Tizparancsolat: tiszteld atyadat es anyadat! Mit tegyek, ha keptelen vagyok erre?

Ha nem tiszteled, nincs mennyország! Nem lehet ezt kimagyarázni! Ne lopj! Ha azért lopnál, mert bűnöstől loptál, akkor lenne? Nem lenne! Ha azért nem tiszteled, mert beteg lenne? Nem lenne!

A biblia minden szavát pontosan be kell tartani, akkor nem kerülsz a pokolra! Ha csak magyarázgatod, hogy miért vétkezel, akkor pokolra jutsz! Ennyi!

Az, hogy "tiszteld atyádat", nem azt jelenti, hogy mindenben támogatod, egyetértesz vele, meghunyászkodsz, nem mondasz neki ellent semmiben. Mert ezzel éppen, hogy nem tiszteled, még ha úgy is tűnik.

Ha úgy látod, hogy a vesztébe rohan, akkor azzal tiszteled őt a legjobban, hogy ráébreszted a veszélyre, ami leselkedik rá.

Ha csak "eltűröd", ha "úgy teszel mintha" tisztelnéd, vagy a tisztelet címszó alatt tiszteletreméltónak, jó embernek próbálod látni, pedig tudod, hogy rombolja magát és a környezetét, akkor nem tiszteled.

Ha olyannak látod, amilyen valójában, akkor tiszteled igazán.

Ha tiszteletet hazudsz, akkor nem tiszteled, a tisztelet csak őszinteségen alapulhat.

Lásd meg, hogy az alkoholizmusa az nem ő maga. Ezt kell észrevenni. Az alkohol betemeti az igazi én-t és létrehoz egy "ál személyiséget", akit aztán tényleg nincs miért tisztelni.

Tudd, hogy alkoholizmusa mélyén ott van az ember, csak be van temetve, el van rejtve és szabadulásra vár.

Megtévesztő nekünk embereknek, hogy csak a testet látjuk a másikból, és nem látjuk, hogy a test mögött ott a lélek, vagy személyiség.

Amit a felszínen látsz, az nem apukád "teljes valója", hanem a személyiségének csak az a része, amit az alkohol ural és torzít. Még ha nem is látod, hogy vannak mélyebb részei is a személyének, elhiheted, hiszen egykor ő is "ember volt" és abból nem tűnhetett el minden. Csak nem jelenik meg, "szunnyad", az alkohol elnyomása alatt van, rab.

Ha megtanulod így látni őt, az lehet, hogy még fájdalmasabb is lesz neked, de talán megkönnyíti, hogy megtaláld a helyes utat hozzá.

Az alkoholizmust, legyen az bármilyen durva, tekintsd egy "fátyolnak", amit fel kell libbenteni, hogy meglásd igazi lényét. Ez a fátyol takarja el őelőle is a valóságot, és a többi ember elől is ez takarja el őt magát. Mármint az igazi énjét.

Az alkohol a legnagyobb varázsló és tapasztalatból beszélek, egy időben én is elfátyoloztam magam..

Persze lehet az alkoholnak olyan durva formája is, hogy már külső segítség kell, nem ismerem a konkrét eseted.

De a tény akkor is igaz: az alkohol elfedi az igazi személyiséget, és egy másikat tesz a helyére (ami az igazi erejét használja, azon élősködik).

Valahogy rá kell ébreszteni őt önmagára, ez a legnehezebb.

És az is megnehezíti a megoldást, hogy a kulcs az ő kezében van. Ezt ő oldhatja meg. Sok mindent lehet segíteni egy másik embernek, egy valamit sosem lehet: nem lehet valaki helyett akarni.

Márpedig itt az akarat gyökeres változására van szükség.

Néha egy nagy megrendülés, nagy megdöbbenés tudja kizökkenteni az ilyen embert. Esetleg egy rossz orvosi lelet. Néha a józan érvek. Minden ember más.

Olyan is van, hogy valakit nem lehet megmenteni.

Az alkoholtól eltorzult személyiséget nem lehet, nem is kell tisztelni.

Az ember igazi, változatlan és ártatlan lényét (ami néha tévutakra téved, akár egy egész életen keresztül) lehet tisztelni, megérteni, segíteni.

1. NE csinálj magadnak lelkiismeret-furdalást, amiért nem tudod tisztelni az alkoholista apádat. Azt hiszem, ez egy természetes érzés.

2. Próbáld őt megérteni, még ha nehéz is. Az alkoholizmus egy szenvedélybetegség, gyógyítani kell. Ez NEM az ő igazi arca, a betegsége tette ilyenné! Gyógyítani kellene (persze biztos nehezen egyezne bele, ha egyáltalán...), akkor biztosan nem így viselkedne veletek. Gondolj erre, illetve arra, hogy ha apád nem lenne, akkor bizony te sem születhettél volna meg. Így remélhetőleg könnyebb lesz betartani azt a 4. parancsolatot. Egyébként jól írta az előző válaszoló is: a tisztelet nem azt jelenti, hogy egyet kell értened a viselkedésével!

"Ha csak magyarázgatod, hogy miért vétkezel, akkor pokolra jutsz! Ennyi!"

A Biblia sehol sem írja, hogy gondolkodás nélkül fogadjuk el, amit leír.

A Biblia nem fanatikusokat akar nevelni az emberből, hanem embereket, akik gondolkodnak.

Aki gondolkodás nélkül fogadja el az írást, az semmit nem ért belőle, az csak fanatikus.

Nincs ellentétben a kereszténységgel, hogy megkérdőjelezzük a Biblia tanítását. Hiszen éppen a Biblia szól a szabadságról. Mégpedig a belső szabadságról. De hogyan lehetnénk belsőleg szabadok, ha el kell fogadnunk olyasmit, amit nem értünk teljesen, amit nem magyaráztunk meg magunknak?

A szabad választás feltételezi, hogy értem azt, amik között választhatok.

A szabad akarat nem lehetséges annak a számára, aki dogmatikusan követ egy tanítást anélkül, hogy megpróbálná értelmezni.

Aki nem akarja önmaga számára megmagyarázni a Bibliát, az már el is vesztette azt a kincset, amit a Biblia akar adni az embernek.

A fanatizmus az maga a pokol, mert nem tudsz választani. Egy elvhez való ragaszkodásra vagy kényszerítve, így kénytelen vagy a világot mindig ugyanazon a szemüvegen keresztül látni.

Csak a szabad gondolkodás juthat el a valóságig, az elfogulatlan szemléletig.

Nem az a kérdés, hogy milyen elvet kövessünk, hanem, hogy hogyan, mi alapján fogadjuk el ezt vagy azt az elvet?

Honnan jönnek az elvek?

Honnan jönnek a tanítások?

Ki az bennem, aki megítéli, hogy ez az elv helyes, az pedig rossz? Ki ítél bennem? és mi alapján?

Na de ez más téma már...

Itt mindenki annyit akar beszélni, mint egy pap! Sok beszédnek az a lényege, hogy ne lásd a lényeget!

1. Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!

2. Isten nevét hiába ne vedd!

3. Az Úr napját szenteld meg!

4. Atyádat és anyádat tiszteld!

5. Ne ölj!

6. Ne paráználkodj

7. Ne lopj!

8. Ne hazudj, és mások becsületébe kárt ne tégy!

9. Felebarátod házastársát ne kívánd!

10. Mások tulajdonát ne kívánd!

Ha nem ezt teszed akkor is bűnös vagy, ha kétszáz körmondattal kimagyarázod magad! Ennyi!

Az okoskodjon, aki eddig mond betartotta!!!