Segítség! A környezetemben mindeneki (család, barátok, szomszédok) mélyen vallásosak, én pedig a tudományban hiszek. Hogyan mondjam el?

Szervusz kislány

Amiről meg vagyunk győződve, arról tudunk mit mondani, meggyőződéssel.

Tedd kérlek te is ezt, ha tényleg meg vagy győződve róla.

Esetleg járjál kicsit jobban utána, mielőtt megtenneéd. Ez is egy lehetőség:)

Nyugodtan mond el nekik, hogy ez az egesz neked tulsagosan zavaros, nem erted, nem tudsz hinni benne.

Ha nem fanatikusak, akkor el fogjak fogadni. Eleve a Biblia arrol beszel, hogy ez mindenkinek a sajat dontese. Senki sem donthet a gyereke helyett.

Ha viszont fanatikusak, akkor jobban teszed ha nem mondod el nekik. Ha egy fanatikus Fradi drukkernek a fia az Ujpestet szereti, amennyiben van egy kis esze, ezt nem kozli az apjaval. Kivarja, amig fuggetlen lesz es elkoltozhet otthonrol.

Egyebkent halkan kozolnem, hogy a Biblia es a tudomany nincs ellentetben egymassal. De ez mar egy masik tortenet... :)

Nekem hetente kellett 1x, vasárnap. Ettől rosszul voltam. Nem éreztem, hogy ez arról szól, amiről kéne.

Te naponta? Nem irigyellek.

Nem kel nagy dobra verni.

Ha rákérdeznek megmondod,de különben szerintem ezt fölösleges bejelenteni.Én például egyszer se mentem oda egyetlen ismerősömhöz és mondtam ki nyíltan neki hogy ateista vagyok,de idővel a gondolkodásomból,velem való beszélgetésekből ez úgy kiderül és egyértelmű a másik félnek.

És második jól írja:Függ attól hogy környezeted mennyire elnéző és toleráns.Mert ha valami 21. századi kereszteslovagokkal van dolgod,akkor próbáld meg elterelni erről a témát ha szóba jön.Ha toleránsak és belátóak akkor el fogják fogadni hogy te nem hiszel.

Érvekkel.

Gyűjtd össze a "tudományos" érveket, hogy miért ésszerűbb az, hogy a világegyetem önmagát teremtette meg a semmiből, hogy ez az önteremtés puszta vakvéletlen eredménye, céltalanul, aminek nincs oka.

Néha az is jó, ha csak hagyod, hogy a dolgok megtörténjenek. Mondjuk elkezdesz járni egyetemre és a sok tanulás mellett amúgy sem lenne időd gyülekezetbe járni, ezt meg kell érteniük a szüleidnek is. Mondd, hogy önálló életet szeretnél és nem akarsz örökké rajtuk élősködni, de ezért meg kell dolgoznod. Pál apostol is azt mondta, "aki nem dolgozik, ne is egyék"

Azután szépen lassan eltávolodsz ettől az életformától és amikor már saját családod, saját kereseted lesz, már abszolút nem szólhatnak bele abba, hogy elmenj-e a templomba, vagy sem.

Márpedig hinni és nem hinni még mindig egy maximálisan természetes dolog, még ha elsőre nem is tűnik annak. Egyáltalán nem úgy kell nézni, mint egy olyan dolgot, amelyet ha másképp gondolsz, hatással lesz másnak a lelkiállapotára, vagy a veled való viszonyára. Ez pontosan olyan, hogy én a metált szeretem, de nem fogok másképpen viszonyulni hozzád azért, mert te rappet hallgatsz. És igazság szerint nem is akarom ráderőltetni, hogy metált hallgass, mert tudom, hogy te a rap zene hallgatása közben érzed magad teljesnek. Ugyanígy van ez a vallással is, ugyanis ha tudom, hogy neked örömöt okoz egy tudományos könyv tanulmányozása, miért fosztanám meg tőled?

A kérdésedre válaszolva: családon, ismerősi körön belül nem ritkán hallani az "Istenem" felsóhajtásokat, amire csak azt szoktam válaszolni, hogy "Milyen Isten?" vagy azt, hogy "Szólítottál?".

Egyébként meg vicces, ilyen kérdéseket olyanok szoktak feltenni, akik személyiségzavarral küzdenek a homoszexualitásuk miatt. Nyugi, nem kell túlizgulnod, nem leszel te ettől soha különc vagy "más", legfeljebb a hitgyülisek szemében, akiknek még a többi keresztény sem keresztény.

13/L, ateista, keresztény családból