Mi a különbség és mi a hasonlóság a Luther és a Kálvini reformáció között?

Vesd össze a kettő főbb tanait és kiderül:

Evangélikus v. Lutheránus:

Luther Márton (1483-1546), Wittenberg, 1517. okt. 31. Ágoston-rendi szerzetes; 95 tételének

kifüggesztése.

Tételeiben minden társadalmi réteg megtalálta a neki szóló üzenetet: Legfontosabbak:

− egyedül a hit üdvözít (Sola fide);

− a bűnt csak Isten bocsáthatja meg;

− a szentségek közül csak az evangéliumból leszármaztathatók (keresztség, úrvacsora) tekinthetők

érvényesnek;

− fellépett a német nemzeti egyház szükségessége mellett;

− tagadta a pápa elsőségét (primátusát);

− tagadta az egyházi zsinatok csalhatatlanságát;

− nem ismerte el az egyháziak kivételezett helyzetét;

− nem ismerte el az ember és Isten közötti különleges közvetítő szerepét;

− az egyház feladatává a Biblia értelmezését, a bibliai igazságok megtanítását tette;

− szorgalmazta, hogy mindenki saját anyanyelvén tanulmányozhassa a Bibliát;

− szükségtelen a gyónás, az egyházi vagyon, a fényűző istentisztelet, a pápai hatalom.

Kálvin János tanait a Heidelbergi Káté (1563) és a Helvét Hitvallás (1566) foglalja össze.

Közülük a legfontosabbak:

1. predestináció (=eleve elrendelés) elve, miszerint az emberek – tekintet nélkül érdemeikre vagy bűneikre – eleve üdvösségre vagy kárhozatra vannak rendelve. Ebből következik, a

2. „soli Deo gloria” (=”egyedül Istené a dicsőség”) elve, azaz az ember jócselekedetei bár szükségesek, de nem feltételei, hanem következményei az üdvösségnek

3. „solus Christus” (megigazulás) tana szerint egyedül Krisztus által részesül az ember a kegyelemben, benne egyesül az emberi és isteni természet és nyeri el az ember a megigazulást, a bűnök bocsánatát

4. „sola scriptura” (=csakis az Írás által) elve, amely szerint az Ige egyedüli forrása a Biblia, a hit alaptételei egyedül a Szentírásból érthetők meg. Emiatt a kálvinizmus központi tevékenysége Isten igéjének hirdetése, amely népnyelven történik.

Megkülönböztető hitelvei még:

1. ragaszkodás a Tízparancsolathoz, emiatt (3. parancsolat) tilos az Isten (s ezzel együtt Jézus és a Szentlélek) ábrázolása a kálvinista templomokban

2. a szentségek közül csak kettőt ismer el (szemben a katolikus hit szerinti héttel): a keresztség és az úrvacsora szentségét, de ezeket is csak a hit külsődleges jegyeinek tekinti, mivel tényleges kegyelemben csak a kiválasztottak részesülnek. (ld. 1. pont)

3. az úrvacsora mindig két szín (a kenyér és bor színe) alatt zajlik, de az csak emlékezés Krisztus megváltói önfeláldozására. Kálvin szerint „az érzéki táplálással egyidejűleg következik be a Szentlélek hatása, amelynek révén Krisztus teste a hívő lélekkel egyesül” – azaz a katolikus hittel szemben tagadja Jézus reális jelenlétét. Ebből következik, hogy

4. nincs miseáldozat (mint a katolikusoknál) és ezért nincs szükség oltárra sem. (Az úrvacsorához szükséges asztal az „úrasztala”.)

5. „egyetemes papság” elve, azaz minden hívő pap – ezzel elutasítja a katolikus egyházi tanítóhivatalt,a pápai primátust és tévedhetetlenséget

6. megkülönbözteti a „látható” és a „láthatatlan” egyházat: az előbbi a hívek közösségét jelenti (beleértve a pásztorokat, tanítókat, presbitereket és diakónusokat), míg utóbbiba a predestináltak tartoznak.