Homoszexuális emberek lehetnek keresztény hívők?

37-es vagyok

Ha annyira baromságot írtam, hogy szerintetek teljesen haszontalan a válaszom, hol vannak a válaszok? Mert amellett, hogy lepontoztatok, úgy viselkedtek, mintha a kommentem ott sem lenne. Pedig a témával kapcsolatban tettem fel 2 lényegi kérdést...

#41-es írta:

" homo ludensz nevű felhasználó válasza:

Kétlem utolsó hozzászóló hogy a megtérésed után megváltozott a nemi hovatartozásod. Vagy nem voltál sosem meleg vagy most a vallásod vagy a hited elfojtatja veled.Azt hiszem igazán nem ismered magad mert ha a Teremtő Isten melegnek teremtett és ezt önmagadnak beismered akkor csak az a vallásos környezet hat rád ami arra késztet hogy elfojtsd a valódi identitásodat. Vannak papok akiknek egy életen át sikerül mert ez a hivatásuk."

Sajnos ezt a fajta érvelést nem egyszer olvashattam már és többször voltam kénytelen cáfolni.

Egy olyan környezetből jövök, ahol a családom és a barátaim is elfogadták, hogy homoszexuális voltam, viszonylag tehát "előnyösebb" helyzetben voltam, mint volt meleg társaim többsége.

Senki nem mosta át az agyamat és senki nem kényszerített életmódváltásra.

Ezt a dolgot nem lehet elfojtani. Nekem sem sikerült volna. Semmiféle önátnevelés nem segít rajta, nincs az az emberi akaraterő, amivel ebből jószándékkal, önerőből, emberi elhatározással meg lehetne változni. Egyszerűen lehetetlen.

Ebben a helyzetben csak a csoda segíthet. És az én életemben ez történt:

Belekereszteltettem Krisztus halálába. Ezzel meghaltam a bűnnek és Krisztusban új teremtés vagyok. Jézus vére kiváltott engem a bűn rabszolgaságából, abból, hogy a Sátán rabszolgája legyek.

Szó sincs itt semmiféle elfojtásról, hanem arról van szó, hogy megszabadultam ettől a vágytól, tiszták még az álmaim is (!) és emellett heteroszexuális irányultságom lett, melynek megélésére nemcsak, hogy képes vagyok, hanem élvezetet, örömöt találok benne.

Ez tehát messze áll az általad említett elfojtástól. Annyira, hogy semmi köze hozzá. Ez valóságos, tényleges és tartós (hosszú évek óta meglévő) szabadság.

A másik, hogy olyan érzésem van, mintha állandóan ugyanazokkal az emberekkel és ugyanazokkal az ellenérvekkel kéne vitáznom. Amint azt máshol is leírtam már: hibás paradigmarendszerben gondolkodsz, mely így hangzik:

1.pont Melegből sosem lesz hetero

2.pont ha valaki mégis az lesz, akkor az 1.pont lép érvénybe, mely szerint:

melegből sosem lesz hetero.

Mivel képtelen vagy a gondolkodási rendszeredbe ezt a megtapasztalást beleilleszteni, úgy oldod fel magadban a feszültséget, hogy kitalálod azt, hogy vagy sosem voltam meleg, vagy most is az vagyok, csak úgy csinálok, mintha nem lennék az.

De ez pusztán azért van, mert hibásan gondolkozol és/vagy mert nem vagy hajlandó/képes elhinni, hogy ez lehetséges.

De, mint írtam lehetséges, emberi erővel lehetetlen, Jézus vére árán viszont teljességgel lehetséges.

Elismerem, ritka dolog, és valóban csoda.

A Biblia tanítása szerint Isten képes újjáteremteni az embereket:

"Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden." (2Kor 5,17)

Isten, akinek a szavában teremtői erő van, képes bárkit újjá teremteni, tehát képes a homoszexuális beállítotságot is elvenni, és heteroszexuálissá tenni valakit. Amikor Jézus a földön járt, halottakat támasztott fel, és betegeket gyógyított meg. Miért is tűnik akkor olyan lehetetlennek, hogy Jézus ma is el tudja venni az erőtlenséget?

Azt gondolom, akik tagadják Krisztus újjáteremtő erejét, azoknak semmi közük a kereszténységhez. Csak éppenséggel a kereszténységnek ez az egyik lényege, ez az evangélium, hogy a Fiú Isten meg tud szabadítani.

előttem szólónak:

Úgy van, itt a pont, ámen.

Nagyon örülnék neki, ha a keresztény társaim sem lennének hitetlenek ebben a kérdésben, és mintegy megkerülve a hitet, ajánlgatnák helyette az önmegtartóztatást, miközben fenntartják továbbra is a homoszexuális irányultság kényszeres meglétét, ígérgetve, hogy "de majd a túlvilágon..." "addig meg bírd ki tesó"...

Teljesen igeellenes hozzáállás és nem csodálom, hogy sok melegnél kiüti ez a biztosítékot. Amíg én is az voltam, nálam is kiütötte. Véleményem szerint ez az evangélium meghamisítása, elerőtlenítése, a remény elvétele azoktól, akiknek szabadulásra van szükségük.

Milyen megváltás az, ha Krisztus már a gondolataimat és érzéseimet sem lenne képes megszabadítani? Ha hagyna kínlódni itt a földön? Hol itt a szabadság, a győzelem a bűn, a kísértő felett?!?

DE Jézus hatalmas Isten és képes megszabadítani, lefegyverezte a Sátánt az ő kereszthalálával, drága vére árán szabadságot hozott azoknak, akik hisznek benne. Megváltói hatalma a homoszexualitás bűnére is kiterjed és én ezt meg is tapasztaltam saját életemben és erről teszek bizonyságot mindenkor!

Jézus azért jött, hogy szabadságot hozzon a megkínzottaknak, a betegeknek, az erőtleneknek, a bűntől gyötörteknek. Minden terhünket, bűnünket magára vette, az érte járó büntetést elhordozta a kereszten. Aki ebben hisz, és megkeresztelkedik, az szabaddá válik!

Ez részben igaz is. Egy igét mégis idetartozónak érzek: "Aki hisz a fiúban, annak örök élete van. Ha valaki nem engedelmeskedik a fiúnak, az Isten haragja marad rajta."

Ez így. Pont mind a két állítás benne van. Egymásnak feszül. Egyfelől a hit miatti oltalom, örök élet ígérete, másfelől az Igének való engedelmesség parancsa, mint kötelezettség.