Kiket erint napjainkban Jezus hatarozott kijelentese a MATE 7:21-23?

T. Kerdezo! Nem elég azt mondanunk, hogy hiszünk Krisztusban, ha aztán azt tesszük, amit mi látunk jónak. Elengedhetetlenül szükséges Isten akaratát megismerni e tekintetben. Jézus így hangsúlyozta ki ezt a Hegyi beszédben: „Nem mindenki, aki azt mondja nekem: ’Uram! Uram!’ megy be az egek királyságába, hanem az megy be, aki cselekszi égi Atyám akaratát” (Máté 7:21). Könnyen lehetséges, hogy úgynevezett „jó cselekedeteket” végzünk Jézus nevében. Ennek azonban semmi értéke nem volna, ha nem Isten akaratát cselekednénk. Ugyanolyan helyzetben lennénk, mint akikről ezt mondta Jézus: „Sokan mondják majd nekem azon a napon: ’Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e és nem a te nevedben űztünk-e ki démonokat és nem a te nevedben hajtottunk-e végre sok hatalmas tettet?’ De azért én megvallom nekik: Sohasem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem törvénytelenség cselekvői!” (Máté 7:22, 23). Ezek szerint tehetünk olyan dolgokat, melyeket mi gondolunk jónak — és amelyekért mások meg is dicsérnek — mégis, ha nem azt tesszük, amit Isten mond jónak, akkor Jézus Krisztus ’törvénytelenség cselekvőinek’ fog nyilvánítani bennünket. Mivel ma sok vallásszervezet nem Isten akaratát cselekszi, nem tételezhetjük fel egyszerűen, hogy annak a vallásnak tanításai, amelyhez mi tartozunk, mindenben megegyeznek Isten Szavával. Az a puszta tény, hogy egy vallás használja a Bibliát, nem bizonyítja, hogy mindaz, amit tanít és gyakorol, benne is van a Bibliában. Saját magunknak kell meggyőződni arról, hogy benne van-e vagy sem. A bereaiak dicséretben részesültek, mert személyesen meg akartak győződni a Szentírás alapján a keresztény Pál apostol szavainak igaz voltáról (Cselekedetek 17:10, 11). Az Isten által helyeselt vallásnak minden tekintetben egyeznie kell a Bibliával; nem teheti, hogy a Biblia egyes részeit elfogadja, más részeit pedig elveti (2Timótheus 3:16).

Masreszt, csak "egyetlen egy ut" vezet Istenhez. Bar sokan allitjak, mindegy hogy hogyan, barmely uton kozel kerulhetunk hozza. De a Biblia nem ezt mondja.

A Mate 7:13,14 vers igy szol: "Menjetek be a szoros kapun. Mert tagas az a kapu es szeles az az ut, amelt a veszedelemre visz, es sokan vannak, akik azon jarnak.

Mert szoros az a kapu, es keskeny az az ut, amely az eletre visz, es kevesen vannak, akik megtalaljak azt."

Ez a ket vers is pontosan arrol szol. Akik a kereszteny vallasokban vannak /sok-sok millio ember/, azt hiszi, hogy jo helyen van. De sajnos nem igy van. Mert ugyan igyekszenek kozel kerulni Istenhez, de nem az Isten altal megszabott modon..

Es kevesen vannak, akik a valodi utat megtalaljak. Mindazok, akik tiszta szivvel keresik, kutatjak az igazsagot, ahogy fentebb a Bereaiak is tettek. Mindennek utanajartak az irasokban annak, amit Pal tanitott nekik, hogy valoban ugy vannak-e?

Remelem valaszom elfogadhato, es ertheto volt? Ha barmi kerdesed lenne, szivesen valaszolok. Udv: Judit!

Az a kijelentés, hogy Uram, feltételezi, hogy az illető elismeri királyi mivoltát, de ez nem elég.

"nem a te nevedben prófétáltunk-é" Tehát nem elég, hogy hirdetsz valamit az Ő nevében.

Nem az a valami, ha csodákat teszel, ördögöket űzöl.

Mi szerepel az általad felhozott idézet előtt?

"A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták."

Tehát az a mennyei atyának akarata, hogy ahogy Krisztus kegyelemezett, ahogy Krisztus szeretett, úgy kegyelmezzünk, és úgy szeressünk másokat, még az ellenségeinket is.

Az, hogy kegyelem, gondolom érthető. Anélkül, hogy kifizetné a bűnét, az adósságát, elengedjük neki.

Az, hogy mi a szeretet, Pál fogalmazta meg nagyon szépen:

IKor 13

4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,

6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;

7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.

Aki ezeket cselekszi, az megy be a mennyeknek országába.

Szia!

Az általad idézett igeszakaszban Jézus Krisztus olyan emberekről beszél, akik azt gondolják, hogy a csodák önmagában annak a bizonyítéka, hogy Isten az adott emberrel van. Tehát ha valaki tesz valami csodát, akkor azt rögtön Istennek tulajdonítják, elfelejtve azt, hogy Isten és az emberiség ellensége Sátán is tud csodát tenni (Jel 13,14). Ezek az emberek bár tudnak csodákat tenni, de ami a legfontosabb egy keresztény ember életében, - a Lélek gyümölcse - nincs meg az életükben, a jellemük nem hasonló a Mesterhez. Bár látszólag Krisztus nevét vallják, és az Ő nevében tesznek csodákat, mégis magát Krisztust, és az Ő jellemének szépségét nem ismerik, hanem a mindennapokban ugyanúgy viselkednek, mint azok a nem hívő emberek, akik nem is akarnak megváltozni.

Tegyük hozzá, hogy Krisztusnak az a szakasza eszkatologikus jellegű. A Megváltó itt azt akarja megérteni, hogy a végidőben rendszerint megszaporodnak majd a csodák, amelyeket Istennek tulajdonítanak. Azok azonban mégsem az Istentől jövő csodák lesznek, erre pedig az lesz a legnagyobb bizonyíték, hogy a Jézus által megszólított emberek az életükben nem az Isten, hanem a saját akaratukat keresik.

Szerintem ez főleg azokra az ezoterikusokra, okkultistákra vonatkozik akik úgy gondolják hogy ők fehér mágiát végeznek a jó ügyet szolgálják és Jézus nevében gyógyítanak. De valójában nem követik Jézus tanításait és ami csodákat tesznek az nem a Szentlélektől jön.

Lehet hogy keresztények között is vannak olyanok akik karizmákat kapnak de aztán rossz útra tévednek és mégis elkárhoznak. Bár szerintem ilyen esetekben a karizma nem fog működni az eltévelyedés után vagy ha működik akkor az már nem Istentől kapott adomány.

" Minden főbb vallási hagyománynak ugyanaz az alapvető üzenete: a szeretet, a könyörület és a megbocsátás" mondta Dalai Láma. Ezek valóban olyan értékek melyek nagyon lényegesek.De vajon az igazi hit csupán abból áll,hogy törekszünk a jóságra? Pál írt sok olyan emberről akik állítása szerint Istent szolgálta:"tanuskodom mellettük,hogy van bennük buzgalom Isten iránt,de nem a pontos ismeret szerint".Mi volt a gond? "Az Isten igazságosságát nem ismerték,hanem a magukét próbálták megerősiteni" mondta Pál (Róma 10:2,3).Nem voltak vele teljesen tisztában mit vár el tőlük Isten,ezért a buzgalmuk és a hitük hiábavaló volt. Ezekre utalt amikor a Máté 7:21:23-at irta.

Üdv!

Egyszerű a válasz pedig... Nem beszél Jézus a szombat megtartásáról, mint üdvözítő feltétel. Sem egy név kántálásáról, sem napok megtartásáról, sem önmegtartóztatásról, önkinzásról. Egyetlen egy dolog van, amit többször kihangsúlyoz és ezt már üdvözítő feltételnek írja a Biblia... Ti megfeleltek ennek?

34. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől

állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez

országot, a mely számotokra készíttetett a világ

megalapítása óta.

35. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam,

és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok

engem;

36. Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam,

és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek

hozzám.

37. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván:

Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna?

vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?

38. És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és

befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és

felruháztunk volna?

39. Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és

hozzád mentünk volna?

40. És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony

mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel

az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek

meg.

41. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is:

Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely

az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.

42. Mert éheztem, és nem adtatok ennem;

szomjúhoztam, és nem adtatok innom;

43. Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem;

mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg

és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.

44. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram,

mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy

hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly

voltál, és nem szolgáltunk volna néked?

45. Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom

néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel

eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek

meg.

46. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az

igazak pedig az örök életre.