Napjainkban milyen ariánus felekezetek vannak? . Ha vannak.

Tisztelt utolsó válaszoló!

Azt hiszem félre vagy vezetve egy olyan szervezettől aki nem egészen őszinte híveivel szemben.

Keresztyén kötelességemnek érzem,hogy megmutassam neked azt,hogy többek között a Jehova Tanúi ariánus tanokat vallanak.

Az eretnekség az Alexandriában élő presbiterről, Áriuszról kapta a nevét. Alexandrosz volt a város püspöke, aki figyelmes lett arra, hogy a törtető hírében álló presbitere új tanításokkal állt elő, melyek nem voltak összhangban az APOSTOLOK és a korábbi egyházatyák gondolataival. Áriusz a következőket tanította:

"Az Isten - aki mindennek az oka, egyes egyedül kezdetnélküli; a Fiút az időn kívül létesítette az Atya, a korszakok előtt teremtette és alapította, és nem volt keletkezése előtt, hanem minden idő előtt, az időn kívül létesült; egyedül csak őt létesítette az egyetlen Atya. Tehát nem örökkévaló, nem együtt örökkévaló és nem együtt keletkezésnélküli az Atyával, nem egyenlően birtokolja az Atyával a létet, amivé egyesek a viszonyt teszik meg, és ezzel két keletkezés nélküli eredetet vezetnek be. Mint Egység és mindennek az Eredete, az Isten mindent megelőz, ezért a Krisztust is " (Áriusz levele Alexandrosz püspökhöz, in Vanyó L., Ókeresztény írók 13., 562.o.)

Az őt pártfogásába vevő Nikodémiai Euszébiosznak írt levelében még világosabban lehet látni Áriusz Krisztusról alkotott újszerű felfogását:

"Keletkezése vagy megteremtése előtt, vagy mielőtt elhatároztatott volna, vagy mielőtt megalapoztatott volna, nem volt ő, mert nem volt keletkezésnélküli. Azért üldöznek, mert hangoztatjuk, hogy a Fiúnak van kezdete, az Isten viszont kezdetnélküli. Még azért is üldöznek, mert állítottuk, hogy (a Fiú) semmiből lett, de abban az értelemben, hogy ő nem része sem az Istennek, sem más valamitől nem való." (Áriusz levele Nikomédiai Euszébioszhoz, in Vanyó L., Ókeresztény írók 13., 558.o.)

Alexandrosz püspök zsinatot hívott össze Alexandriában, ahol megvitatták Áriusz tanításait, majd eretnek nézetei miatt többségi határozattal kizárták Áriuszt a gyülekezetből. A zsinaton voltak olyan püspökök, akik Áriusz mellé álltak, és ebből egy egyre terebélyesedő vita alakult ki, mely kis híján egyházszakadáshoz vezetett. Konstantin császár, aki a hosszú üldözések időszaka után császárként először pártolta a kereszténységet, féltette az egyház egységét, ezért a vita tisztázására Kr. u. 325-ben zsinatot hívott össze Niceába.

A zsinat látszólag sikeres volt, Konstantin életében ez lett a standard hitvallás. De mint az sokszor lenni szokott, míg papíron a Niceai hitvallás volt az elfogadott és megkövetelt nézet, a gyakorlatban szép lassan az azt színleg aláíró, de valójában ellenző Euszébiosz hívei kerültek fölénybe a császári udvarnál. Euszébiosz módszeresen támadni kezdte három fő ellenlábasát, Eusztathioszt, Antiókhia püspökét, Markelloszt, Anküra püspökét, és Athanászioszt, Alexandria püspökét.

Még Konstantin idejében történt, hogy mindhárom püspököt eltávolították püspökségük éléről, pedig ők voltak a Niceai hitvallás igazi védői, Euszébioszék viszont támadták azt. A nikomédiai egyházi vezető azonban olyan ravaszul vitte véghez ellenfelei eltávolítását, hogy valószínűleg a császár sem vette észre a Niceai zsinat határozataival való lassú szembefordulást. Konstantin halálának idejére igen rosszul állt az ortodoxok szénája.

Nagy Konstantin Kr. u. 337-ben bekövetkezett halála után a birodalom keleti felében fia, Constantius lett a császár. Constantius kezdetektől Nikomédiai Euszébiosz befolyása alatt állt, ami részben Konstantinápoly és Nikomédia közelségével is magyarázható. Nemsokára Euszébiosz lett Konstantinápoly püspöke is, mellyel Constantius végleg az ariánizmus pártjára állt. Szinte elképesztő, hogy hogy volt lehetséges a még mindig érvényben lévő Niceai hitvallás ellenében egy ilyen nyílt ariánus fellépés.

Euszébioszék évtizedekre állandósult harcot robbantottak ki az egyházon belül. Zsinatok hosszú sora ülésezett, melyen egyik elvetélt hitvallás követte a másikat. A teológiai viták mellett személyes ambíciók is ütköztek egymással, sokszor átláthatatlanul szövevényes érdekek és ellenérdekek csaptak össze. Nehéz még azt is kibogozni a zsinatok történetéből, hogy mikor kik és milyen céllal ültek össze, és kik és milyen céllal rendeztek ellenzsinatot azzal egyidőben. Szomorú időszaka volt ez az egyház történetének. Volt olyan, amikor maguk a püspökök könyörögtek a császárhoz, hogy hadd menjenek haza nyájaikhoz, ahol valóban szükség van rájuk. A harc csak Theodosius hatalomra kerülésével jutott nyugvópontra, de volt olyan idő, amikor szinte úgy nézett ki, hogy Krisztus egyházán mégiscsak erőt vettek a pokol kapui.

A Kr. u. 350-es évek végére úgy tűnt, hogy a harmadik tábor hívei Constantius közreműködésével teljes győzelmet arattak. A vízigótok Wulfila révén ariánusok lettek, az ortodox püspököket tömegesen fosztották meg püspöki székeiktől. Athanászioszt száműzték, és ugyanezt tették Libériusz, római püspökkel is. Kegyetlen üldözés vette kezdetét, melynek során Pauloszt, Konstantinápoly ortodox püspökét vízbefojtották, Alexandriában pedig Georgiosz rendezett vérfürdőt Athanásziosz hívei között. Erről az időszakról mondja Szent Jeromos: "Felnyögött a világ, mert ariánus lett!".

Constantius császár célja az volt, hogy egy bizonytalan formula alapján (homoiosz) széles egységet teremtsen a keresztények között. Ez nem hogy nem sikerült neki, de éppen a legádázabb küzdelmet zúdította az egyház nyakába. Rendkívül tanulságos ez a kudarcot vallott kísérlet. Constantius nem tudta, hogy valódi egység csak az evangélium alapján jöhet létre keresztények között. Keresztény egység csak keresztények között lehetséges. Athanásziosz azonban tisztán látta, hogy az ariánusokról "bármi mást inkább el lehet mondani , mint azt, hogy keresztények". Hiszen aki tagadja a Megváltó Istenségét, az soha nem fog tudni leborulni előtte, hogy Tamással együtt azt kiáltsa neki: "Én Uram, és én Istenem!".

A végső győzelem I. Theodosius trónralépésével köszöntött be. Kr. u. 381-ben újabb egyetemes zsinatot hívott össze a császár Konstantinápolyba. A zsinaton az új-niceai párt vezetője, Meletiosz elnökölt. A zsinat megerősítette a Niceai hitvallást, és egy-két ponton ki is egészítette azt. A betoldások egyik része a modalizmust igyekezett kizárni; erre vonatkozott például az "az ő országának nem lesz vége" mondat. A betoldások másik része a makedoniánus eretnekség ellen irányult. A makedoniánusok elfogadták Krisztus istenségét, de elutasították, hogy a Szentlélek is Isten lenne. Athanásziosz korábban írt már erről (Levelek Szerapionhoz) és Cézáreai Baszileiosz is a Szentlélek istenségét igazolja a Szentlélekről írt művében (Könyve a Szentlélekről). A Niceai-konstantinápolyi hitvallás szövegébe a makedoniánusokat cáfolandó bekerült az a mondat, hogy a Szentlélek "az Atyával és a Fiúval együtt imádandó és együtt dicsőítendő".

Az ariánizmus soha nem heverte ki a konstantinápolyi zsinat vereségét. A Szentháromságban való hit véglegesen az ortodoxia része maradt, sőt, sokkal átgondoltabban és kfinomultabban mint valaha! Az ariánizmus pár száz évig létezett még, de lassan teljesen eljelentéktelenedett. A reformáció idején az antitrinitárius mozgalmakban újra lángra kapott, de ez már korántsem jelentett olyan nagy veszélyt, mint a negyedik században. Ma már csak liberális teológusok egy része, az unitáriusok és a Jehova Tanúi tagadják a Szentháromságot. A negyedik században győzött a Szentháromság-hit, a pokol kapui - ezen a harctéren - nem vehettek erőt Krisztus egyházán.

"Egy az Isten és Atya, és egy az egyszülött Fiú, és egy a Szentlélek.; minden egyes valóságot külön kimondunk; miután egymáshoz kell számítani őket, semmiképpen sem olyan barbár számlálási móddal, hogy az a sokistenhit gondolatához vezessen. Nem összeadást végzünk, az egytől a sok felé haladva, nem mondunk egyet, kettőt, hármat, sem elsőt, másodikat, harmadikat. Én ugyanis, az Isten, első vagyok, és ezek után is én vagyok."

(Nagy Szent Baszileiosz)

Nem tudom ha egyáltalán elfogod olvasni a fentieket,de imádkozom,hogy tedd meg mert itt az ideje,hogy kigyere a sötétségből a fényre.

Dicsőség az Úrnak! :)

Imádkozzunk azokért az emberekért,hogy kapják vissza látásukat.

Amen!