Miért teremtette Isten ilyennek a galaxisokat?

#1

Jah, lehet például te se létezel, csak ide képzeltük ma 12:13 perces idővel egy hülye válaszát, de valójában nincs ott.

Na igen 1-es fényes bizonyitéka vagy hogy mennyire hátramozdító a hitetlenség. Már saját szemének sem hisz. A tudománynak sem. Ha rajtad múlna tudomány sem létezne, nemhogy Isten.

Még a látásod értelmezéséhez is hitre van szükség. De csak nálad 1-es.

1Mózes1,14-15

És mondá Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói az ünnepeknek, napoknak és esztendőknek;

És legyenek világítókul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.

Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. (Zsolt 19:2)

A tudomány mai állása szerint csak nagyvonalakban tudják megsaccolni a csillagok számát, amely Isten nagyszerűségét és az ő örökkévaló erejét hirdeti.

A teremtő hatalmasabb annál is mint amit létrehozott, hiszen az ég neki csak egy ülöszéknek felel meg.

Azt sem árt tudni, hogy az univerzumunkban a csillagok és a kozmikus "anyag" össztömege pontosan ki van számolva ahhoz (1:10 a 60.-on), hogy a kozmikus tágulás sebessége megfelelő legyen az élet fentartásához. A csillagok össztömegét annyira finomra kellett hangolni, mintha egy kis pénzérme tömegén múlna hogy lakható-e az univerzum.

Semmi hülyeség nincs 1-es válaszában, lényegében a szolipszizmus és a Boltzmann-agy egy változata. Ezek lehetnek életszerűtlenek, de bizonyos értelemben nincs cáfolatuk. Tudományfilozófiai érdekességük van, a kváliaproblémával együtt.

Munkahipotézisként el szoktuk fogadni, hogy a hozzánk külsőleg hasonló, vagy legalábbis viselkedéskben egy bizonyos összetettséget elérő lények valóságos érzetminőségket éreznek, és nem csak egy fekete doboz gépies kimeneteként szimulálják válaszaikat. Hsonlóképpen, munkahipotézisként zárójelebe szoktuk tenni a szolipszizmus és a Boltzmann-agy lehetőségét. Szigorúan technikai értelemben erre nincs cáfolhatatlan bizonyítékunk, egyszerűen csak munkahipotézisként megpróbálunk egy kiindulópontot feltételezni. Nagyjából reméljük, hogy a világban nincsen üvegplafon.

(A Bolztmann-agyat a jó öreg entrópia szüli meg egy strutúra nélküli világban, vakvéletlen alapon, és nem tartozik hozzá valós külső strukturált világ, csak egy végletesen szolipszista színtér, amely ráadásul csak a pillanat töredékéig tart)

[link]

Elmefilozófiai érdekesség. A gyakorlatban nem számolnak komolyabban vele, főleg azért nem, mert elenyészően kisebb a statisztikai valószínűsége, mint a főáramlatbei elméletek által feltételezett struktúráknak.

Viszont jól kapcsolódik egyéb kérdésekhez, pl, az érzetminőség-problémához.

[link]