnak, vagy rafinált módon elhallgatják (egyébként ez az ige is meghamisítva szerepel az újvilág ferdítésben).

Hát körülbelül ennyit Jehova Tanúinak a Károli Bibliához való viszonyáról. Nekik csak az a fontos, hogy a szervezet tanításait tudják hirdetni.

Ahogy az előző is írta: rengeteg ferdítés, álokoskodás, belemagyarázás jellemzi a hitüket.

Én akkor sokalltam be, amikor az egyik vén azzal próbálta meg feloldani a Mózes könyvében található egyik történet nyilvánvaló ellentmondásait, hogy "a héber nyelvben az após szó ugyanaz, mint a vej" Mondanom se kell, amikor rákérdeztem, tud-e héberül, nemet felelt.

És az a durva, hogy gyakorlatilag a hitük minden szintjére jellemző ez a gigantikus ferdítés. Após=vej, krumpli=alma stb. Csak sokszor megmagyarázzák, hogy "ők nem úgy gondolták..." Azután mondanak valami terjengőset tele bibliai utalásokkal és, ha kivonatoljuk az egészet, végül megint a krumpli=alma problémánál tartunk.

A másik gondjuk, hogy hiába vakbuzgók, a szeretet helyett sokszor túlságosan a fegyelemre koncentrálnak a gyülekezetben. Ritkán látsz olyat, hogy egymás nyakába borulnak és őszinte szeretetből ölelik meg egymást. Belépéskor csak kezet fognak egymástól 1 méterre. Persze ez nem elítélés, csak azt akarom mondani, hogy nagyon zárkózottak és ez valahol összefügg az életmódjukkal.

Kedves kérdező! Nem kell feltétlenül minden önhitt embernek elhinni azt, amit tudálékosan állít Jehova Tanúiról. :-) Saját magadnak kell meggyőződnöd az igazságról, erre a GYK. oldala önmagában NEM alkalmas! Sok-sok félrevezető, félretájékozott ember osztja itt az észt, ami nagyon megtévesztő egy laikusnak - ha ugyan te annak tartod magad.

A 2-es és a 4-es válaszoló is ilyen. Az élő példája azoknak, akik megtévesztettségükben hangulatot keltenek a Tanúk ellen. Ezt írja:

"A Tanúk hiszik, hogy egyedül csak Istent lehet imádni, ezt senki nem is vonja kétségbe. Azt azonban a Károli Bibliából nem idézik, hogy Krisztust többször is imádják, és egyik esetben sem utasította vissza (Ján 9,35-38; Zsid 1,6)"

Csakhogy Jehova Tanúi nemcsak a Károliból idéznek alkalomadtán, hanem számtalan másik, általad "tekintélyesnek" tartott fordításból is kedves 4-es válaszoló, és bizony, vannak olyan "tekintélyes" fordítások, ahol a Jézusra vonatkozó ilyen kijelentést nem az "imádni" szóval adják vissza, hanem pl. a "hódolni" igével. Nem is véletlenül, mert bizony a Biblia egyértelműen azt tanítja, hogy CSAK az Atyát, azaz a Mindenható Istent, Jehovát szabad imádni, így csak hozzá szabad imádkozni.

"Károli helyesen fordítja, de ezt vagy nem veszik észre, vagy rafinált módon figyelmen kívül hagyják."

Nem veszik észre? Azt feltételezed a Tanúkról, hogy esetleg "nem veszik észre", vagy "figyelmen kívül hagyják"? Na látod, éppen ez bizonyítja a legjobban, hogy semmi alaposság nincs a "tudományod" mögött, nagyon felületes vagy.

Kérlek figyelj a következőre.

Imádat a Bibliában

Először is azt kell megértenünk, hogy mit értett itt Pál az imádat alatt. A görög pro‧szkü‧ne′ó szót használta. Egy bibliai szótár leírása szerint ez a szó betű szerint azt jelenti, hogy ’a tisztelet jeleként vagy hódolattal adózva kezet csókol valakinek’ (Unger’s Bible Dictionary). W. E. Vine egy másik műben azt írja, hogy a szó „a tiszteletadás megnyilvánulására utal, akár ember . . . , akár Isten felé irányul is ez a tisztelet” (An Expository Dictionary of New Testament Words). A bibliai időkben a pro‧szkü‧ne′ó jelentése gyakran arra is kiterjedt, amikor valaki ténylegesen meghajolt egy magas állásban lévő személy előtt.

Lássuk például Jézusnak azt a példázatát, amely egy rabszolgáról szól, aki képtelen volt visszafizetni urának egy igen nagy pénzösszeget. Ebben a példázatban ennek a görög szónak az egyik alakja szerepel, és a Vida fordítás szövegezésében így olvasható ez a gondolat: „Leborult ekkor a rabszolga, imádva [a pro‧szkü‧ne′ó egyik alakja] (hódolattal) kérlelte [a királyt], ezt mondva neki: légy hosszútűrő irántam és mindent megfizetek neked” (Máté 18:26, kiemelés tőlünk). Vajon ez azt jelenti, hogy amit ez a férfi tett, az bálványimádás volt? Egyáltalán nem. Csupán kifejezésre juttatta azt a hódolatot és tiszteletet, ami a királyt, azaz urát és feljebbvalóját megilleti.

A bibliai időkben Keleten meglehetősen gyakoriak voltak a tiszteletadásnak, illetve a tisztelet kifejezésének ilyen formái. Jákób hétszer meghajolt, amikor találkozott a bátyjával, Ézsaúval (1Mózes 33:3). József testvérei arccal a földre borultak, vagyis meghajoltak József előtt, és így mutatták ki az egyiptomi udvarban betöltött állása iránti tiszteletüket (1Mózes 42:6). Ilyen megvilágításban könnyebben megérthetjük, hogy mi történt, amikor az asztrológusok rátaláltak a gyermek Jézusra. Szavaikkal úgy ismerték el őt, mint aki „a zsidóknak most született királya”. A Vida fordítás szerint a beszámoló azt mondja, hogy „földre borultak és imádták [pro‧szkü‧ne′ó]” (Máté 2:2, 11).

Nyilvánvaló tehát, hogy a pro‧szkü‧ne′ó szó jelentése, amit néhány bibliafordítás „imádatnak” ad vissza, nem kizárólag azt a fajta imádatot írja le, ami Jehova Istent illeti meg. Arra a tiszteletre is utalhat, amit egy másik személy iránt tanúsítunk. Mindennemű félreértés elkerülése végett néhány bibliafordítás a pro‧szkü‧ne′ó szót a Zsidók 1:6-ban a következőképpen fejezi ki: „boruljanak . . . lába elé” (Csia fordítás), „hódoljon előtte” (ÚV).

(Példabeszédek 8:22) "Maga Jehova hozott létre engem az ő útjának kezdetéül, legkorábbi műveként réges-régen."

Ki a „mestermunkás”? A megszemélyesített bölcsesség mestermunkásnak nevezi magát. Ez nem csupán egy költői eszköz, mely segít kifejteni a bölcsesség sajátosságait. Ez a megszemélyesítés jelképesen Isten egyszülött Fiára, Jézus Krisztusra utal, emberré válása előtt. Jóval azelőtt, hogy emberként a földön megszületett, ’Isten útjának kezdetéül lett létrehozva’ (Példabeszédek 8:22). ’Mestermunkásként’ tevékenyen részt vett Atyja oldalán minden megteremtésében (Kolosszé 1:15–17).

Honnan tudjuk, hogy a bölcsességről szóló leírás a Példabeszédek 8:22–31-ben Jézus Krisztusra utal az emberré válása előtti létformájában?

A bölcsességről szóló ihletett leírás a Példabeszédek könyvében így hangzik: „Maga Jehova hozott létre engem az ő útjának kezdetéül, legkorábbi műveként réges-régen . . . Még mielőtt a hegyek megállapodtak, a dombok előtt születtem én mintegy vajúdás közepette . . . Mikor az egeket készítette, ott voltam . . . akkor mellette voltam mint mestermunkás, bennem lelte gyönyörűségét nap mint nap, s én örvendeztem előtte minden időben . . . és amiben gyönyörűségemet leltem, az az emberek fiaihoz fűződik.”

Ez a szakasz nem beszélhet csupán az isteni bölcsességről vagy a bölcsességről mint fogalomról. Miért nem? Mert az itt leírt bölcsesség ’létre lett hozva’, vagyis meg lett teremtve Jehova útjának kezdeteként. Jehova Isten mindig létezett, és mindig bölcs volt (Zsoltárok 90:1, 2). Bölcsességének nem volt kezdete, az nem lett megteremtve, sem létrehozva. Nem ’vajúdás közepette született’. Továbbá az idézetben a bölcsességről az olvasható, hogy beszél és cselekszik, vagyis egy személyre utal (Példabeszédek 8:1).

A Példabeszédek könyve azt írja, hogy a bölcsesség régóta Jehova, a Teremtő mellett volt mint „mestermunkás”. Ez a leírás bizonyosan Jézusra utal. Már hosszú idővel a földrejövetele előtt olyan szorosan együttműködött Jehovával, hogy Isten Szava ezt mondja róla: „ő minden más előtt van, és általa hozatott létre minden más” (Kolosszé 1:17; Jelenések 3:14).

Isten Fiát helyénvaló bölcsességként bemutatni, hiszen ő volt az, aki feltárta Jehova bölcs szándékát és rendeleteit. Emberi létezése előtt Jézus volt Isten Szava, vagyis Szószólója (János 1:1). Olyan leírást is olvashatunk róla, hogy ő „az Isten ereje és az Isten bölcsessége” (1Korintusz 1:24, 30). Milyen gyönyörű jellemzése ez Isten Fiának, akit arra indított az emberek iránti szeretete, hogy az életét váltságul adja értük! (János 3:16).

(Mikeás 5:2) "És te, ó, Betlehem Efrata, aki túl kicsiny vagy ahhoz, hogy Júda ezrei közé számláltass, belőled származik nekem, aki uralkodó lesz Izraelen, akinek származása ősidőkbe, időtlen idők napjaiba nyúlik vissza."

Akkor nézzük a Mik 5:2-es állítólag "meghamisított" versét. :-)

A Messiásról azt írja prófétailag a Mikeás 5:2 (Kár.), hogy „származása eleitől fogva, öröktől fogva van”. A Káldi, 1865 ezt így fordítja: „az ő kijövetele [„születése”, lábj.] kezdettől, az örök napoktól vagyon.” Vajon ezáltal "egyenlővé", vagy ugyanazzá vált, mint Isten? Figyelemre méltó, hogy az ’örök napok’ helyett a Kat. (5:1) ’régmúlt idők’, az ÚRB (5:1) ’távoli múlt’, az ÚV pedig ’időtlen idők napjai’ kifejezéssel adja vissza a héber szöveget.

Jellemző Jehova Tanúira, hogy pl. a magyar nyelven is megjelenő Érveljünk az Írásokból c. könyvben, 27-féle Bibliafordítás szerepel pontosan azért, hogy helyenként össze lehessen vetni egymással őket, ugyanis sok helyen ezek az ún. "tekintélyes" fordítások is eltérnek egymástól (persze nem mindig konkrét tanításban, lehet hogy csak (félre)érthetőségben. :-)

Kedves Komlós Henrietta! Azért nem ártana az üres bírálgatás helyett konkrétumokat is írnod, mert így nem leszel nagyon hiteles. Visszautaltál az előtted szólóra, és elismerően szóltál róla, pedig amint látod, csupa butaságot írt, ami nem áll meg a Biblia alaposabb tanulmányozása után. Sokszor elég annyi, ha összevetjük egymással a különböző "tekintélyes" fordításokat. Már azon is el kéne gondolkoznia a bölcs embernek, ha eltéréseket lát köztük.

Az "após/vej" problémádat leírhatnád?