Ateisták, mért döntetek az ateizmus mellett?

Tisztelt 29-es válaszoló! A válaszod nagy része, mellyel "megtiszteltél", merő dogmatizmus, kvázi egy ateista "kinyilatkoztatás".

"Az ateizmus fogalma az idők során változott, és egészen mostanáig nem vált teljesen egyértelművé. A jelenleg is forgalomban lévő lexikonok egy része az ateizmust az istentagadással azonosítja, míg más lexikonokban megjelenik az a nézet, amely mára uralkodóvá vált, és amely a az istenhit hiányát explicit tagadás nélkül is ateizmusként értelmezi."

A fentiekhez képest, amit már egyszer bemásoltam, teljesen olyan, mintha egy megfellebbezhetetlen felsőbb hatalom diktálta volna. Pedig sok "uralkodó" nézett bukott már a történelem során. :-)

"1. Az ateizmus az istenhit hiánya."

De a köztudat az ateizmus (és minden világnézet, 'izmus') alatt a dönteni képes embert látja, aki bizonyos forrásból származó háttér-információval a birtokában, valamilyen irányt követ a beszédében és a tetteivel. Mi ebben az ésszerűtlen? Nem ez természetes? Hiába alkalmazol ide életidegen logikát, nem ez a természetes!

A 2-es ponttal semmit sem bizonyítottál, csak az érzelmeket céloztad vele, manipuláltál.

"Az, hogy a házad nem magától épült fel, nem tapasztalatból tudod, hanem azért, mert ez egy bizonyított tény."

Tévedés, rossz következtetés! Ugyanis a házam építésénél nem voltam jelent, tehát csak HIHETEK egy kőműves létezésében (de ugyanezt az elvet kivetíthetném a piramisokra is). Tapasztaltam már más építmények létrejöttét, vagyis tapasztalati tény, hogy értelmes és intelligens lények által készített terv kell hozzá, és csak az ilyen lények képesek azt felépíteni is. De sem a piramisoknál, sem a saját házam felépítésénél nem voltam jelen (ami azért még nem annyi idős :-)), tehát csak hihetek abban, hogy ezt is, azt is értelmes emberi lények készítették, mert ezt bizonyítják a más helyekről szerzett tapasztalati tények. És ez így megalapozott hit, nem hiszékenység.

És ez ugye nem az "argumentum ad ignorantiam"? Attól, hogy NEM TUDOM, nem tudhatom, mert nem voltam jelen ezek keletkezésénél, még ezek keletkezésére utaló egyéb bizonyítékok alapján határozottan eldönthetem, hogyan jöttek létre!

Az olyan hívő, aki ilyen alapon hisz Isten létezésében, szintén nem hiszékeny, hanem megalapozott hite van.

Ugyanis ugyanez az analógia teljes joggal vetíthető ki a teljes élő és élettelen világra. Mivel a tapasztalati tények azt bizonyítják, hogy semmilyen természeti erő nem képes olyan jellegű valószínűtlen, bonyolult és komplex létformák megalkotására, mint amit magunk körül látunk, csak élő értelem és intelligencia. Sőt, Jelenleg még mi sem vagyunk képesek erre ...

"Az, hogy az univerzumot megalkotta egy intelligens tervező, az NEM egy bizonyított tény."

De "házamból", azaz a szűkebb környezetemből (a földről és az azon létező életből) megtapasztalhatom, megismerhetem azok felépítését, komplexitását, működését, amiből következtethetek arra, hogyan keletkezhettek. Tudod pl. a tyúk/tojás probléma ... Ez ugyanaz az alapelv, amit olyan magától értetődőnek vettél te is, mert hogy ezt mondtad:

"Az, hogy a házad nem magától épült fel, nem tapasztalatból tudod, hanem azért, mert ez egy bizonyított tény."

Persze, ahogy bizonyítani tudom, hogy bár a házam (vagy a piramisok) építésénél nem voltam jelen, de értelmes alkotója van, mert HATÁROZOTT tervezésre utaló jelek igazolják, legalább annyira bizonyítani lehet, hogy a közös házunk, rajta az élettel, tervezésre mutat. Ez ugye logikus?!

"Az, hogy te nem tudsz más megoldást elképzelni az univerzum létrejöttére, miszerint azt megtervezte valaki, még nem teszi azt igazzá."

Az hogy te (esetleg) nem tudsz mást elképzelni a piramisok létrejöttére, mint hogy azt megtervezte valaki, még nem teszi azt igazzá! Pedig valljuk be, bármennyire is képtelenségnek tartjuk (főleg nem annyi idő alatt, mint ahogy az ókori források mondják), nem igazán kételkedünk abban, hogy emberi kéz alkotása, igaz?

A 3-as pontod végén lévő 'talány' ezzel meg is oldódott.

"Ti valláskárosúltak semmi mást nem csináltok, mint gyártotok egy alternatív valóságot, aminek a szabályrendszerét úgy alakítjátok ki, hogy abba belelehessen helyezni istent."

Általánosítasz! Észrevehetted, én nem minden hívő nevében beszélek, hanem a NEM HISZÉKENY hívőket említettem, akik bizony ismerik a logikát, de a logikai képtelenségeket nem fogadják el, mint (a bibliai) Isten létezése ellen szóló "érvet". Talán ez logikus, nem?! :-) (A hiszékenység egyébként a materialista tudomány kizárólagosságát képviselők és támogatók körében éppolyan nagy)

Én olyan rendszerben, és olyan családban nőttem fel, ahol vallásról egy kukkot nem lehetett hallani, és olyan nagyvárosi környéken, ahol hetvenezres területre nincs egy darab templom se. Messze környéken se szomszéd, se rokon, se barát, se senki vallásos nem volt. (Nálunk még karácsonyfa sem volt.) Igen csak nagy voltam már, mikor először hallottam olyanról, hogy léteznek vallásos emberek Istennel és hasonló hiedelmekkel. Őszintén mondom - minden bántó szándék nélkül - döbbenten hallgattam, némi mosolygás mellett, hogy ez most komoly-e? Főleg így az űrhajózás korában. A döbbenet és a mosolygás azóta már elmúlt, de az utóbbi csak azért, mert most olyan rendszert élünk, hogy lassan nekünk kell bocsánatot kérni, hogy vagyunk.

Na, csak arra akarok kilukadni, hogy nekem döntenem sem volt miről. Bármekkora a gyerek fantáziája, magától isteneket nem talál ki, hacsak nem nevelik belé.

Egyetlen épkézláb magyarázatom erre a vallásosságra az tud lenni, hogyha fogékony kisgyermekkorban valakit valamibe belenevelnek, akkor úgy látszik, legyen az akármi, de tényleg akármi, azt magáévá teszi.

Tehát a döntés inkább a szülő kezében van.

Úgy hangzik a kérdés, mintha valaha döntenem kellett volna valamelyik oldal "igazsága" mellett. Nem is foglalkoztam ilyen kérdésekkel soha. Közöm nincs hozzá, mert ez az egész távol áll tőlem, mint innen Új-Zéland. Ilyen megközelítésből az "Ateizmus" nem csak egy álláspont, hanem egy kívülállás is az egészen.

Természetesen felnőtt fejjel az ember változtathat álláspontján. Az ateizmus mellett nem kellett döntenem, az eleve adott volt. Nálam úgy merül fel a kérdés: Miért nem lettem vallásossá?

Tovább gyúrom a kérdést. Van a Földön még egynéhány filozófia és világfelfogás, akkor nekem, (aki alapból nem nevelkedett bele ebbe a vallásos kultúrába) mért pont ezt a "Tietekét" kéne választanom egyáltalán megvitatásra vagy akár elfogadásra?

Mikor látom, hogy egy-egy vallás addig tart, amíg egy-egy kultúra határa, ozt viszontlátásra. Aztán Kínában, Japánban, a Nyenyeceknél meg Amazóniában mit tudom én, mi van... Nem beszélve egy-egy filozófiai intézetről. Minden vallás hívei azt képzelik, hogy ők a megvilágosultak, és mindegyik más körülöttük hülye, de legalább is tudatlan. Egy nem vallásos annyit lát az egészből, hogy Isten nemhogy nagyobb és nemhogy fölötte áll a világegyetemnek, hanem még a Földön is csak egy bizonyos kultúrkör része és agyszüleménye. És ahol része, ott sem mindenkié.

Csak a "döntötök" kifejezést szerettem volna árnyalni. A kinek van "igazáról" úgyis parttalan a vita, nem érdemes olyannal vitázni, aki saját érvrendszerét nem tapasztalati úton állította fel, hanem eleve "hisz" benne.