A gonosz vallásos jobb, mint a gonosz nem vallásos?

Aki jó, az vallás nélkül is jó.

Akinek egy könyv vagy vallási előírások kellenek, hogy jó legyen, az nem jó.

Ahhoz, hogy valaki jó legyen, magában ki kell alakulnia egy értékrendnek a kép által amit a világról lát, tud. Valamint arról, amit tanítanak neki.

Az, hogy valaki a tízparancsolatot betartja, mert fél a pokoltól, nem nevezném jónak.

Sceptic!

Ha tudatról beszélünk. A tudat nem azonos a gondolattal. A gondolat a tudattalanból merül fel, gyakran random módon és néha az ember aktuális, fizikai helyzetétől függetlenül. A tudat a gondolat fölött "helyezkedik" el. Magadon is megfigyelheted. Hunyd le a szemed, figyelj befelé és figyeld meg, hogy a gondolatok miként jönnek elő. Csak figyeld azokat, ne reagálj rájuk! Ha kellően tiszta a tudatod a gondolatok egy idő után ritkulni fognak, majd eltűnnek rövid ideig. Kellő gyakorlás után a hézagok tágulnak és béke áramlik be, ugyanis a gondolat már nem uralkodik el rajtad. Nem az elméd irányít, hanem te irányítod az elméd. Ha a tudat tiszta, akkor van választási lehetőség, tudatosság, hogy reagáljak egy gondolatra vagy figyelmen kívül hagyjam. Tudatos ember a békétlenséget okozó gondolatot figyelmen kívül hagyja. Tehát nem gondolatokból kialakult ilyen-olyan világkép világkép, hanem a tudat, amely a gondolat fölött áll. Magam erre utaltam.

Tudom, hogy nem vagy vallásos, ahogy én sem, de ezt figyeld!

"A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született."

(Jn 3:8)

Vagy itt van két Zen koan:

"Vej a hadsereg tisztje volt, és Hszüan-sa Mestert teára hívta meg.

A tiszt azt kérdezte:

- Hol van a bejárat az igazság ösvényéhez?

A Mester így szólt:

- Hallod a folyó zúgását?

- Hallom.

- Ott van a bejárat."

"Teát inni, rizst enni.

Ahogy esik, úgy puffan.

Nézni a folyóra, lefelé, nézni fel a hegyre.

Nyugodt vagyok és elégedett."

Pietrosol, ebből a hosszú, elvont szövegből nem értettem semmit. Illetve ez nem jó megfogalmazás, inkább úgy fogalmazok, ez mögé mindenki azt lát, amit akar, nincs konkrét, egyértelmű jelentése. Ilyeneket olyankor szoktam költeni, mikor a tudatom már kellőképpen elnyomás alá került néhány sör-pálinka kombót követően :)

Viszont a szeles idézetre reagálnék:

Akkor úgy látszik, hogy én nem a Lélektől születtem. Olyan hogy szél, nem létezik, csak a lokális vagy globális hőingadozások következtében történő részecskék mozgása, vándorlása. Ez az, amit mi szélként azonosítunk. Tehát onnan jön, ahol melegebb van, mert ott kitágul, és kell neki a hely, amelyet viszont ott talál meg, ahol a kevesebb hő hatására összehúzódó részecskék adnak neki. Egy tudat nélküli dolognak egyébként sincs akarata, csak sodródik a különböző fizikai törvények által szabályozott világ erőinek hatására.

De eltértünk a tárgytól, van egy mondat, amire azonban reflektálnék még:

"Tudatos ember a békétlenséget okozó gondolatot figyelmen kívül hagyja."

Aki minden esetben így tesz, az ostoba, szerintem. Te például figyelmen kívül tudnád hagyni azt a békétlenséget okozó gondolatot, hogy az autódnak menet közben csúnya motgó hangja van? Vagy hogy a harmadik szomszéd napok óta ólálkodik a garázsod körül? Vagy hogy a NAV bekérette az elmúlt öt évre vonatkozó adóügyeidet? Vagy hogy az asszonyod napok, hetek óta szótlan, furcsán viselkedik, de nem hajlandó elárulni hogy mi a baj vagy hogy miért teszi? Ugye hogy nem? Pucolhatod akárhogy az elmédet, ezek a gondolatok akkor is ott lesznek, és nem fognak nyugodni hagyni, nem fogsz lelki békére lelni, amíg a végükre nem jársz.

Meg egyébként sem értem, hogy ez a szépen hangzó, de önmagában üres litánia hogyan jön a témához. (Azért írtam hogy üres, mert ezt mindenki az önmaga által az élete folyamán megélt élmények és történések következtében szerzett tapasztalatok hatására fogja megtölteni értelemmel, érzésekkel, tehát egy gonosz ember ugyanúgy gonoszságot fog látni mögötte, mint ahogyan te jóságot látsz benne.)

Sceptic!

"...nincs konkrét, egyértelmű jelentése."

Képes vagy észlelni a gondolataidat?

"Olyan hogy szél, nem létezik, csak a..."

Hallottad már azt a szót, hogy hasonlat?

"Te például figyelmen kívül tudnád hagyni azt a békétlenséget okozó gondolatot, hogy az autódnak menet közben csúnya motgó hangja van?",stb...!

Amiket írtál események, amelyek megoldásra várnak, semmi közük a gonoszsághoz. Békétlenséget nem az esemény okoz, hanem az a gondolatcsokor, amely az esemény hatására képződhet és igen gyakran semmi köze a jelen pillanatban történő eseményhez, mert az a jövőről elképzelt, nem létező képzetet mutat be, mint reális lehetőséget.

"...mint ahogyan te jóságot látsz benne.)"

Írtam volna valamit jóságról?

"Írtam volna valamit jóságról?"

Nem, csak feltételeztem. Helyesebben azt feltételeztem, hogy nem gonoszságból írod, amit írsz. Mindenesetre a kérdező által feltett kérdésben a gonosz és jó viszonyának boncolgatása szerepelt, gondoltam te is ezzel kapcsolatosan írtad, amit írtál.

"Hallottad már azt a szót, hogy hasonlat? "

Igen, de a hasonlatokkal is az a baj, mint azzal a hosszú szöveggel. Ha nem adják meg, mire vonatkozik, akkor bármit mögé lehet gondolni. Innentől megint csak vagy a befogadón múlik, milyen értelemmel tölti meg a hasonlatot, vagy egy önmagában csak üres, de szépen hangzó frázis marad.

""...nincs konkrét, egyértelmű jelentése."

Képes vagy észlelni a gondolataidat? "

Azt hiszem, igen. Hogyan tovább?

Közben átolvastam ismét amit írtál, megpróbáltam újra értelmezni. Én békében vagyok a gondolataimmal, nem érzem, hogy szabadulnom kellene tőlük, vagy üríteni kéne az elmémet ahhoz, hogy békét érezzek. Egyébként is szeretek a gondolataimmal játszani, rakosgatni őket ide-oda, összekapcsolni őket ilyen-olyan módon, más kapcsolatokat leválasztani, amelyek gyengének, látszólagosnak vagy hamisnak tűnnek. Pont mint ahogyan egy kisgyerek építi a homokvárát a parton :) Aztán ezekből a kis gondolatokból lesznek nagyobb gondolatok, azokból még nagyobbak, a végén meg vagy összeomlik, mert az eszem már nem bírja megtartani a gondolat-felépítményt, vagy kisül belőle egy olyan dolog, ami még engem is meglep a végén. Ilyenkor szoktam rádöbbenni az élet mélyebb összefüggéseire, vagy valami számomra új dologra, vagy az éppen aktuális dolog megoldására.

De kíváncsi vagyok, hogy te mit akarsz kihozni belőle, szóval azt hiszem, igen, képes vagyok észlelni a gondolataimat. Hogyan tovább?

Sceptic!

Úgy beszélsz önmagadról, mintha tökéletesen ura lennél a gondolataidnak és az elmédnek és azt te irányítanád.

"Úgy beszélsz önmagadról, mintha tökéletesen ura lennél a gondolataidnak és az elmédnek és azt te irányítanád."

Ez meg úgy hangzott, mintha ez neked furcsa lenne, mintha te úgy éreznéd, hogy nem vagy teljesen ura az elmédnek. Miben nyilvánul ez meg nálad?

(Egyébként én sem vagyok mindig ura annak, van mikor szétszalad a ménes, főleg amikor már nagyon sok dologgal kell egyszerre foglalkoznom, vagy kezdek fáradni. Vagy miután bejátszott már az a néhány sör-pálinka kombó :D)

Amúgy visszatérve arra a gondolatos dologra, érdekel, hogy mit akartál kihozni belőle. Szóval úgy gondolom, észlelem a gondolataimat, mi a következő lépés?