Miért jó embereknek lejáratni mások vallását? Mi motiválja például a Jehova Tanúi ellenes blog vezetőit?

Sajnos vannak olyanok, akik erőszakosan térítenek, de pl. nálunk ez nem jellemző, volt olyan néni, aki megkérdezte kérem-e, de mondta is, hogy nem kötelező elvennem, ha nem akarom elolvasni - az ő lánya római katolikus... Egy rokonom felesége is az, sem a férj, sem a háromból két gyerek nem jár vele... Mégis együtt a család.

Nem szeretem a durva hittérítést, de az igazságtalanságot sem! Ha nem befolyásolják az ilyen kisebb közösségek a tagok szabad akaratát (v. nem károsítanak másokat), akkor nincs jogunk beleszólni. Mindenki a saját vallása szemszögéből nézi a másikat, úgy, hogy a sajátja az igaz, a másikat meg persze csakis a Sátán téríthette le az igaz útról... És akkor kinek van igaza? - mindig az adott személynek, aki hajtogatja...

Ha az egyén értelmesen áll ki a hite mellett, és nem a másikat járatja le, akkor ez nem sértő, csak vélemény.

Egyébként ez emberi szokás, talán néhányuknál úgy működik, hogy beléjük nevelik (teljesen mindegy mely vallás), vagy talán bajuk van a világgal, és csakis ők láthatják jól, vagy pedig őket is bántják, ezért ők viszonozzák ezt... van pár lehetőség, mint válasz.

Emlegették itt az inkvizíciót, talán a kereszteshadjáratot is...

Nos, az inkvizíció az eretnekek visszatérítésére (eredetileg elsődlegesen a cél, hogy visszavezessék az egyházhoz, megtagadja nézeteit). Az eretnek eredetileg római katolikus (v. abból lett valamilyen szekta tagja) volt, aki olyan nézeteket vallott, ami az egyház szerint szembemegy, vagy elferdíti az egyházi álláspontot... De amikor kellett felhasználták saját érdekeik igazolására pl. az uralkodók.

A keresztes hadjáratnál ugyan szembetűnik a vallási "ok", de nem csak úgy mellesleg kell megemlíteni a gazdasági/társadalmi okot - mert annak hatalmas szerepe volt.

Az utolsó napok’ egyik jele, hogy „gúnyolódók [szó szerint: ’(a gúnyolódásból) sportot űzők’] jönnek majd a gúnyolódásukkal, akik a saját kívánságaik [„a saját, istentelen dolgokra irányuló kívánságaik”; Júd 17, 18] szerint járnak, és ezt mondják: »Hol van ez a megígért jelenléte? Hiszen attól a naptól fogva, hogy ősatyáink halálalvásba merültek, minden pontosan úgy megy, mint a teremtés kezdetétől fogva«” (2Pt 3:3, 4). Egyértelmű, hogy ezek a személyek nem fogadják meg az Ézsaiás 28:21, 22-ben olvasható tanácsot, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy nagyon veszélyes, ha csúfolják Jehovát.

„Istent nem lehet megcsúfolni”: Pál apostol arra figyelmeztet, hogy milyen komoly veszéllyel jár, ha valaki megpróbálja kicsúfolni Istent, vagyis ha valaki úgy gondolja, hogy lekicsinyelheti azokat az irányelveket, amelyek által Isten vezeti a népét, illetve hogy sikeresen kibújhat alóluk. Ezt írta a galáciai keresztényeknek: „Mert ha valaki úgy gondolja, hogy ő valami, holott semmi, a saját elméjét ámítja . . . Ne vezessenek félre titeket: Istent nem lehet megcsúfolni. Mert amit vet az ember, azt fogja aratni is; mivel aki a testére nézve vet, romlást fog aratni a testéből, aki viszont a szellemre nézve vet, örök életet fog aratni a szellemből” (Ga 6:3–8).

Ebben az írásszövegben az apostol rávilágít, hogy nem lenne helyénvaló, ha egy személy azzal ámítaná magát, hogy ő valaki, miközben semmibe veszi Istent és a Szavát. Ehelyett meg kellene tisztítania az életét, hogy a szellem által tudjon járni, miként azt Isten Szava tanácsolja. Ha valaki elmulasztja megtenni ezt, és inkább a testére nézve vet, akkor ’úgy fogadja az Isten ki nem érdemelt kedvességét, hogy eltéveszti a célját’, és megveti Isten utasításait (2Ko 6:1). Azzal ámíthatja magát, hogy biztonságban van, azonban Isten ismeri a szívét, és a szívállapota alapján fogja megítélni.

Köszönjük Emese, érveket fel tudnál hozni?

Te milyen vallású vagy?