Miért érvelnek azzal a hívők, hogy azért hiszenk Istenben, mert egyszer pl. betegek voltak, stb. imásdkoztak Istenhez, és meggyógyította őket?

miért, a nem hívők miért érvelnek azzal, hogy meghalt ez vagy az fiatalon, pedig vallásos, meg jó ember volt?

hülyék vannak mindkét táborban...

HIT vagy annak hiánya.

Mindkét oldal érvei ebben vannak vagy ennek hiányában.

Nem látod a szelet, csak érzed és hiszed hogy van. Így vannak ezzel hívők is, HITTEL állnak hozzá.

A világ romlottsága pedig a Bűn miatt van.

"Miért érvelnek azzal a hívők, hogy azért hiszenk Istenben, mert egyszer pl. betegek voltak, stb. imásdkoztak Istenhez, és meggyógyította őket?"

Egyszerű embereknek ilyen egyszerű érveik vannak. Bonyolult embereknek meg bonyolult érveik. Az ateisták ugyanilyen primitív érveket szoktak felhozni ("akkor lettem ateista, amikor gyerekkoromban megláttam egy papot, és elcsodálkoztam, milyen hülye ruhát visel"), meg bonyolultabbakat is (ld. Ludwig Feuerbach: A kereszténység lényege). Ugyanígy a vallásosak is felhoznak primitív érveket (ld. kérdés), meg bonyolultabbakat is (mondjuk Schleiermacher: A vallásról).

A kereszténység is egy hit, az ember személyes élmények miatt hisz benne, az érvelés csak UTÓLAG jön, ezt megtámogatni, de nem az érv az, ami eldönti, hogy az illető hívő lesz. Az ateizmussal is ugyanez a helyzet, az, hogy valaki ateista lesz, ez a döntés sokkal előbb megszületik valamilyen formában, minthogy elkezdené az illető böngészni az internet "Ateista érvek kezdőknek" oldalait.

"Tehát 1 esetből miért kell azt a következtetést levonni, hogy márpedig Isten létezik?"

Mindenki személyes élmények miatt lesz hívő vagy ateista. A hiú emberek, akik észszerűnek akarják tartani magukat, ezután elkezdik "racionalizálni" az álláspontjukat mindenféle nyakatekert gondolatmenetekkel.

"Szóval ez ilyen eléggé állatias ösztön lehet..."

Klasszikus Freud, hogy a vallás bizonyos szükségleteket elégít ki és az éretlenség jele. Van olyan pszichoanalitikai elmélet is, mely szerint viszont az ateizmus egy betegség, mely pl. akkor alakul ki, ha valakinek nem volt harmonikus a kapcsolata a szüleivel.

A pszichoanalitikai magyarázatok remek eszközök a hitbeli döntések látszólagos racionalizálásra, de már említettem, hogy ez a látszólagos racionalizálás egyszerűen a hiúságból ered.

12:47

Nincs jó és rossz: ez egy álláspont. A másik meg az, hogy van.

Igazából piszkosul nem érdekes, hogy ki tudod-e mondani, hogy "Nincs jó és rossz". Szavakat egymás után rakosgatni bárki képes. Az érdekes kérdés az, hogy értelmet is tudsz-e adni a kijelentésednek. Pl. van-e következménye annak, hogy szerinted nincs jó és rossz, aszerint élsz-e, hogy nincs jó és rossz. Pl. valóban úgy gondolod-e, hogy a vallás nem rossz, és az ateizmus nem jó. Meg ilyesmik.