Hogyan kell értelmezni a Szentháromságot?
Római Katolikus Keresztény neveltetést kaptam, és ez a vallásom, hiszek Istenben, de nyilván csomó mindent nem értek még így az egyház tagjaként sem.
Most a fenti kérdésre szeretnék választ kapni, mert senki nem tudott soha egyértelmű választ adni erre, csak ilyen halandzsát, pedig papot is kérdeztem anno erről.
Szóval van Isten az atya a mindenható, és van Jézus Isten fia, és a Szentlélek. Három isteni személy, szentháromság stb.
Felmerül a kérdés, (bár tudom, hogy nem materiális földi, világi személyiségekről beszélünk) hogy most ez hogy van.
3 különálló személyiség, 3 különálló tudat, test nélküli lélek, istenség, anyagtalan lélek, vagy hívjuk ahogy akarjuk, de 3 különálló intelligens tudatról beszélünk, vagy nem.
Volt aki magyarázta, hogy 3 isteni személy egy Istenben vagy mi, meg hogy egyistenhit, ezért egy az Isten, de mégis a Szentlélek olyan személytelen, se hangja se arca, se semmilyen emberi szemszögből nézve személyiséggel nem rendelkező entitás. Van, hogy egy galamb képében ábrázolják, és van, hogy csak úgy mint egy lélek, de nem kommunikál semmilyen formában soha senkivel stb.
Isten mint az atya beszél Ábrahámhoz, Mózeshez, stb. emberekhez, az új és az ószövetségben is.
Aztán ott van Jézus, akit Isten fiának hívunk. Isten fia kifejezés is olyan megfoghatatlan, hiszen Isten és Jézus két külön álló személyiség, mégis egy és ugyanaz, ahogy a Szentlélek is ugyanaz az Isten. Jézus járt a földön, és voltak helyzetek, mikor beszélt az emberekhez mint Ő maga Jézus, egyedülálló személyiség és ugyanabban a szituációban és időben Isten az Atya is megszólal és beszél az emberekehez. Akkor most Jézus ott áll a földön és beszél az emberekhez közben meg jelen van Ő személy szerint a mennyekben is és Ő szól le mintha az Atya lenne? Vagy most akkor itt két külön Istenről beszélünk, vagyis három mert + a Szentlélek?
Nem igazán értem. Jézus is szól a kereszten Istenhez, és úgy szólítja, hogy Atyám. Ha egy Isten van és az az Atya akkor Jézus is az Atya és akkor Jézus saját magához beszél? Ergo Isten leszállt a földre emberi testben miközben fenn is maradt a mennyben, leélt kb. 36 évet, megölték és miközben haldoklott közben saját magához imádkozott? Na ez a teljes ellentmondás és számomra érthetetlen így már az egy Isten hit, meg hogy egy Isten és 3 személyben stb. Most akkor 3 Isten van, az Atya Úr Isten, + Jézus az Isten fia, + a Szentlélek, vagyis akkor 3 Isten van, vagy pedig egy Isten van és akkor ez az egész csak amolyan csúnya szóval mondva "színjáték" az Isten saját magát többszörözi és úgy tesz az emberek előtt mintha lenne egy fia, meg lenne a Szentlélek, de valójában egyik sincs, csak Ő maga van mindkettőben és kész.
Na kicsit hosszú lett meg zavaros, de nem is a leírásom zavaros, hanem ez a problémakör.
Valaki magyarázza el, aki tanult teológiát, vagy pap, vagy bármi komolyabb tudása van a témában!
Köszönöm szépen!
Elgondolkoztam egy másik kérdésen is így az utolsó hozzászólót olvasva, de ez már egy másik kérdés lenne.
Lehet majd kiírom, de itt is felvázolom mi jutott eszembe.
Ha Isten mindenható, mindent tud, és minden belőle származik, akkor az ember nem is tud újat mutatni Istennek, vagyis az ember nem tud olyat teremteni, amit Isten nem ismer, nem tud, vagy nem lát előre. Vagyis az ember nem tud meglepetést (Isten számára ismeretlen dolgot) okozni/létrehozni.
Ez az egyik oldal. A másik oldal meg ennek a cáfolata, amit a szabad akarat támaszt alá. Ha nem lenne olyan, materiális vagy immateriális eredménye az emberi tevékenységnek ami Isten számára újként hat, akkor az ember szabad akarata csak részben teljesül. Vagy más példa.
Noé történetében van egy pont mikor Isten kijelenti, hogy elpusztít mindent, Noét is és a családját is.
Isten vajon tudta e előre, hogy mégse fogja elpusztítani őket, mert majd Noé olyan viselkedést produkál szavakban vagy tettekben, amivel meg fogja változtatni Isten döntését?
Elég messzire vezet ez is, de kérdéseket vet fel a szabad akarat és Isten "jövőbe látó képessége". Egyfelől ugye mindenható, másrészről meg ott az emberi szabad akarat, a szabad döntés lehetősége. Ha Isten látná előre az életünket a végéig, akkor már megszületésünkkor tudná, hogy ez az ember elkárhozik, ez a másik meg nem. stb.
Viszont ez nem lehet, mert Isten maga adja meg a megbocsájtás és a könyörület adományát, és az eltévelyedett báránynak a lehetőséget a visszatérésre. Ha tudná előre mit tesz a bűnös ember, megbánja e a bűneit vagy sem, akkor nem lenne értelme az egész emberiségnek, mert olyan lenne mint egy előre legyártott film, és Isten nyilván nem ezt akarja, nem egy bábszínházat teremtett, hanem saját képére teremtette az embert, vagyis a lelkünk Istenből való így meg kell, hogy legyen a képességünk ahhoz, hogy mi magunk is teremtsünk "ahogy Isten", csak kicsiben (még véletlenül sem Isten káromlásnak szántam!). Ez lehet gondolat, érzelem, tett, materiális termék vagy akármi amit földi dimenzióban előállíthatunk.
Na akkor mégis ide került a kérdés kiírásra, de majd lehet kiemelem külön kérdésbe is. :)
Ki is írtam egy másik kérdésbe:
http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__5..
Természetesen ezt a kérdéskört sem zártam le, bárki elmondhatja a véleményét, szívesen olvasom!
Köszönöm mindenkinek az eddigieket is! :)
válasza:Kedves kérdező! Csak két verset szeretnék neked leírni a Bibliából melyekbe semmiképpen sem fér bele a háromság tana.
(János 17:3) "Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról."
Jézus itt "egyedüli IGAZ Istennek" nevezte Istenét, akihez IMÁDKOZOTT, és akit a halála és az égbemenetele után is "Istenének" szólít! Ha te valaki mást valamely tulajdonságában "egyedülinek" vagy "egyetlennek" nevezel, lehetsz-e vele "egyenlő", ahogy a háromság tanítja?
(1Korintusz 8:6) "számunkra valójában e g y Isten van, az Atya, akiből van minden, és mi őérte; és e g y Úr van, Jézus Krisztus, aki által van minden, és mi őáltala."
Pál itt nem meglepő módon pont ugyanilyen szellemben beszélt ihletés alatt. EGY (Mindenható) Istenről beszélt, aki nem Jézus!
A háromság valóban nem bibliai tanítás. Segítséget itt kaphatsz:
13: Gondoltam, hogy a jehovisták egyből rácuppannak minden kérdésre. :(
Nem utálom a jehovistákat, de nem tetszik a vallásuk és a vallási közösségük!
Egy kutyulmány vallásnak tartom, és az, hogy vakon egy könyvben hisznek, amit a XXI. században már nem igazán van értelme egy az egyben értelmezni, szóval ez nekem túlzás. Emberi kéz által összeválogatott tartalmakról van szó, ami közt meg kellene találni a lényeget és az igazságot, nem erre alapozni egy teljes vallást, és mindent kizárólagosan elhinni minden betűjét. Persze mindenkinek szíve joga.
Mindenesetre olyan katolikus vallási szektákat nem ismerek el vallásként melyek Szűz Máriát nem ismerik el, és kételkednek Mári a körül dolgokban stb.
Én nem akarom megsérteni a jehovistákat, de számomra mindig is csak egy szekta volt, és mindig az is marad, csak egy kifacsart önkényes keresztény szekta...
Az Őrtorony újság meg már a könyökömön jön ki, ismerem, tudom, hogy az egekbe magasztalják azt is, nincs olyan hónap, hogy valamilyen jehovista ne állítana meg az utcán és kezdene el nekem a vallásról meg az újságukról kiselőadást tartani. Már ismerem ezeket a beszélgetéseket, én személy szerint mindig belemegyek, és mindig az a vége, hogy kiderül az illető csak okoskodik és nem ismeri eléggé a Bibliát sem ahhoz, hogy értelmes vitába szálljon velem, és általában beégés a vége részükről, és feladják, majd kedvesen elköszönünk. Nem szeretem az ilyen erőltetett vallásterjesztést, elítélem ezt a formáját is, és természetesen a R. K. K. Egyház középkori inkvizíciós és keresztes háborús módszereit is. Jézus sem szólította le az embereket az utcán és kezdett el nekik prédikálni, aki akart odament hozzá, nem erőltetett rá senkire semmit, és nem osztogatott szórólapokat, hanem a kisugárzásával magához vonzotta az embereket. És az apostolai sem erőltetve térítettek, velük volt a Szentlélek és megadta a kisugárzásukat, amitől az emberek maguktól mentek oda hozzájuk és nem ők másztak az emberekre rá.
A legviccesebb, hogy a jehovisták hogy kihasználják a technikai lehetőséget, ezen mosolyogtam legutóbb, ugyanis már okostelefonnal mászkálnak és videót nézetnek meg rajta az emberrel, ami egy összefoglalt térítő maszlag, hogy közeleg a világ vége blábláblá, és hogy a jehovisták mutatják az utat a megváltáshoz blábláblá.
Na mindegy, én nem tudom Jézust összeegyeztetni a jehovisták mentalitásával, de szíve joga mindenkinek olyan vallási közösségbe tartozni ahová akar...
válasza:Talán az volna a jó ,ha magát Istent kérdeznénk meg.
És ,Ő meg is adja a választ.
Istent ,Jézusban ,Jézus Krisztuson keresztül lehet megismerni.Jézus hoz a Szent Szellem vezet.
Jézus úgy beszél az Atyáról,hogy tökéletes egységet alkotnak.Jézus mikor a Szent Szellemről beszél,mint személyröl beszél,és hol azt mondja ,hogy az Ő Szelleme ,hol azt ,hogy Isten Szelleme,vagyis Ők is egységet alkotnak.A Héberekhez írt levél,első része tisztázza ,hogy Jézus Isten .
Kedves Kérdező.A Bibliát menyire ismered?
válasza:Mit tanít az Istenről (elenyésző kivétellel) mindegyik keresztyén felekezet?
Azt, hogy az Isten lényegében egy, de személyében három: teremtő Atya Isten, megváltó Fiú Isten, megszentelő Szentlélek Isten.
Az egész Szentírás elejétől végig bizonyságot tesz az Igéről, aki kezdetben vala, Istennél vala és Isten vala (János 1:1). "És az Ige testté lett és lakozék miközöttünk"
1:14). "Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki Őt" (Ján. 1:18). Hasonló bizonyságokkal van tele a Szentírás a személyes Szentlélek Istenről is. "Mikor eljő majd a Vigasztaló, akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd énrólam bizonyságot" – mondja az Úr Jézus Krisztus (Ján. 15:26).
b) Aki nem az emberi észt teszi az Isten kijelentésének mértékévé, annak lehetetlen el nem fogadnia a Szent háromság üdvösséges tudományát: mert "ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb" (I. János 5:9).
Tagadja a Szentháromságot a millénisták (önmaguktól hamisan "komoly bibliatanulmányozók"-nak nevezett) szektája is. (Ezek ugyanazok, akik nálunk az újabb években "Jehova tanúi"-nak emlegetik magukat.) Ez nem csoda, mert ezt a szektát egyébként is csak néhány vékony szál köti össze a bibliai keresztyénséggel.
A görög-keleti egyház tanítása szerint a Szentlélek csak az Atyától származik, a római és az evangéliumi egyházak tanítása szerint pedig a Fiútól is. Ez a tanítási különbség fölöslegesen van kiélezve. Hiszen világos Urunk szavaiból (I. Ján. 15:26), hogy a Szentlélek az Atyától származik ugyan, de a Fiú küldi. Tehát, ahol Krisztus nincs ott, nem lehet ott az Atya sem, a Szentlélek sem. "Mindaz, ami az Atyáé, az enyém" – mondja Urunk (János 16:15).
válasza:Kedves kérdező! "nem akarsz megsérteni", de közben folyamatosan ócsárolsz bennünket (ABSZOLÚT lepereg, nem engem sértesz vele!). Ez lenne az igazság tenálad?
Sőt, amivel tetézed: a korrekt és konstruktív válasz helyett pocskondiáztál egy olyan világméretű közösséget, melyről szemlátomást alig tudsz valami pontosat!
Biztos krisztusi az, mikor merő előítéletből, józan és racionális bizonyítékok nélkül lenézel egy csoportot, ugye?
Tehát akkor a kérdésed valójában csak kamu, a komolysághoz nem sok köze van?!
válasza:Bocsi utolsó,de talán Jehovát nem kell megvédeni.
Egyszer egy ember a frigyláda után kapott ,hogy a szekérröl lene essen ,szegény belehalt!
Ha igazi keresztyének lennétek,tudnátok,hogy mi lenne a helyes hozzászólás.
Na de egy világméretű szervezetet még én sem merek bírálni.
Majd az ítélet napján le lesz rendezve mindenki.
válasza:"Mit tanít az Istenről (elenyésző kivétellel) mindegyik keresztyén felekezet?"
Kedves válaszoló! "Mindegyik keresztyén ..."??? Mert hány, eltérő, egymásnak ellentmondó keresztény felekezet lehet a Biblia szerint? Hányat engedélyez??? Egyet? Kettőt? Sokat? Javíts ki ha tévednék, de a Biblia CSAK EGYET engedélyez és ismer el. Tiltja az elhajlást, a szakadásokat, a szektásságot, pedig most mégis több ezer van, melyek kölcsönösen elismerik egymást, mind "Krisztus-követőnek", azaz kereszténynek tartja magát. Ez azért furcsa, mert ha csak a közelmúltat is vesszük alapul, akkor is sok millió állítólag "keresztény" hittestvér oltotta ki egymás életét, méghozzá az egyházaik által szentesített szellemben!!!
Mi nem tettünk és teszünk ilyent, de nem csoda, hiszen minket "csak egy vékony szál köt össze a kereszténységgel" - ami igaz is, ha a hitehagyott kereszténységet és annak többek között a pogány háromság imádatát vesszük alapul. :-)
Másik felvetésem pedig, hogy nem azt kellett volna kérdezned inkább, hogy "mit tanít az Istenről a Biblia?" Nem az a fontos neked? Ezek szerint neked az emberek véleménye, tanításai fontosabbak, mint Isten Szava?
Persze erre a kérdésedre jó válasz az, hogy a háromságot tanítják.
válasza:A Katolikus Szentháromságról (1):
Az Ószövetség a Megváltóra való elôkészület ideje volt (1Kor 10,11; Gal 3,24; 1Pt 1,10).
A felkészítés Isten fokozatos önfeltárása formájában történt. A fokozatosságot az tette szükségessé, hogy a politeista környezetben élô választott népnek elsôsorban Isten egyetlenségét kellett a lelkébe vésni. Ez sem ment egyszerre: Isten az elsô idôkben a választott nép egyetlen istenének mutatkozott, és csak a próféták korában kívánta meg annak megvallását, hogy az egész világnak ô a teremtôje és Ura.
De bármennyire is a monoteizmus uralja az ószövetséget, nem hiányoznak belôle olyan jelenségek és kijelentések, amelyek önmagukban ugyan nem, de az újszövetségi szentháromságtan fényében szemlélve a Szentháromság titka elôkészítésének minôsíthetôk.
Ilyenek azok a jövendölések, amelyek szerint Isten egészen különleges értelemben lesz Atyja a Messiásnak, sokkal inkább, mint amilyen atyai szeretettel viseltetik választott népe iránt. A Messiást öröktôl nemzett fiának nevezi (Zsolt 2; 110; Mik 5,1), akinek átadja hatalmát (Dán 7,13-14; vö. Mt 26,64), sôt ô kapja a Lélek teljességét (Iz 11,2), és ez a teljesség rajta keresztül minden népre kiárad (Joel 3,1).
Ide vehetô az a tény, hogy Isten, aki jelenlétét mindig szava, bölcsessége és lelke közlése által jelzi, az idôk teljességére olyan jelenlétet ígér, amely tökéletesen fölülmúlja összes elképzelhetô jelenléti módjait. Az ószövetség még nem tud arról, amit az Újszövetség ennek a próféták útján közvetített ígéretnek beteljesüléseként mutat be: Isten új jelenléti módja abban áll, hogy Igéjének megtestesülése és Szentlelkének küldetése által belépett az emberi történelembe, és így biztosította bölcsességének és szeretetének új, örök és tökéletes jelenlétét.
A patrisztika szívesen hivatkozik Isten többes számú ószövetségi nevére (Elohim), valamint a Genezisben olvasható ilyen többes számú fogalmazásokra: ,,Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá!'' (Ter 1,26); ,,Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk...'' (Ter 3,22); ,,Ezért leszállunk és összezavarjuk nyelvüket... '' (Ter 11,7).
Hogy a többes számú istennév a Szentháromságra utalna, a többesben mondott kijelentések pedig az Atyának a másik két isteni személyhez intézett szavai volnának, az a mai felfogás szerint épp oly valószínűtlen, mint a racionalisták véleménye, amely ôsi politeizmus maradványait látja ezekben. A többes számú Elohim eredete nem biztos. Egyesek szerint fejedelmi többes lenne, mások szerint a szemita népek a mérhetetlen nagyságot fejezték ki néha a többes számmal (,,pluralis intensitatis'', ezért többes számú az égboltozat és a víz neve), ismét mások a pogányok által tisztelt isteni erôk összessége és az ezek fölött álló hatalom jelzésének tekintik az Elohim többes számát . Az idézett kijelentések többes számú állítmányai viszont a többes számú Elohimmal való egyeztetések lennének.
Sok olyan hármassággal találkozunk még az Ószövetségben, amelyekrôl régebben feltételezték, hogy Isten háromszemélyűségére utalnak.
Izajás meghívásánál háromszor mondják szentnek Istent a szeráfok (Iz 6,3). A nép megáldásánál háromszor kell említeni Jahve-t, és így hívni le Izrael fiaira az Úr nevét (Szám 6,22-27). Ide vehetjük, hogy három fôünnep volt, a templom három fôrészre tagozódott, a tízparancsolat elsô három parancsa vonatkozik Isten iránti kötelességekre, Salamon imádsága Isten mellett a bölcsességet és a lelket mintegy megszemélyesítve szólítja (Bölcs 9,17), a 33. zsoltár pedig az Úr szavát és lelkét, illetve leheletét jellemzi úgy, mintha megszemélyesített erôk volnának.
Ma nem tartjuk valószínűnek, hogy ezek az ószövetségi hármasságok a Szentháromságra akarnának utalni. Inkább arra kell gondolnunk, hogy a hármas szám a természetben is a teljességet, tökéletességet szokta képviselni (vö. ,,három a magyar igazság''). Szent Ágoston Isten nyomdokairól, ,,vestigium''-airól beszél. Mert igaz ugyan, hogy a Szentháromság minden kifelé irányuló tevékenysége és megnyilvánulása a három isteni személy közös műve (48. §), de az is igaz, hogy Isten úgy van jelen mindenütt, mint Szentháromság. Ezért illô, hogy tevékenységeinek eredményei is valamiféle hármasságot mutassanak. Ezekre a ,,vestigium''-okra van ráhangolva az emberi lélek -- annál inkább, mert Isten az embert a maga képére alkotta --, ezért van az, hogy amikor akár isteni, akár másfajta tökéletességet próbálunk elképzelésünkkel megközelíteni, önkéntelenül összefüggésbe hozzuk a hármas számmal. Ez az alapja nemcsak az ószövetségi hármasságoknak, hanem a kinyilatkoztatáson kívül esô pogány vallásokban fellelhetô hármasságoknak is. Különben az utóbbiak és az újszövetségi szentháromságtan között áthidalhatatlan űr tátong: a pogány triászok vagy a politeizmus, vagy pedig a panteizmus istenfogalmával kapcsolatosak, tehát vagy három külön istenrôl szólnak, vagy pedig az istenített nagytermészet háromféle jelenségének költôi megszemélyesítései.
Isten hármassága az újszövetségben:
Krisztus nem adott kifejezett tanítást a Szentháromságról. De magatartásán és kijelentésein keresztül Isten feltárta elôttünk belsô életét. Megtudtuk, hogy Krisztusban a Fiú jött el hozzánk, akit az Atya küldött, ô viszont az Atyával együtt állandóan küldi lelkét, a Szentlelket. Jézuson keresztül tehát nyilvánvalóvá lett, hozzáférhetôvé vált számunkra a Szentháromság titka, megtörtént kinyilatkoztatása.
Jézus apostolai eleinte nem látták ezt ilyen világosan, mert nem mindent értettek meg abból, amit Jézus tett és mondott. Ô azonban megígérte nekik, hogy eljön a Szentlélek, aki majd eszükbe juttatja (hüpomnészei: Jn 14,26) és megérteti velük (anangelei: Jn 16,12-14) mindennek a teljes tartalmát. Az ígéretben szereplô görög igéket a korabeli apokaliptikus irodalom valamilyen szimbolikus álom, rejtélyes látomás vagy érthetetlen jövendölés megfejtésére és megmagyarázására szokta használni.
Az elsô pünkösd után a Szentlélek irányításával valóban egyre többet megértett az ôsegyház Jézus személyébôl, tetteibôl és szavaiból, és az így megértetteket együtt kezdte hirdetni a Krisztus-eseményrôl szóló tanúságtétellel. Sokszor nem is lehet pontosan elkülöníteni az eredeti krisztusi kijelentéseket (ipsissima verba Christi), továbbá az eredeti krisztusi tetteket (ipsissima facta Christi) azoktól az értelmezésektôl, amelyekre az ôsegyház így rátalált, és amelyeket az eredetivel egybedolgozva hirdetett. Az újszövetségi szentkönyvek Krisztusnak nemcsak közvetlen, hanem az ôsegyház által értelmezett szavait és tetteit is tartalmazzák, és a kétféle tartalom nem könnyen különíthetô el egymástól. Dogmatikai szempontból viszont nem jelent nehézséget ez a tény, hiszen az ilyen értelmezések a Szentlélek irányításával történtek, leírásuk helyességérôl pedig a Szentírás sugalmazottsága kezeskedik (vö. 37. §.)
Jézus szentháromsági kinyilatkoztatásának értelmezése fokozatosan ment végbe. A korábban keletkezett szentpáli levelekben kevesebb értelmezést találunk, mint a késôbb írt szinoptikus evangéliumokban és az Apostolok Cselekedeteiben. A bibliai értelmezés legfejlettebb formáját a szentjánosi iratok mutatják.
Ha a bibliai szentháromságtan kibontakozását akarjuk bemutatni, akkor a tárgyalásban a kronológiai sorrend kínálkozik. Ha azonban a könnyebb áttekinthetôségre törekszünk, a kronológiától eltekinthetünk, és nyugodtan választhatjuk a szentháromságtanban szereplô alapvetô fogalmak sorrendjét.
Akit a Biblia atyának mond, Istennel azonos. Ezt kifejezetten tanítja Jézus, amikor fôpapi imájában így fohászkodik az Atyához: ,,Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust'' (Jn 17,3). Szent Pál is így ír: ,,Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentôl, és Urunktól, Jézus Krisztustól!'' (Róm 1,7).
Ide vehetjük még a következôket: ,,Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja'' (Ef 1,3). ,,Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene, a dicsôség Atyja'' (Ef 1,17). ,,A Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki ôt így szólítja: Abba, Atya!'' (Gal 4,6). Vö. még: Kol 1,3; Ef 4,6; 5,20 stb.
Szent Pál nemegyszer Istent mond Atya helyett. Például: ,,Az élô és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennybôl Fiát, Jézust, akit a halálból feltámasztott'' (1Tesz 1,9-10; vö. 5,18-19; 2Tesz 2,15; Róm 15,30; Fil 3,3; Tit 3,4-6; Zsid 1,1; 2,3-4; 6,6).
Isten atyaságát elsősorban atyai gondoskodását jelenti, tehát morális értelemben vett atyaság.
Nemcsak a kinyilatkoztatott vallások nevezik Istent Atyának. De akár a görög, akár a keleti vallások szólítják így, az Atya név mögött egészen más tartalom rejtôzik, mint a kinyilatkoztatásban. A pogány istenek (pl. Zeusz) fizikai értelemben okai a világnak: a panteisztikusan elgondolt világmindenség úgy származik tôlük, ahogy egy gyermekben fizikailag folytatódnak a szülei. Egészen más Isten atyasága az Ószövetségben, ahol a morális értelemben vett atyasággal is találkozunk. Vagyis azzal, hogy Atyának mondják, vagy atyához hasonlítják Istent, gondviselô jóságát akarják jelezni (pl. Iz 64,7; Zsolt 104; Sir 51,10). Ennek az idôk haladtával egyre ritkábban szereplô (pl. a qumráni iratokban egészen hiányzó) gondolatnak erôteljes reneszánsza kezdôdik Jézus fellépésével. Nemcsak utolérhetetlen szépségű példabeszédekben érzékelteti Jézus Isten végtelen jóságát (jó pásztor, tékozló fiú, elveszett drachma, farizeus és vámos stb.), hanem azt tanítja, hogy imáinkban is Atyánknak kell szólítanunk Istent, amit az ôskeresztények -- mint Szent Pál levelei mutatják (pl. Gal 4,6-7; Róm 8,15) -- megértettek és magukévá tettek.
Isten atyasága nemcsak jóságát érzékeltetô tulajdonság, hanem személyes atyaság, amely nemzésen alapul, tehát igazi, természetes fiúságot eredményez.
Ezt a tételt közvetve bizonyítjuk, vagyis abból következtetjük, hogy Jézus fiúsága metafizikai értelemben vett fiúság, amit nemsokára külön fogunk igazolni.
Metafizikai atyaságra utalnak azok a szentírási kijelentések is, amelyek a Fiúval kapcsolatosan lényegileg személyes tevékenységeket tulajdonítanak az Atyának: az Atya elküldte hozzánk Fiát (Jn 20,21; 11,42; 17,23; Mk 9,37; Lk 9,48; Róm 8,3; Gal 4,4 stb.), általa szólt hozzánk (Zsid 1,2); szeretettel viseltetik iránta (Jn 3,35; 17,24; Mk 1,11; Mt 3,17; 12,18) és azok iránt, akik Jézust befogadják (Jn 14,23; 1Jn 4,10); ki a Lelkét küldi szívünkbe (Gal 4,6); örököseivé és Krisztus társörököseivé tesz (Róm 8,17) stb.
Az Atyaisten a Fiútól és a Szentlélektől különböző valaki, tehát nincs igaza a modalistáknak. Ezt a tételt is csak közvetve bizonyítjuk. Amikor ui. az alábbiakban igazoljuk, hogy a Biblia a Fiút és a Szentlelket különálló személyekként állítja szembe az Atyával, akkor az Atyának a másik két személytôl különbözô személyessége is nyilvánvalóvá válik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!