Igaz, hogy aki Jehova tanúi vallást gyakorolják, azoknak tilos a vérátömlesztés? Ha igen miért?

Van-e valamilyen más kezelési mód, ha a beteg elutasítja a vérátömlesztést?

Gyakran alkalmazható plazmatérfogat-növelőként az egyszerű sóoldat, a Ringer-laktát-oldat vagy a dextrán, s ezek majdnem minden modern kórházban rendelkezésre állnak. Ezek alkalmazásával még a vérátömlesztéssel járó kockázatok is elkerülhetők. A Canadian Anaesthetists’ Society Journal (1975. január, 12. o.) ezt írja: „ Ami a vérátömlesztések kockázata, az a plazmapótszerek előnye: elkerülhetők velük a bakteriális és vírusfertőzések, a transzfúziós reakciók és az Rh-összeférhetetlenség.” Jehova Tanúinak semmilyen vallásos ellenvetésük sincs a vért nem tartalmazó plazmapótszerek ellen.

Jehova Tanúi igazából jobb orvosi kezelésben részesülnek a vérátömlesztés elutasítása miatt. Az American Journal of Obstetrics and Gynecology (1968. június 1., 395. o.) folyóiratban író egyik orvos elismerte: „Kétségtelen, hogy a transzfúzió lehetősége nélkül végzett műtétek tökéletesebbé teszik a sebészetet. Kicsit elszántabb az ember, hogy minden vérző eret lekössön.”

Vérátömlesztés nélkül is elvégezhető minden sebészi beavatkozás. Ez magában foglalja a nyitott szívműtéteket, az agyműtéteket, a végtag-amputációkat, valamint rákos szervek teljes eltávolítását. A New York State Journal of Medicine (1972. október 15., 2527. o.) című folyóiratban írva dr. Philip Roen kijelentette: „Nem habozunk visszautasított vérpótlás esetén bármilyen és bármennyi javallt sebészi beavatkozást elvégezni.” A Texasi Szívintézet egyik orvosa, dr. Denton Cooley elmondta: „ A Jehova Tanúinál [vérátömlesztés nélküli plazmapótszerek alkalmazásakor] tapasztalt eredmények annyira meggyőzőek, hogy minden szívbetegünk esetében megkezdtük ennek az eljárásnak az alkalmazását” (San Diegó-i Union. 1970. december 27., A-10. o.). „ A »vér nélküli« nyitott szívműtétet, amelyet eredetileg a Jehova Tanúi felekezet felnőtt tagjainak fejlesztettünk ki — mivel az ő vallásuk tiltja a transzfúziót —, most minden baj nélkül alkalmazzuk csecsemők és gyermekek bonyolult szívműtéteinél is” (Cardiovascular News. 1984. február, 5. o.).

„Mi van akkor, ha az orvos azt mondja: »Vérátömlesztés nélkül meg fog halni!«”

Ez azt is jelentheti, hogy az orvos nem tudja, hogyan lehetne az esetet vérátömlesztés nélkül megoldani. Ha van rá mód, mi megpróbáljuk összeköttetésbe hozni olyan orvossal, akinek megvan a kellő tapasztalata, vagy egyszerűen más orvoshoz fordulunk.”

Egyébként az első válaszolót tévesen tájékoztatták!

Az orvosok elismerik, hogy a Tanúknál semmivel sem nagyobb a mortalitás, sőt vannak, akik kissebb halálozási arányról beszélnek, a teljes vér, és a 4 fő alkotóelem elutasításával.

Mondjuk ez nem véletlen!

Nem esett szó még az okokról:

Mind a Héber, mind a Ker. Görög Íratokban tiltva van a fogyasztása.

Csel 15:28, 29

1Móz 9:3, 4

Nagyon fontos ebben a kérdésben, hogy ne legyünk fanatikusak. Az előző válaszok már bőven kifejtették azt, amit én is gondolok ebben a kérdésben. Nekem annyi hozzáfűzni valóm van, hogy ha egy Jehova Tanúját visznek a baleseti sebészetre, és vérre lenne szüksége két eset állhat fent.

1. ha eszméleténél van, és döntőképes, el tudja magyarázni az álláspontját az orvosnak (persze okosan, értelmesen, és nem fanatikusan), és együtt dönthetnek egy esetleges alternatív lehetőségről. Mivel én traumatológián dolgozom, tudom, hogy nagyon ritkán adnak vért a betegnek, csak igazán indokolt esetben.

2. Ha egy Jehova Tanúja teljesen eszméletlen, és döntésképtelen, őt képviselhetik a családtagjai, de adott esetben az orvos is. Ha az orvos ott, akkor, abban az esetben indokoltnak látja a vérátömlesztést, be fogja adni a betegnek minden további nélkül (legalább is Magyarországon így volt) hiszen az az állásába is kerülhet.

A lényeg az, hogy egy Jehova Tanúja tegyen meg minden tőle telhetőt azért, hogy ne kapjon vért, de ha mégis kap, mert eszméletlen, az már nem az ő döntése, hanem az orvosé.

Létezik egy Orvosi Összekötő Bizottság (KÖB), amelynek a feladata az orvosokkal tárgyalni a lehetöségekről.

Ez különösen akkor fontos, ha eszméletlen a beteg, és nincs más segítség sem, csak a "vérkártya" (minden Jehova Tanújánál ott van), ami egyébként részletesen elmagyrázza az álláspontunkat, és az orvosnak is segít jól dönteni.

A kórházak klinikák nyilván különböznek, (erről femérések tanúskodnak), de bizony azt kimutatták, hogy sok helyen, európában is még sokkal több alkalommal adnak vért, mint amennyi "indokolt" lenne!

Hogy mennyire nem indokolt, arra pont a Tanúk a jó példa, mert róluk is készült már statisztika.

Sokszor sokkal hamarabb hazamehetnek egy súlyos műtét után mint, akik vért kaptak!

Itt vannak azok az eljárások (1991 - ből!), melyek a pl. a sűrgősségi esetekben (is) segíthetnek, csak kérdés, hogy az orvos mennyire felkészült ezekben.

Vérzés megszüntetése és elkerülése vérátömlesztés nélkül

1. Sebészeti eszközök:

a) Elektrokauter

b) Lézersebészet

c) Argon-elektrokoagulátor

d) Sugársebészet gammakés

2. Belső vérzés megtalálására és megszüntetésére alkalmazott módszerek és eszközök:

a) Endoszkópia a belső vérzés helyének megállapítására

b) Rugalmas, szívásra alkalmas koagulátor-elektród (Papp, J. P., JAMA, 1976. november 1. 2076—2079. oldal)

c) Ütőeres embolizáció (JAMA, 1974. november 18. 952—953. oldal)

d) Szabályozott alacsony vérnyomás (a vérzés megszüntetésig)

e) Szövetragasztó anyagok (Dr. S. E. Silvas, MWN, 1977. szeptember 5.)

3. Műtéti és érzéstelenítő eljárások:

a) Hipotenzív érzéstelenítés (a vérnyomás csökkentése)

b) Hipotermia (a testhőmérséklet csökkentése)

c) Műtét alatti vérhígítás

d) Műtét alatti vérfelszívógépek, például „sejtmentők”

e) Gondos vérzéscsillapítás és műtéti eljárás

f) Nagyobb számú sebész közreműködése a műtéti idő lerövidítése végett

4. Megfigyelést biztosító készülékek:

a) Transzkután oxigénmonitor

b) Oximeter

5. Térfogatnövelők:

a) Kristályos oldatok

1. Ringer-laktát oldat (Eichner, E. R., Surgery Annual, 1982. január, 85—99. oldal)

2. Fiziológiás sóoldat

b) Kolloidok:

1. Dextrán

2. Zselatin (Howell, P. J., Anaesthesia, 1987. január, 44—48. oldal)

3. Hetastarch

6. Kémiai vérzéscsillapítók:

a) Avitene

b) Gelfoam

c) Oxycel

d) Surgicel

e) Sok egyéb

7. Gyógykezelés alacsony hemoglobinszint esetén:

a) Oxigén

b) Oxigén-túlnyomásos kamra (Hart, G. B., JAMA, 1974. május 20. 1028—1029. oldal)

c) Vasdextrán (Dudrick, S. J., Archives of Surgery, 1985. június, 721—727. oldal)

d) Folsav

e) Erythropoietin — csontvelő stimuláló vérképzést elősegítő

f) Anabolikus szteroidok, például decadurabolin vagy szintetikus növekedési hormon

g) B12 vitamin intramuszkuláris injekció formájában

h) C-vitamin

i) E-vitamin (különösen újszülötteknél)

8. Külső beavatkozások:

a) Vérzésnél:

1. Közvetlen elszorítás

2. Jeges pakolás

3. A testhelyzet beállítása (például a sérült láb magasba emelése, hogy kisebb legyen a vérzés)

b) Sokkos állapotban:

1. Végtag vérzésénél nyomókötés alkalmazása

2. A beteg rázásmentes szállítása

3. Mindkét láb magasba emelése a normális vérnyomás biztosítása végett

9. Gyógyszerek a vért elutasító betegek számára:

a) DDAVP desmopressin (Kobrinsky, N. L., Lancet, 1984. május 26. 1145—48. oldal)

b) E-aminokapronsav (Schwartz, S. I., Contemporary Surgery, 1977. május, 37—40. oldal)

c) K-vitamin

d) Bioflavonok (Physician’s Desk Reference)

e) Karbazon-króm-szalicilát

f) Tranexamsav (Transfusion Medicine Topic Update, 1989. május)

g) Danazol

10. Más szempontok:

a) Enyhe vérnyomás-csökkentés körülbelül 90-100 Hgmm-re, elállíthatja a vérzést természetes véralvadás formájában a sérült ütőérben

b) Tudományos értelemben immár nem megalapozott az az állítás, hogy egy műtét elvégzéséhez a hemoglobinszintnek minimum 10 g-nak kell lennie

c) Műtött betegek 1,8 g hemoglobinszinttel is életben maradtak (Anaesthesia, 1987. 42. kötet, 44—48. oldal)

d) Az alacsonyabb hemoglobinszint kisebb vérviszkozitást von maga után, ez viszont csökkenti a szív megterhelését és javítja a szövetek perfúzióját és oxigenációját.