Tizparancsolat: tiszteld atyadat es anyadat! Mit tegyek, ha keptelen vagyok erre?

:)

Igazából sokkal jobban fáj, ha egy olyan ember változik meg, akit valaha szerettünk, mint egy olyan, akit soha...

Régen a közösség foglalkozott a tagjaival...

Hogy lehetne a világot tökéletessé tenni? Ha nem volna halál vagy sehogy?

El kell fogadni és akkor tökéletes. A közrossz ellene meg tenni kell, ahogy csak lehet.

Szeretetből ártani? Hogyan?

Olyankor az ember magát szereti és nem a másikat.

Vagy nabgyon általánosít azzal, hogy ha ő el...ta az életét, akkor a másik is elfogja.

Előbb utóbb mindent meg lehet bánni. Persze akkor jó volt...

Akiben meg null empátia van vagy nagyon buta ahhoz, hogy megértse, hogy a másiknak mi kell, azt csak sajnálni tudom.

Ha véletlen teszünk rosszat, arról pedig senki nem tehet.

Tegyük fel, hogy a szerelmem vagy és a munkám miatt nagyon veled azonos nemű nagyon vonzó emberekkel dolgozom együtt és találkozgatok.

A féltékenység sokszor érthető lesz.

De van értelme megvádolni a másikat? Bántani?

El kell fogadni, hogy a másiknak is van élete és munkája.

Nem feltétlen azért nem mindig van veled, mert nem szeret.

Ha pedig valakit szeretek és bízok benne, annak megengedem, hogy minden adatomhoz hozzáférjen és nyomozzon utánam. Csak az nem engedi meg, aki valamit valamiért rejteget. De akkor sem mindig más partner van mögötte.

Én például paranoiás vagyok és senkinek nem mutatom meg semmimet sem, max a középső ujjamat.

Ha meg arra gondolsz, hogy valaki mindenkivel le akar feküdni, akit megismer vagy éppen több emberbe lesz szerelmes, mert az új fél is egy csodálatos ember, akkor ha lefekszenek egymással akkor sokak szerint rosszat tettek.

Kérdés, hogy ez szeretetből jött-e vagy másból?

Kérdés, hogy rossz volt-e?

Én nem szívesen vennék ilyenben részt, de a világ ilyen.

De térjünk vissza az apához. Az ivásban nem kell támogatni.

Mint ahogy a loásbann, ölésben sem.

Elmondani a véleményünket nem tiszteletlenség.

Én a szeretetből elkövetett ostobaság alatt olyasmit értettem, mint mikor pl. anyuka-apuka "nagyon jól tudja", mi a jó a gyereknek, és ráerőltetnek olyan dolgokat, amiket a gyerek nem akar (ilyen szakkör, olyan szakkör, mindegy, hogy nem élvezi...). Vagy éppen nem engednek meg neki valamit, amit szeretne. Szeretetből, féltésből. A jó szándék megvan, csak közben mégsem tesznek jót a gyerekkel...

A féltékeny szerelmeseket is lehetne ide sorolni... bár a túlzott féltékenység inkább a bizalmatlanságról és a birtoklási vágyról tanúskodik, nem az őszinte szeretetről.

Ami pedig a kicsapongókat illeti... ha őket valóban a szeretet vezérelné, akkor döntenének az egyik mellett, a másikkal pedig szakítanának és kivernék a fejükből. Szóval semmiképp nem csalnák meg a párjukat, hanem vagy kitartanának mellette, vagy tisztességesen megmondanák neki, hogy mással boldogabbak lennének, és véget vetnének a kapcsolatnak, mielőtt újat kezdenének. Megcsalás szeretetből, érdekes dolog, mert lehet ugyan, hogy a szeretőjüket szeretik, de a párjukat semmibe se nézik. Nem tisztességes.

http://www.youtube.com/watch?v=okeRuvG5inM

A gyerekkel beszélni kell (mint baráttal), nem értelmetlen parancsokkal uralkodni rajta.

A tanulást meg nem árt megszerettetni vele és elmagyarázni neki, hogy miért jó.

Tehát olyan oktatás is kellene, ami normális.(és az sem árt, ha a suliba szeret járni a barátok miattok). A szülőnek meg foglalkozni kellene a gyerekével nem csak megszülni.

A Bibliában van egy olyan rész is, hogy:

"viseljétek el egymást".

Én ezt teszem, bár még ez is nagyon nehéz.

Teljes mértékben megértem a helyzetedet, ugyanis az én apám is alkoholista határát súrolja minimum.

Sokáig Istenre sem tudtam azt a szót használni, hogy Atya, ugyanis a negatív tapasztalatok, amik apuról vannak, igencsak meghatározták az istenképemet.

Egészen addig, amíg megértettem, hogy NEM a vér szerinti kötelék számít.

Nekem nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon sokat ad az a tudat, hogy keresztszüleim vannak, akik tényleg istenfélő emberek. Így számomra ők pótolják a szülőket.

Keresztapának köszönhetően az istenképem is pozitívabb és az egész életre való rálátásom is.

Igen, ennyit számít a környezet...

ja, és ugye meg kellett értenem, hogy a lleki élet fontosabb, mint a vér szerinti kötelék, így számomra fontosabb lett a keresztszülőkkel való viszonyom...

30/N