Mit tehet az ember akkor, ha nem akar egy másikat útálni, de az mégis mindig megbántja? Meg akarunk bocsátani, de nem tudunk. Ez bűnnek számít?

Próbáld meg figyelmen kívül hagyni azt az embert. Ha nem megy, akkor beszélj vele, hogy bunkó és ezt sürgősen fejezze be.

Remélem segítettem :).

Ha valaki megbánt meg tudsz neki bocsátani, mert ez akaratlagos döntés. Az a lényeg, hogy te akarod e?

Az érzelmek fogják követni, nem törvényszerű hogy azonnal, de fogják- a fontos, hogy döntést hozol hogy akarsz megbocsátani és kész.

Másik vetülete, hogy ha tudod kerüld az illetőt.Vannak emberek, akiket jobb kerülni,mert csak konfliktus származik belőle : jobb távolságot tartani, jobb átmenni a túloldalra, jobb nem beszélgetni vele. . .stb -max. köszönés és vége. Találd ki hogy tudod alkalmazni magadra nézve- biztos rálelsz a megfelelőre.

ha meg akarsz valójában bocsátani, akkor bizony meg tudsz, ha nem akarod utálni, akkor nem utálod..ez mindig a te döntésed...ha viszont nem tudsz megbocsátani, és utálkozol, az tényleg a te bűnöd...DE nem tehetsz róla, mert a bűn egy tévedésen alapszik. A bűn az, ami elválaszt az istentől, így az egységtől, az egésztől. A tévedés abban rejlik, hogy azt gondolja az ember önmagáról, hogy bármitől is elkülönült, hogy a dolgok különállóak, hogy mindenről, amit megél azt hiszi nem önmaga, és ezzel úgy ahogyan van elvágja magát a létezőktől...próbáld meg úgy kezelni a dolgot, hogy az, aki bánt téged az Te vagy, sőt minden Te vagy, és ha magadat mindennel azonosítod, akkor nem lesz mire haragudj és a megbocsátás könnyű lesz, hiszen tudni fogod, hogy nem eshet bajod, sőt semminek nem eshet baja, semmi nem árthat neked, ugyan miért haragudjál bármire is, miért félj bármitől is? :)

üdv és sok sikert

26/F

LastOne.Left

A hallgatás sokat segít. Igyekezz csak akkor szólni hozzá, ha már jól átgondoltad mit fogsz mondani, és nincs benne semmi bántó.

Ha úgy érzed hogy nem tudsz megbocsátani, akkor imádkozz azért akire haragszol. Ha képes vagy imádkozni akkor az azt jelenti hogy már nem haragszol. Kérd a Szentlélek segítségét a megbocsátáshoz. Gondolj arra hogy milyen szerencsétlen ember az aki haragban él, és mennyivel jobb a békesség.

A haragtartás egyébként valóban bűn, mert aki haragot tart az megszegi a szeretet parancsolatát (szeresd felebarátodat mint tenmagadat). Ráadásul ha te nem bocsátasz meg akkor nincs jogod Isten bocsánatát kérni se.

Máté 18.21

[link]

Természetes dolog hogy megharagszol, ha valaki bántalmaz téged, szerintem az nem bűn, bűn az ha haragos maradunk, ha bosszút állunk. Mivel családtagról van szó, nem tudod folyton kerülni, így szinte lehetetlen megbocsátani, mert a bántalmazó lépten-nyomon emlékeztet rá. Ez egy ördögi kör, ebből csak úgy tudsz kiszabadulni, ha lelki erőre teszel szert.

De hogyan tudnál annyi lelki erőre szert tenni, hogy azonnal képes legyél megbocsátani mihelyt megtörtént a sérelem. (Ezt tette Jézus a kereszten: „Atyám bocsáss meg nekik mert nem tudják mit művelnek!”) Ehhez önismeretre, egy őszinte mélyreható lelkiismeret vizsgálatra van szükség.

Ismert az a jelenség amit a félelem szagának neveznek, a ragadozó állaz azt az állatot választja ki a csordából prédának amelyik a leginkább retteg tőle. Ez nem véletlen, ez a „félelem szaga”. Az ember ebben nem különbözik az állattól, a „ragadozók” az emberek közt azt az embertársukat bántalmazzák a leginkább akik a legérzékenyebbek iránta. A préda, az áldozat mintha hosszú nyúlványokat bocsátana ki önmagából tele horgokkal, melybe akaratlanul is beleakad valaki.

Ezeket a „nyúlványokat”, ezt a „félelem szagát” ezt a „rettegést” legyen az bármilyen halvány vagy bármennyire rejtett is, el kell távolítani tudatodból. A leghatékonyabb az ha tudomásul veszed, hogy te a bántalmazónál semmilyen tekintetben sem vagy alantasabb, hogy te bátran hivatkozhatsz Istenre, hogy te Istennek kedves vagy. Vedd tudomásul, hogy a Krisztus végzi benned tökéletes munkáját.

Hasonló helyzetben vagyok, szintén családtaggal. Egy ideig próbáltam megbocsátani, de húsz év alatt nagyon keményen megdolgozott érte, hogy kiölje belőlem az egykor iránta érzett szeretet utolsó maradékát is. Próbálom leküzdeni az undort és a gyűlöletet, hiszen sajnálnom kellene, hogy olyan, amilyen, de olyan gyakran bánt meg, hogy rá akaratlanul is hevesebben reagálok. Ő két pillanat alatt annyira kifordít magamból, ahogy soha senkinek nem sikerült. A legcélszerűbb, amit tehetek, hogy érzések nélkül ott használom ki, ahol csak lehet.

Tudom, hogy bűn, amit teszek, hiszen ezzel megszegem a negyedik parancsolatot. De egy ideje már nem is akarok tenni ellene. Csak magam mögött akarom hagyni, és új életet kezdeni, ha végre lesz rá lehetőségem.