Istent, vagy Sátán mellett döntsek? / Lásd a bővebb részt is! /

De idézhetném ezt is:

Mk 4,3. Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni.

4. És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.

5. Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.

6. Mikor pedig fölkelt a nap, elsűle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.

7. Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.

8. Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.

9. És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.

10. Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.

11. Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,

12. Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.

13. És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?

14. A magvető az ígét hinti.

15. Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.

16. És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,

17. De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.

18. A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják,

19. De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz.

20. A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.

vagy:

Jak 4, 7. Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.

8. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.

"Igazából nem is az a kérdés, h Istent, vagy Sátánt válasszam-e...ill melyik mellett döntsek...az a kérdés, h az én saját már eldöntött döntésemet Isten mellett és amellett való kitartásomat odadobjam-e Sátánnak, vagy se? Hogy mi a helyes ez esetben. Kell nekem az a kitartás? Vagy bízzak Istenbe, h oké elbuktam odaadtam Sátánnak..."

Ha jól értem akkor te úgy gondolkodsz hogy azzal hogy valaki átadja magát a sátánnak, nyerhet valamit. De ez szerintem tévedés, az ilyen döntéssel csak veszíteni lehet. Ha valaki a sátánnak adja az életét akkor onnantól a sátán legfontosabb feladata lesz hogy elpusztítsa az illetőt, hiszen akkor elkárhozik, ha pedig életben marad akkor még lehet hogy megtér. Ez alól talán csak az lehet kivétel ha az illetőn keresztül másokat is meg akar szerezni magának.

Kedves Kérdező! Aki itt leginkább ítélkezik és kioszt mindenkit, az lehet, hogy Te vagy. Nézd: szerintem próbáltuk megérteni a kérdésedet, és abban mindenki egyetértett, hogy nem szabad engedni semmiben az ördögnek. A hitben nálam előrébbjáróük tapasztalata is az, hogy ha egy rés nyílik lelkünk várán,ott nem egy ördög fog beszivárogni, hanem egy egész hadsereg. MIért állnának meg? HOgy privátban mit beszéltetek, azt nem tudjuk, de nem is érthető, hogy miért nem lehet ezt világosan, nyíltan megbeszélni, ha a problémát eddig is nyílvánosan beszéltük meg. Én legutóbb legi9nkább csak az Írást idéztem, ami heves reakciót váltott ki belőled, tehát valami tényleg nem kóser itt... Megvizsgáltad egyáltalán, amit mondtam? nem muszáj elfogadni, de megvizsgálni azért nem árt.

Nézd: a teljes Írást kell nézni, nem kiragadni egyes helyeket. Mind Júdás esete, mind a magvető példázata, vagy akár az "ízét vesztett só" vagy a gyümölcsöt nem termő fügefa elszáradása, vagy kismillió más példát is lehet hozni, hgy aki kezdetben igent mond Istennek, az később igenis el tud Tőle távolodni és el is tud kárhozni. Ha vennéd a fáradságot, hoyg a teljes Biblia összefüggéseit megértsd, akkor fel tudnád oldani ezt a látszólagos ellentétet. Hogy is lehet?

Úgy, hoyg ha mi magunk továbbra is mindenben ragaszkodunk Istenhez, Vele együtt maradunk szorosan, akkor az Ő ereje meg tud menteni az ellenfél csapdáitól, nem tud minket MÁS kiragadni a kezéből. Csakhogy MI MAGUNK el tudjuk engedni az Ő kezét! Mi magunk tudunk nemet mondani Istennek, és akkor Ő nem erőlteti a kapcsolatot, mert nem kényszerrel tart maga mellett, ha akarunk távozunk. Ha a Sátánnak igent mondunk, az egyúttal Istennek mondott nemet is jelent, akármivel is próbálja ravaszan beállítani és enyhíteni a dolgot az ellenfél.

Mondok egy megtörtént esetet: volt egy szent szerzetesnek egy tanítványa, aki egyszer a világba ment valamilyen ügyben és ott beszélgettek. Szóba került egy tévtanító, és ez a szerzetes csak annyit csinált, hogy nem helyezkedett egyértelműen szembe ezzel a távtanítással. Egy kicsit lazán hagyta lelke ajtaját, hoyg hátha valamilyen szinten igaza lehet annak, aki egy kcisit elferdíti a helyes tanítást. Amikor a tanítvány visszatért lélekbelátó mesteréhez, az nem ismerte meg, nem tudta, ki ez az idegen, ez már nem volt az ő tanítványa (pedig a lelki vezető nem hallotta, hogy mi történt, csak érezte a változást a tanítvány lelkén, amikor az megjelent)! Az a tanítvány bizony már a Sátán lakhelye volt addigra...

Szóval, fontold meg, hogy tényleg minden rendben van-e és itt kell-e lezárni a témát. De tiszteletben tartom döntésed, és ezután nem írok, ha nem akarod.