Miről szól a Lukács 14 (34-35)?

Általában ezzel mind így vagyunk, hogy azt hisszük, hogy nálunk van az igazság. Milyen érdekes, hogy te is csak azt fogadod el, amit igaznak hiszel. Pedig rajtad kívül több ezren mondják, ha nem millióan, hogy nincs igazad. (mielőtt még sajnálatot magad, melletted is vannak ennyien).

A tanúkat meg gyűlölöd alapból vagy sem?

Én nem kultúrókat, egyházakat, nézeteket vetek el.

Az én elvem, hogy élni és élni hagyni (segíteni a másiknak, ha lehet).

Neked viszont az élet nem fontos (én nem követtek semmilyen kicsavart buddhizmust) és a másikat el akarod nyomni, aki más.

Nekem Krisztus tanítása a szeretetről szól, nem dogmákról, ritualékról.

És nyíltan kimondom újra, hogy számomra csak az bűn, ami szándékosan (nem önvédelemből) árt a másik egyénnek.

És ha te utálsz, mert nem tartom szelleminyomoréknak a nem házas embereket, akkor engem nem érdekel. És az urad sem.

Nem akartalak megbántani, de nem engedek ebből, amíg csak élek. Akkor sem ha szerinted halált érdemlek.

A Krisztus azt mondja, hogy viseljük gondját az özvegyeknek, árváknak, csonkabonkáknak, szegényeknek.

Azért jött, hogy a bűnösöknek segítsen, tanítsa őket.

Arra tanítot, hogy megosszuk egymással a földi és lelki javakat egyaránt.

Sajnos a nevemmel (amit itt sokszor emlegetsz), hoztam egy kis fényt néhány sötét lelkű bigott életébe.

Van kit gyűlölni legalább és reményt hoztam nekik abban, hogy talán tényleg eljön a világvége, amit már várnak (a sok vérrel és szenvedéssel, bosszúval).