Szerintetek lehet a gyermekem édesapám reinkarnációja, ha fél évvel édesapám halála után született?

Egyetértek a hipnózispárti elvtársammal, csak azzal nem teljesen, hogy "a lélek a foganntatás első kónapjáig nem költözik az új helyére"

Ez így túl pontos lenne, s a szellemvilág nem szereti a kötöttségeket. A lelkek fejlettségétől és a testtől valamint a lélek céljától függően mindenki eldönti, hogy mikortól milyen ütemben kezdi a próbaüzemet, ill.a bejáratást. Ahogy már korábban említettem is, (s ez itt a kérdés) ez lehet hogy csak a 3. hónap után következett be, tehát a papa visszajöhetett ha ez a terv mindenkinek jó.

De nem nagyon kellene ezzel foglalkozni, nem véletlenül van rejtve ez az infó. A helyes és szeretetteljes gyereknevelésre tessék koncentrálni! A többi most nem a mi dolgunk.

én azt mondtam ám,hogy 5-6 hónap körül,az természetesen nem egy pontos,de általában így van..

és igen,be-be járogat,ezt is jól tudod,örülök,hogy ilyen tapasztalt emberek is fordulnak itt meg néha napján..

Hello hello! Had szúrjak most én is egy kis idézetet.

Az élőlény, a lélek a Legfelsőbb Úr irányításával, valamint tettei következményeinek megfelelően egy nő méhébe kerül a férfi spermájának egy részecskéjén keresztül, hogy felöltsön egy bizonyos fajta testet. Az első éjszakán a spermium és a petesejt összekeveredik, az ötödik éjszakán pedig a keverék egy buborékká érik. A tizedik éjszakára szilvaszerű formát ölt, majd fokozatosan egy húsdarabbá vagy egy tojássá alakul, az adott esetnek megfelelően. Egy hónap alatt kialakul a fej, a második hónap végén pedig formát öltenek a kezek, a lábak és a többi testrész. A harmadik hónap végén megjelennek a körmök, az ujjak, a lábujjak, a szőrzet, a csontok és a bőr, valamint a nemi szerv és a test többi nyílása, vagyis a szem, az orrnyílások, a fül, a száj és a végbélnyílás. A fogantatástól számított negyedik hónapra létrejön a test hét lényeges összetevője, vagyis a nyirok, a vér, a hús, a zsír, a csont, a velő és a mag. Az ötödik hónap végén kialakul az éhség és a szomjúságérzet, a hatodik hónap végén pedig a magzatburokkal körbevett magzat a has jobb oldalán mozogni kezd. A magzat az anya által elfogyasztott ételből és italból kapja táplálékát, s ebben az ürülékkel és vizelettel teli üregben növekszik és él, amely különféle férgek táptalaja. A gyermek borzalmas kínokat szenved el, amint érzékeny testét a méhben mindenhol szünet nélkül éhes férgek rágják. E szörnyű helyzetben pillanatonként elveszti eszméletét. Ha az anya keserű, csípős, túlságosan sós vagy savanyú ételeket fogyaszt, a gyermek teste szüntelenül olyan fájdalmaknak van kitéve, amelyek szinte elviselhetetlenek számára. A magzatburokban, kívülről a belekkel borítva a gyermek a has egyik oldalán fekszik, fejét hasa felé fordítva, miközben háta és nyaka íjként feszül meg. Így él a gyermek, mint egy madár a kalitkában, anélkül hogy szabadon mozoghatna. Ekkor ha szerencsés, visszaemlékezik elmúlt száz életének minden gyötrelmére, s végtelen bánat tölti el. Hogyan lehetne az elme békés ebben a helyzetben? A gyermeket, akinek a foganásától számított hetedik hónaptól kezdve tudata is fejlődik, lefelé taszítják azok a levegők, amelyek a magzatot a szülést megelőző hetekben nyomják. Akárcsak azok a férgek, melyek ugyanabból a szennyes hasüregből születtek, nem tud egy helyben maradni. Ebben a félelmetes élethelyzetben, az anyagi összetevők hét rétegével befedve az élőlény összetett kézzel imádkozik, s az Úrhoz könyörög, aki ebbe a helyzetbe juttatta őt. Az emberi lélek így szól: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábánál keresek menedéket, aki számtalan örök formájában jelenik meg, s a Földön jár. Egyedül Nála keresek menedéket, mert Ő képes megszabadítani minden félelemtől, s Ő juttatott ebbe az élethelyzetbe, amelyet bűnös tetteimmel kiérdemeltem. Én, a tiszta lélek, aki most tetteim kötelékei között jelenek meg, az illuzióm elrendezéséből anyám méhében fekszem. Tiszteletteljes hódolatom ajánlom Neki, aki szintén itt van velem, de akire ez nincs hatással, s aki változatlan. Határtalan Ő, ám a bűnbánó szívben mégis látni lehet. Neki ajánlom tiszteletteljes hódolatom! Távol kerültem a Legfelsőbb Úrtól, mert ebben az öt elemből álló anyagi testben vagyok, s így tulajdonságaimat és érzékeimet rosszul alkalmazom, noha lényegében lelki vagyok. Mivel az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális az anyagi természethez és az élőlényekhez képest, mivel nem rendelkezik ilyen anyagi testtel, s mivel lelki tulajdonságai örök dicsőséget hoznak Rá, hódolatomat ajánlom Neki! Az emberi lélek így imádkozik tovább: Az élőlény az anyagi természet befolyása alá kerül, s fáradságos küzdelmet folytat a létért az ismétlődő születés és halál útján. Feltételekhez kötött életét annak köszönheti, hogy megfeledkezett kapcsolatáról az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Hogyan állhatna hát újra az Úr transzcendentális szerető szolgálatába az Úr kegye nélkül? Nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a helyhez kötött Felsőlélek, az Úr részleges képviselője irányít minden élőt és élettelent. Jelen van az idő három fázisában — a múltban, a jelenben és a jövőben. A feltételekhez kötött lélek ezért az Ő irányítása alatt végzi különféle cselekedeteit, s ahhoz, hogy megszabaduljunk a feltételekhez kötött élet háromszoros szenvedésétől, egyedül Neki kell meghódolnunk. A megtestesült lélek, aki az anya méhében egy vérrel, ürülékkel és vizelettel teli tóba esett, s testét anyja emésztésének tüze perzseli, ki akar szabadulni, s hónapjait számlálva így imádkozik: „Óh, Uram! Mikor szabadulok ki, én nyomorult lélek, ebből a fogságból?” Egy másfajta testben az élőlény csak az ösztönével lát, s a testével csupán a kellemest és a kellemetlent érzékeli. Nekem azonban olyan testem van, amelyben uralkodni tudok érzékeim fölött, s megérthetem sorsomat. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom ezért az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki megáldott ezzel a testtel, s kinek kegyéből képes vagyok látni Őt belül és kívül egyaránt! Ezért, Uram, bár borzalmas körülmények között élek, nem akarom elhagyni anyám méhét, hogy újra az anyagi élet kiszáradt kútjába essek. Külső energiád azonnal rabul ejti az újszülött gyermeket, és azonnal megkezdődik a hamis azonosítás, amely a folytonos születés és halál körforgásának kezdetét jelenti. Ezért hát többé nem fog megzavarni mindez, s ki fogok szabadulni a tudatlanság sötétségéből barátom, a tiszta tudat segítségével. Pusztán azzal, hogy az Úr lótuszlábát elmémben tartom, megmenekülök majd attól, hogy számtalan anya méhébe kerüljek, hogy újra meg újra megszülessek és meghaljak. A tíz hónapos élőlénynek már a méhben ilyen vágyai vannak. Miközben azonban így magasztalja az Urat, a szél, amely a szülést segíti, előretolja őt arcával lefelé, hogy megszülethessen. Ahogy a szél hirtelen lefelé nyomja, a gyermek nagy küzdelemmel, fejjel lefelé megszületik, lélegzete eláll, s a hatalmas kínok következtében emlékezetét veszti. A gyermek így ürülékkel és vérrel borítva a földre esik, és úgy mozog, mint egy féreg, aki az ürülékből kelt ki. Elveszti felsőbbrendű tudását, és az illúzió bűvöletében egyre csak sír. A méhből kijőve a gyermeket olyan emberek veszik gondjaikba, akik nem értik, mit akar, s ők dajkálják. Mivel képtelen visszautasítani, amit adnak neki, kellemetlen körülmények közé kerül. A szegény gyermek, ahogy egy izzadsággal átitatott, baktériumok lepte, áporodott ágyon fekszik, még arra is képtelen, hogy megvakarja testét és megszabaduljon a viszketéstől, nem is beszélve arról, hogy felüljön, felálljon vagy akár megmozduljon. Tehetetlen helyzetében a csecsemőre, akinek bőre puha, legyek, szúnyogok, bogarak és baktériumok támadnak, mint ahogy a kisebb férgek rágják a nagyobbat. A gyermek, aki elvesztette tudását, keservesen sír. Ily módon a gyermek számtalan gyötrelemtől szenvedve éli át csecsemőkorát, majd eléri a gyermekkort. Gyermekként szintén fájdalmak érik, mert olyan dolgokra vágyik, melyeket sohasem kaphat meg. Tudatlanságának köszönhetően ezért dühös és szomorú lesz. Hogy elpusztítsa lelkét, az élőlény testének növekedésével együtt hamis tekintélyét és dühét is növeli, így ellenséges érzés alakul ki benne a hasonlóan kéjes emberekkel szemben. Tudatlansága miatt az élőlény ezt az öt elemből álló anyagi testet fogadja el önmagaként. E félreértés következtében az ideiglenes dolgokat sajátjának tekinti, s egyre mélyebbre süllyed a tudatlanság sötétségében. A test kedvéért, amely az őt érő állandó gyötrelmek forrása, s amely követi őt amiatt, hogy a tudatlanság és a gyümölcsöző tettek kötelékei megkötözik, olyan tetteket hajt végre, melyeknek köszönhetően engedelmeskedni kényszerül az ismétlődő születésnek és halálnak. Ezért ha az élőlény újra a becstelenség útjára lép, s a szexuális élvezetet és a nyelv kielégítését hajszoló kéjes emberek hatása alá kerül, akkor újra a pokolba megy, mint azelőtt. Az igazmondás, a tisztaság, a kegy, a komolyság, a lelki intelligencia, a szemérem, a lemondás, a hírnév, a megbocsátás, az elme szabályozása, az érzékek fölötti uralkodás, a szerencse mind eltűnnek belőle, minden más hasonló tulajdonsággal együtt. Senkinek nem szabad egy olyan közönséges, ostoba ember társaságát keresnie, aki nem ismeri az önmegvalósítás tudományát, s aki nem több, mint egy táncoló kutya egy nő kezében. Aki arra vágyik, hogy elérje a yoga csúcsát, és aki azáltal, hogy Engem szolgál, megértette az önvalót, az sohase keresse egy vonzó nő társaságát, mert az írások kijelentik, hogy az ilyen nő a pokol kapuját nyitja meg a fejlődő bhakta előtt. Az élőlény, aki amiatt, hogy előző életében egy nőhöz ragaszkodott, most női testet kapott, ostobán úgy tekint az illúzióra, aki egy férfi, a férje formájában jelenik meg, mint a vagyon, az utódok, a ház és megannyi anyagi dolog adományozójára. Egy nő ezért tekintsen úgy férjére, házára és gyermekeire, mint akiknek léte az Úr külső energiájának elrendezése, Adott testének köszönhetően a materialista élőlény egyik bolygóról a másikra vándorol, a gyümölcsöző tetteket hajszolva. Ily módon gyümölcsöző cselekedetekbe merül, és szüntelenül azok eredményét élvezi. Ily módon az élőlény gyümölcsöző tettei alapján egy megfelelő testet kap, anyagi elmével és érzékekkel. Azt, amikor cselekedeteinek adott visszahatása véget ér, halálnak nevezik, azt pedig, amikor egy adott visszahatás elkezdődik, születésnek hívják. Amikor a látóideg kóros megbetegedésének köszönhetően a szem elveszti képességét, hogy színt vagy formát lásson, a látóérzék elgyengül. Az élőlény, aki a szem és a látás látója egyaránt, elveszti látóképességét. Ugyanígy azt, amikor az anyagi test, a tárgyak érzékelésének helye alkalmatlanná válik az érzékelésre, halálként ismerik. Azt, amikor az ember az anyagi testét önmagának kezdi látni, születésnek nevezik. Ezért az ember ne nézze a halált rettegve, ne azonosítsa a testet a lélekkel, és ne essen túlzásokba az élet testi szükségleteinek élvezete során. Cselekedjen e világban az élőlény valódi természetét megértve, ragaszkodástól mentesen, célját rendíthetetlenül szem előtt tartva. Szert téve a helyes szemléletre, az odaadó szolgálat, valamint az anyagi azonosság iránti borúlátó hozzáállás következtében megerősödve értelmével távolodjon el ettől az illuzórikus világtól. Így közömbössé válhat ezzel az anyagi világgal szemben. Azzal, hogy az ember a hivatásának megfelelő kötelességét végzi, miközben ragaszkodástól mentesen, birtoklásérzet vagy hamis egoizmus nélkül cselekszik, a tudat teljes megtisztításának hatására eredeti helyzetébe kerül, s így az anyaginak nevezett cselekedeteket végezve könnyűszerrel beléphet Isten birodalmába. Ezek a felszabadult lelkek a világosság útján a teljes és tökéletes Istenség Személyiségéhez mennek, aki az anyagi és a lelki világ tulajdonosa, valamint azok megnyilvánulásának és megsemmisülésének legfelsőbb oka.

20:55-ös,ez milyen vallás tana???Elég ilyesztő,nem is mertem végigolvasni,a férgeknél és a bűnös csecsemőnél betelt a pohár..

hogy lehet bűnös,aki még meg sem született???

túlvilágon nincs bűn!!!

és tény,hogy a tudat a 7. hónaptól kezd el fejlődni,mivel előtte megy bele a lélek.. ennyi