Meg lehet egy édesanyának bocsátani?

Szia

Jézus azt mondta, hogy Isten akkor bocsát meg, ha mi is megbocsátunk másoknak akik ellenünk vétkeztek,

Azt is mondta, hogy ahogyan megbocsájtunk úgy fog nekünk is.

Mit jelent Isten szerint megbocsátani?

Azt hogy nem foglalkozok vele, de nem felejtem el?

Isten úgy bocsájt meg, hogy semmisnek nyilvánítja a hibát.

Vagy is meg sem történt.

ellenben nem lehet megbocsátásnak nevezni, hiszen az elménkbe ott van tehát nm töröltük el teljesen.

A szent írás azt írja:

"Ha a vétkeid skarlát pirosak, hó fehérré teszem"

Tehát még az emlékezetéből is törli

Persze kedves kérdező, ez nem olyan egyszerű.

Bizony ezt is meg kell tanulni.

Katy Weaver

Akkor lehet, hogy le kellene ülnöd vele és megkérdezni (nem támadó hangnemben), hogy miért is van ez.

Ameddig nem érted meg, addig megbocsájtani sem tudsz és csak gyűlni fog benned a gyűlölet.

Kedves kérdezö, nagyon sajnálom, hogy ilyen fájdalmas tapasztalatod van.

Írod, hogy már édesanya vagy, szereted gyermekeidet, nem akarsz nekik hasonló fájdalmat okozni.

Nehezen tudom elképzelni,milyen helyzetben vagy, mert

nekem szerencsém van egy szeretö, okos édesanyára, aki már korban elörehaladott, de kislány korom óta, amenyire csak vissza tudok emlékezni, mindig a legjobb barátnöm is volt és az is maradt mai napig.

Kedves kérdezö, azzal hogy megbocsájtasz édesanyádnak, még élheted a saját életedet, úgy ahogyan az a férjednek, gyermekeidnek a legjobb.

Nem ismerlek titeket, ezért nem is tudok nagyon beleszólni. Helyes, ha kéred Isten segítségét, talán egyszer sikerül leülnötök, mikor mind a ketten jól fogjátok magatokat érezni, talán sikerül megmondanod édesanyádnak, hogy szereted, hálás vagy hogy felnevelt, de valami fáj.....

Katy

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy egyúttal a kapcsolatot is tartanod kell az adott személlyel. Lehet úgy is megbocsátani, hogy szívedben megteszed és ki is mondod, hogy megbocsátasz az illetőnek, de a kapcsolatot megszakítod vele. Vagy jóval ritkábbra mérsékeled, helyzettől függ. Felnőtt embereknél nincs olyan, hogy "botrány lenne" ha nem mennék el hozzá egy ünnepen. Ha ezt érzed, az azt jelenti, hogy még mindig úgy tekintesz magadra, mint aki az édesanyja szellemi tekintélye alatt van. Ezért érzel bűntudatot. De ez hazugság. Még szülő-gyermek között is, ha már mindkét fél felnőtt, csak egyenrangú kapcsolatnak van helye. Ha ezt az egyik fél nem képes megérteni, akkor a másik félnek joga van azt mondani, hogy márpedig amíg meg nem változol, nem találkozom veled. Mind polgári értelemben, mind ha az Isten szerinti életszabályokat vesszük alapul, ez igaz.

Mindaddig, amíg ki nem jössz ebből a helyzetből, nem is fogsz tudni tartósan megbocsátani, mert újra és újra fel vannak szakítva a sebek. A távolságtartás ilyen helyzetben nagyon jót tud tenni. Rossz dolog, ha az embernek ezt pont a szüleivel kell lejátszania, de akkor is meg kell érteni, hogy ha az ember egyszer felnő, akkor már nincs olyan, hogy szülő iránti engedelmesség stb. Az már egy külön család, egy független személyiség.

Nem véletlenül írja azt a Biblia, hogy "elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté". Ez ugyanúgy igaz a nőkre is: nekik is el kell hagyniuk a szülői házat (tekintélyt) és a férjükhöz ragaszkodni. Ha a szülő ezt a kapcsolatot mérgezni próbálja, és nem ért a szép szóból, akkor a fiataloknak minden joguk megvan arra, hogy radikálisabban szerezzenek érvényt a függetlenségüknek, például, hogy megszakítják a kapcsolatot vagy messzire elköltöznek.