Mi a különbség Kálvin és Luther tanai között?

Az eleve elrendelés fogalma sok viszályt idézett elő. A kálvinisták egyik csoportja úgy vélte, hogy Isten előre – még mielőtt bárki bűnt követett volna el – kiválasztott néhányakat, hogy Krisztus által megmentésben részesüljenek, a többi embert pedig sorsára hagyta. Ezért ez a csoport azt vallotta, hogy a megmentés Isten rendeléséből van, és hogy nem minden ember egyenlő. Mások azonban úgy gondolták, hogy a megmentés lehetősége minden ember előtt nyitva áll, és hogy az egyénen múlik, hogy él-e ezzel a lehetőséggel. Vagyis a megmentés attól függ, mit választ az ember szabad akaratából. Ezek a tanítások még hosszú idővel Kálvin halála után is sok fejtörést okoztak a kálvinizmus híveinek.

Luther a személyekre szabott predesztinációt Isten szabad döntésjogának fogta fel, anélkül hogy Isten előre látná a kiválasztott személyek jövőbeni érdemeit vagy jó tetteit. Kálvin még radikálisabb következtetésre jutott a kettős predesztinációról vallott elképzelésével: némelyek örök megmentésre, némelyek pedig örök kárhozatra rendeltettek. Isten választását azonban Kálvin is önhatalmúnak, sőt felfoghatatlannak tekintette.

Luther a 95 tézisnek ezt a címet adta: Disputation for Clarification of the Power of Indulgences. Célja nem az egyház tekintélyének kihívása volt; a pápai bűnbocsátó levelek eladásával kapcsolatos túlkapásokra és visszaélésekre akart rámutatni. Ez a következő tézisekből is látható:

5.. A pápa nem akar és nem tud elengedni semmiféle büntetést, kivéve azokat, amelyeket saját maga rótt ki . . .

20. Tehát amikor a pápa minden büntetés teljes elengedéséről beszél, az nem jelenti valamennyi büntetés elengedését, hanem csupán azokét, amelyeket ő maga rótt ki . . .

36. Minden kereszténynek, aki valóban lelkiismeret-furdalást érez, elengedtetik a büntetés és vétek, bűnbocsátó levelek nélkül is.”

A The Baptist Encyclopædia hasonló meghatározást ad. Így szól:

„[Jézus] . . . az örökkévaló Jehova . . . A Szent Lélek Jehova . . . A Fiú és a Lélek pontosan egyenlő szinten van az Atyával. Ha ő Jehova, akkor a többiek is azok.”2

A baptisták először visszautasították az anabaptista gúnynevet (jelentése: ’újrakeresztelő’), de aztán egyfajta kompromisszumként fokozatosan elfogadták a baptista nevet.

baptisták többek között helyesnek tartják a megkeresztelkedés jelképes voltának tantételét, bár szem elől tévesztették a valódi keresztelkedést; hogy néhány univerzalista régóta ragaszkodik bizonytalanul némely »helyreállítással« kapcsolatos gondolathoz. Így szinte minden felekezetről kiderült, hogy alapítóik kutatták az igazságot, de eléggé nyilvánvaló, hogy a nagy Ellenfél harcolt ellenük, és gonoszul megosztotta Isten Szavát, amelyet nem volt képes teljesen elpusztítani

Az alabamai (USA) Déli Baptisták nemrég a kritika össztüzébe kerültek, amikor hivatalos becsléseket közöltek, melyben azt állítják, hogy az állam népességének 46,1 százaléka talán a baptisták szerinti tüzes pokolba fog kerülni. A The Birmingham News újságban közölt jelentésük megyénként osztályozta az államot, és százalék szerint felsorolta mindegyiknél, hogy hányan vannak, akik „nem üdvözülnek”. Az Associated Press szerint a baptisták egyszerűen levonták minden egyes megye lakosságának számából a templomba járók számát, majd egy „titkos szabályt” alkalmaztak, hogy meghatározzák a más vallásból való emberek számát, akikről azt gondolják, valószínűleg szintén a mennybe mennek. Jelentésük a The Birmingham News olvasói részéről durva kritikával találta magát szembe. Az egyik olvasó ezt írta: „Az önteltség csúcsa szabályt alkotni a nem üdvözülők számának meghatározására.

Szia!

A IV. századtól, amikor a kereszténység államvallássá lett, nagyon sok mindent megváltoztattak az eredeti bibliai tanításokhoz képest és ez ellen léptek fel a reformátorok. Mivel Luther - az evangélikus felekezet megalapítója - azelőtt búzgó katolikus volt, így nem szakított olyan radikálisan a római istentiszteleti formákkal, mint a legtöbb később reformátor, például Kálvin, aki a református egyház megalapítója volt.

Luther alapelve az volt, hogy az egyházban minden szabad, ami nem ellenkezik az

evangéliummal. Így - bár a latin helyett áttértek a nép nyelvére - templomaikban

továbbra is megtalálható maradt az oltár, a kereszt, a papi ruhák, a gyertyák, a keresztvetés, amelyeket a legtöbb protestáns - köztük Kálvin - is elvetett, mint túl katolikus dolgokat. Lutger azonban úgy vélte, hogy a liturgiának ezek a formái nem követelmények, mégis értékesek, részint a szépségük folytán, részint azzal, hogy általuk részesedünk a megelőző korok hívő keresztény családjainak a vallásos tapasztalatában. Ezért az evangélikus templomokban is találunk tehát Jézus Krisztust, vagy bibliai személyeket és történeteket kiábrázoló oltárképeket. Ezeknek a templomba bevitelét Kálvin nem helyeselte. Ha nem is olyan nyomatékkal, mint a Római egyház, Luther is azt tartotta, hogy a kereszteletlenül elhalt kisdedek nem üdvözülhetnek. Ezért ő is megengedte az un. szükségkeresztséget, ilyen a reformátusoknál nincs. Az úrvacsorával kapcsolatosan Luther arra a meggyőződésre jutott, hogy az emberi bűnért a teljes elégtétel már meghozatott a mi Urunk keresztre feszítésével, így a római tanítás a miséről és az áldozatokról értelmetlenné vált számára. Az Úrvacsora az evangélikus tanítás szerint a hívők találkozása az élő Istennel, aki valóságosan jelen van: a megszentelt kenyér és a bor Krisztus valódi teste és valódi vére, jóllehet a kenyérben és a borban semmiféle fizikai változás nem történik. A kenyér alatt náluk ostya értendő. Kálvin nem fogadta el Luther tanítását, hogy Krisztus teste és vére valósággal jelen van az Úrvacsorai jegyekben, szerinte, ha Krisztus egyszer az ő igéjében és Szentlelkében velük van, az igazi hitnek semmi szüksége nincs arra, hogy őt még testileg, szájjal ehetően is magához vegye. Jézus szava: "ez az én testem" szerinte egyszerű jelképes beszéd, amivel az Úr, mint minden keleti ember, sokszor élt tanításai során.

Sajnos sem Kálvin, sem Luther nem látta be, hogy a csecsemők keresztsége nem bibliai tanítás, így a baptisták voltak az első protestáns felekezet, akik visszatértek a Szentírás gyakorlatához ebben a kérdésben. Az utóreformációs mozgalmak által létrejött felekezetek többsége már a tanítványság alapvető kívánalmainak a hitbeli elfogadása alapján hozott, önkéntes választáson alapuló, alámerítéssel történő felnőttkeresztséget

gyakorolja.

Hát röviden ennyi jutott eszembe...

Üdv. Péter

,,Az eleve elrendelés fogalma sok viszályt idézett elő. A kálvinisták egyik csoportja úgy vélte, hogy Isten előre – még mielőtt bárki bűnt követett volna el – kiválasztott néhányakat, hogy Krisztus által megmentésben részesüljenek, a többi embert pedig sorsára hagyta. Ezért ez a csoport azt vallotta, hogy a megmentés Isten rendeléséből van, és hogy nem minden ember egyenlő. Mások azonban úgy gondolták, hogy a megmentés lehetősége minden ember előtt nyitva áll, és hogy az egyénen múlik, hogy él-e ezzel a lehetőséggel. Vagyis a megmentés attól függ, mit választ az ember szabad akaratából. Ezek a tanítások még hosszú idővel Kálvin halála után is sok fejtörést okoztak a kálvinizmus híveinek.,,

- EZ EGY ERETNEK TANITAS ÉRTED?!

Nekünk Kereszteny Reformátusoknak SZÉGYENE Kálvin János hiába vallásalapito. Őt szegyelni kell mert évvel a tanításával kimeríti az etetnekseg fogalmát és félrevezeti az embereket. Érted és a hülye református papok meg el is hiszik a kettős predesztináciot. Te, egy Normális Kálvinista inkább letagadná a vallását mi thogy ilyet elhigyen.

Értsétek meg, Iubiți credincioșii hogy Isten mindenkit szeret vagy legalábbis megtur. És Szabad Akaratot meg Döntést Adott az embereknek hogy az életük felől döntsenek. Az igaz hogy Isten tudja hogy ha így vagy úgy döntesz annak milyen következményei lehetnek de a döntés az emberé, szóval az ember dönt Szabadon. Vannak kisértések a Satantol is és azokat az ember vagy lekuzdi vagy enged neki.

Hogy lehet hogy még 2022- Ben se tudják az emberek.ezt elfelejteni? Egy Keresztény Református azt kell tegye hogy hirdesse mennyire nem igaz a predesztinácio és szarni Bele mit mond a pap. A pap ember és téved, akár az egyház is mert Kálvin nem tartozott az apostolok közé tehát nem Krisztusi ......lelkulettel ....nem a Szentlélek által alapított vallást de Isten Szava, ered? soha nem téved.