Miben tévedett Luther, ha tévedett?

protestánsként hoznék egy ellenérvet:

Sok, igen értékes tanítása volt, és ezt az akkori korban nagyon bátran felvállalta. Azonban - tudomásom szerint - igen zsidóellenes volt, úgy hallottam, azt tanította, hogy a zsidóknak előbb teljesen meg kell tagadniuk eredeti gyökereiket, ahhoz, hogy keresztényekké váljanak. Állítólag olyan mondása is volt, hogy nem szabad szombaton istentiszteletet tartani, és ha valaki ezt teszi, arra súlyos büntetést helyezett kilátásba. Rabbijaikat is gyűlölte tudomásom szerint. Kezeik levágásáról, házaik felgyújtásáról is ejtett néhány szót... Én ezt pl. igen nagy tévedésnek tartom, plusz azt, hogy továbbra is a vasárnapot tartotta nyugalom napjának, amolyan "keresztény szombatnak", és ez a tévtanítás "túlélt" több évszázadnyi reformációt, ma is 99%-ban ezt vallja - tévesen - keresztény társaim többsége.

Nem ment végig a reformáción abból a szempontból sem, hogy megtartotta - tévesen - a gyermekkeresztséget, ami pedig a hithez kötődik, ilyen formában tehát tudatos döntésre érett korban van meg az ideje.

Azt pedig, hogy a nőknek ő engedte-e meg, hogy lelkészek legyenek, vagy csak később hajlott el az evangélikus (és sajnos később több más felekezet is) ebbe az irányba, nem tudom, de a jelenlegi gyakorlat sajnos ez. Az Igét, a Szentírást használva egyedüli zsinórmértékként ez megengedheteten. Sola scriptura, ez a jelmondat jelenti azt, hogy egyedül a Szentírás. Akkor az erre is vonatkozik, az Ige a leghatározottabban tiltja ezt.

Mindent összevetve mégis visszatérnék az elejéhez: az, hogy tett mondjuk 99 kiváló dolgot és nem állt módjában megtenni 10 másikat, vagy ő is tévedett, még mindig az ő javára billenti a mérleget: szerintem Krisztusnak igen értékes és bátor szolgája volt. Felvállalta a szenvedést, üldöztetést, kiközösítést, kiátkozást egy olyan korban, amikor még akár máglyahalálra is ítélhették volna (sok társához hasonlóan). Tehát az vesse rá az első követ, aki legalább ekkora bátorsággal és Isten iránti hűséggel rendelkezik és emellett teljesen tökéletesen ismeri, érti, tanítja és éli az igét...

Nem hatódok meg Luther bátorságától...

Egy protestánsok által készített, Luther éltetésére szánt dokumentumfilmből mindent megértettem.

Szegényt a szülei rendszeresen verték, elnyomatásban volt része, az apja nem fogadta el, asszem jogi pályára szánta.

Az istenkapcsolatát is így élhette meg. Katolikus korában volt hogy naponta 6 órát gyónt... Nagyon sérült ember lehetett. A hitet betegesen élte meg. Aztán amikor már nem bírta tovább, kitört, föllázadt, talán elsősorban nem is az egyház ellen, hanem a saját elnyomott énje tört ki a burokból. Aztán halála előtt nem sokkal megbánta, hogy szétszakította a kereszténységet. Ennyi.

Az Egyház nem volt rózsás helyzetben akkoriban. De a szétszakítás helyett megújíthatta volna, mint Szent Ferenc a maga korában.

Nem ő szakította szét. Eredetileg azt szerette volna, ha a megromlott egyház megromlott tanítói hallgatnak Isten igéjére, visszatérnek ahhoz, amitől elhajlottak.

Nem az ő hibája, hogy az akkori egyház gonosz vezetői elvakultságukban nem ismerték fel tévedéseiket az ige tükrében, még akkor sem, amikor erre figyelmeztette őket. Vagy maguk is tudták, hogy rossz úton járnak, de hatalom- és pénzvágyból ragaszkodtak a hazugságaikhoz.

Viszont nem Luther volt az, aki azt mondta, hogy ki akar szakadni, hanem az egyházi vezetők, leginkább a pápa kiátkozta őt, tehátz ők idézték elő a szakadást, azzal, hogy azt, aki az igazságot hirdette közöttük, elüldözték maguktól.

Így tehát nem volt lehetősége az akkori egyházon belül maradni és ott folytatni Isten vezetésétől áthatott megújító munkáját. Mit tehetett volna a gonoszság ellenében?!?

Maga Jézus, aki az Igazság (és így messze felette áll természetesen Luther és mindannyiunk felett) is csak üldöztetésre talált a "hivatalos" egyházi vezetők, a farizeusok részéről. "Boldogok vagytok, ha az igazságért üldöznek és gyaláznak titeket" - ez teljesedett be Luther életében is. Hány embert üldöztek még, aki fel merte róni az egyháznak azokat az irdatlan gonoszságokat, amelyeket nem átallott Isten nevében elkövetni? Ájtatos "In nomine domini Jesum Cristum. Amen" mormogása közepette, békésen szemlélve az általuk máglyán elégetett áldozatokat, a "szeretet" nevében ?!?

Luther lelki sérüléséről annyit, hogy mindannyian azok vagyunk. Ezért van szükségünk Jézusra - "nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek". "Azért jött Jézus, hogy a megnyomorítottakon segítsen, szabadon bocsássa a megkínzottakat.

Te is, én is, mindannyian olyan emberek vagyunk, akik különböző sérüléseket hordoz(t)unk. Jézus ezeket elhordozta a kereszten, hogy nekünk ne kelljen tovább hordozni az elhordozhatatlan terheket.

Hogy mennyire nem volt más választása, azt az is bizonyítja, hogy a reformáció kezdete óta eltelt kb. fél évezred. És még mindig vannak alapvető dolgok, amikben a katolikus egyház ragaszkodik a tévtanításaihoz, amelyek ellentétben állnak a Bibliával.

Ha tehát arra akarnánk várni, hogy a katolikus egyház és annak vezetői megtérnek és teljesen visszatérnek a Bibliához, még mindig ott kellene tartanunk, ahol cirka 400-500 évvel ezelőtt (bár kisebb-nagyobb pozitív változások történtek azóta a katolikus egyházon belül is, elismerem.)

Isten túllépett az akkori engedetlen vezetőkön és a Szent Szellem sokakat vezetett el az Igazságra. Nagyon kiterjedten, erőteljesen működik pl. a pünkösdistáknál, egyéb karizmatikus felekezeteknél. Amivel Isten igazolja, hogy létjogosultáguk van, ők is Hozzá tartoznak.

Azt gondolom, minél inkább tér vissza egy közösség az Igéhez, annál erőteljesebben fogja a Szent Szellem visszaigazoni azt a közösséget az Ő hatalmas csodáival. Ám minél inkább eltér egy közösség (és nem csak a katolikusok, legyen az bármely felekezet) az igétől, annél inkább kivonul mögüle a Szent Szellem.

Istennél nincsenek "bérelt helyek". Ha teszem azt a pünkösdisták, egyéb karizmatikusok túlkapásokra vetemednének, szektássá válnának, vagy éppen ellaposodnának, langyossá válnának, ők sem lennének kivételek ez alól. Hála Istennel azonban egyenlőre erről úgy tudom szó sincs.

Megjegyezném, hogy nem vagyok pünkösdista és karizmatikus felekezet tagja, nem azért példálózok velük. Hagyományos protestáns felekezethez tartozom.

Nem éltem akkoriban, nem tudom milyen viszonyok voltak, csak annyit tudok, hogy sok visszaélés ment az egyházon belül.

Csak Szent Ferencet tudom fölhozni példaként. Vallási téren képzetlen, viszonylag jómódú, hiú bohém csibész, aki megtérése után megújította a világegyházat, anélkül, hogy lázadozott volna. Melyik a Jézusibb? Ferenc vagy Luther útja?

A zsidóságon belül is ott voltak a próféták, akiket időközönként küldött az Úr, hogy helyreteremtse a népét, ha züllött. De egyik se szakította szét.

Luthert azért közösítették ki, mert nem megújítani akarta az Egyházat, hanem belenyúlt a dogmákba, aztán meg átírta a bibliát is. Ha Jézus működött volna benne, nem ez lett volna a gyümölcs.

"Luthert azért közösítették ki, mert nem megújítani akarta az Egyházat, hanem belenyúlt a dogmákba, aztán meg átírta a bibliát is."

És itt érkeztünk el a lényeghez: azok akik átírták a bibliát, és létrehozták a dogmákat - melyek közül sok ellentétben áll a Bibliával, pont azok állítják, hogy Luther átírta a Bibliát. Már hogy írta volna át? A Biblia a mai napig nincs átírva, én olvastam katolikus és református bibliát is, de a lényeg mindegyikben ugyanaz, ugyanúgy elolvasható, még ha kisebb fordításbeli különbségek vannak is.

Luther nem átírta a Bibliát, hanem elérhetővé tette azon emberek számára, akik elől az akkori katolikus egyház elzárta, azáltal, hogy lefordította (sok társával egyetemben) különböző nyelvekre. Amiért persze megintcsak üldöztetést kellett szenvedniük ezeknek az embereknek. Mert az egyházi vezetők nem akarták, hogy az meberek megismerjék Isten szavát, hanem latinul miséztek, tudatlanságban tartották őket, hogy korlátlanul uralkodhassanak felettünk tévtanításaikkal. Ha azonban az emberek megismerik az igazságot, akkor ez többé már nem lehetséges - ezért nem akarták, hogy le legyen fordíta az anyanyelvükre.

500 é elteltével már nem kell védeni egykori őseink hibáit. Itt van az ideje, hogy elmondjuk: bocsánat emberek, tévedtünk és vétkeztünk. Rosszat tettünk, tettek őseink, de megbántuk, kérünk titeket bocsássatok meg! Ennek már régóta itt van az ideje. Van helye a megtérésnek, a megbánásnak. Az őszinte bocsánatkérés sokkal szimpatikusabb lenne még a hitetlenek szemében is, szemben a "szerecsenmosdatással".

Lehet, nehezebb ezt kimondani, "Emberek, vétkeztünk, tévedtünk, bocsánatot kérünk" de ugyanakkor katartikus, felemelő dolog lenne. Hiszem, hogy a Szent Szellem áldásai nem maradnának el katolikus felekezetű hittársaim számára sem. Akiket fentiek ellenére szeretek, és szeretünk mi, protestánsok is. Mindannyian szeretnénk, hogy ez a fájdalmas szétszakítottság megszűnjön. Ám ez csakis az Igében, az Igazságban aló hitben válhat Egységgé. Ehhez mindenkinek le kell tennie a tévedéseit, a hazugságokat, tévtanításokat, tévhiteket, tévelygéseket. És ez vonatkozik amúgy nem csak katolikusra, hanem evangélikusra, reformátusra, baptistára, adventistára, pünkösdistára és bárkire éppúgy. Mindegyik felekezetnek annak jócskán tévedései is, amik orvosolhatóak lennének az Ige helyes ismeretével, a Bibliához való visszatéréssel, és Jézussal való személyes szeretetkapcsolat keresése által.

Azt kívánom, bár valósulna meg az egyház újra egységessé válása Krisztusban, szeretetben!

Nyitott kapukat döngetsz.

Lehet nem hallottad még, nem tehetsz róla, a média gondolom agyonhallgatta, de már több évtizede II János Pál TÉTELESEN minden katolikusok által elkövetett bűnért bocsánatot kért, és minden katolikusokat ért bűnt megbocsátott. Szembenéztünk, nem mosdatunk senkit, tényszerűen én is tudom, abban a bizonyos korban milyen gondok voltak, hisz nem emléxel rá, épp én írtam az előbb, hogy Ferenc korában is ez volt, meg még lesz is.

Asszem meg kéne bocsátani, de tudom ez nehéz, meg talán az akarat is hiányzik. Mi megbocsátottunk, oszt' kész.

Igazad van, tényleg csak pár helyen írta át a Bibliát, meg több dolgot kivett, de az a minimális változtatás még nem lenne elég ahhoz, hogy ilyen széthúzás legyen.

Az Egyház nem átírta, hanem az Egyház írta az Újszöv-et, lehetne mondani, hogy szerzői jogai vannak az újszöv-re. Nézz utána.

Az Egyházban lehetnek téves gyakorlatok, sőt, vannak is. De néhány ember által gyakorolt téves gyakorlat nem jelenti azt, hogy az Egyházban tévtanítások lennének, ilyenekről nem tudok. Ha Te tudsz ilyet, szólj.

Szóval Luther abszolút vakvágányra futott, és ezt élete végén el is ismerte, bár akkor már késő volt. Lehetett volna "próféta", de elszúrta. Nem bántom őt, Isten még az ő szerencsétlenségét is fölhasználta, mert azért vannak olyan nem-katolikus keresztény gyülekezetek, aki nélkül bizony szegényebb lenne a világ. És az Egyháznak is egy tükör szerintem, ha vannak másféle keresztények is, akikhez viszonyíthatja magát, és ez jó. Nekem egy a lényeg: az apostoli hit és gyakorlat legtisztábban a katolikus és ortodox egyháznál van meg, a többiben is, csak ott már egyre kisebb mértékben.

Tudok tévtanításokról a katolikus egyházban, csak néhányat jegyzek meg, a teljesség igénye nélkül:

- a papi nőtlenség kötelezővé tétele

- Mária szüzességének Jézus megszülése utáni további meglétének tanítása

- Mária közbenjáróként, majdhogynem Istenként való imádása, amolyan társmegváltó-féleség

- csecsemőkeresztség gyakorlata

Csak néhány dolog, ízelítőül. Mondom, a teljesség igénye nélkül.

Tudok tévtanításokról a katolikus egyházban, csak néhányat jegyzek meg, a teljesség igénye nélkül:

- a papi nőtlenség kötelezővé tétele

- Mária szüzességének Jézus megszülése utáni további meglétének tanítása

- Mária közbenjáróként, majdhogynem Istenként való imádása, amolyan társmegváltó-féleség

- csecsemőkeresztség gyakorlata

Csak néhány dolog, ízelítőül. Mondom, a teljesség igénye nélkül.

Mindezen különbség abból a szemléletből indul ki, hogy az egyház szerint Jézus megtestesülése és feltámadása óta a megdicsőült világ már itt a földön jelen van, és ennek jelei vannak. A megdicsőült világban már nem fognak házasodni, ezt Jézus állítja, emiatt a megváltott világ része a szűzi papság, a világi papság mellett, akik a hívek.

Ha egy gyereket szül valaki, nem kérdezi meg tőle, hogy kisfiam, akarsz-e megszületni, így én se fogom a sajátomtól megkérdezni, akarsz e örök életet, így megkereszteltetem, vagy megkeresztelem és kész.

Aki akarja imádja Máriát, imádd Te is, a katolikusok nem imádják, én se.