Keresztények! Ti tényleg csak az esküvő után fekszetek le egymással?

Tehát boldog vagy úgy, hogy bújdosnotok kell, mert nem vállalhatjátok fel mindenki előtt, hogy sosincs természetes nemi kapcsolatotok, csak erőltetett seggbekúrás (bocsánat, nem tudom másnak nevezni), hogy erkölcsi kérdéseken görcsölsz és igyekszed igazolni azt, amit teljesen nem lehet igazolni, hogy nem teljesedhettek ki közös gyerekben, közös gazdasági- és jogi egyesülésben, nem táncolhattok és csókolhatjátok meg egymást nyílvánosan, stb. Itt nem pusztán a társadalom ítélete van rajtatok (de az sem véletlen, mert a társadalomnak nem nagyon használ a homo kapcsolat), hanem számos olyan akadály, amely egy hetero kapcsoaltban a fizikai természetes dimenziók miatt sem létezik. Egyszerűen nem tudtok belesimulni és kibontakozni egy természetes rendben. Persze lehet lejjebb engedni az igényeket, hoyg ez a kölcsönös szimpátia és barátság (amire majd azért térjünk vissza 10 év múlva, hoyg még mindig tart-e, hiszen a homo kapcsoaltok még mindig könnyebben felbomlanak, mint a házas heterok) megspékelve egy perverz szexuális dimenzióval elég nektek. (Perverz alatt leginkább azt értem, hogy nem természetes, hiszen nem a nemi szervek és ivarsejtek egyesülnek a biológiai funkció szerint) Rendben, legyen nektek ennyi elég, de nem tudom, hoyg 10 év múlva is így fogjátok-e gondolni mindketten. Viszont erkölcsi alapot nem találtok rá a Bibliában és ezt ne is próbáld igazolni. Persze nagy barátságok vannak a Bibliában (pl. Dávid és Saul fia), akik igencsak jóban voltak egymással, de kapcsoaltuknak nem volt szexuális dimenziója. Amit Te pozitívumként felhozol a kapcsoaltotokban, a kölcsönös szeretet, stb., az valójában azért pozitív, mert két emebr között ez pozitív dolog, lehettek nagyon jó barátok, ez telejsen rendben van és Istennek tetsző dolog. Az viszont már nem tetszik Istennek ha nem egy jó barátság van köztetek, hanem seggbekúrjátok egymást, ezt a mozzanatot egyszerűen nem is lehet szépíteni, az anális szex még a hetero kapcsolatban is aberráltság! Pál Apsotol azt is írja, hogy a keresztény házaspárok ne a pogányokra jellemző érzékiségben éljenek egymással, és ezalatt lehet sejteni, hogy mire gondolt. Szóval, oké, ha Nektek egyelőre ez jó, de a kérdésre visszatérve, nem véletlen, hoyg a keresztények csak esküvő után fekszenek le egymással (legalábbis ez a követendő ideál). Ennek ugyanis csak a teljes (beeleértve anank jogi-társadalmi-gazdasági-transzcendens dimenzióját is, hiszen az emebert ez különbözteti meg az állatoktól) elköteleződés után valósulhat meg. A testi egyesülés a teljes emebri dimenzióval jöhet létre, mert itt tényleg arról van szó, hoyg nem puszta kellemes szövetségre lép 2 ember, hanem egy új létezőt alkotnak egyesülve, leszenk ketten egy test. A testi kapcsolat nem kis dolog (még ha a világ msát is gondol), éppen ezért csak annak magasztos formáját áldja meg Isten.

Még mindig járhatóbb út az, ha valaki a tökéletlenséget tökéletlenségnek mondja, küzd a tökéletességért, rendszeresen tart bűnbánatot és törekszik a nemi élet tisztaságára. A hetero kapcsolat lehet tiszta és temrészetes, a homo nem, éppen ezért attól tartózkodni lehet csak. De ha mégsem siekrül, akkor az emebr gyakoroljon bűnbnatot és ismét próbáljon meg tartózkodni tőle. Hiszen mindenki bűnös, követ el bűnöket, gyakran visszatérően is. De még az állandó küzdelem is jobb állapot, mint az, amikor valaki igazolni akarja a bűnt és nem akar belőle megtérni. Az ilyeneket nem fogja megmenteni Isten, mivel ők maguk sem akarnak megmenekülni. Ha emlékszel a Krisztussal megfeszített 2 lator esetére, olyan egyszerűen le van ez írva. A bal lator nem akart mást, csak elkerülni a büntetést, olyan módon, amely Istennek nem tetszett. Nem volt benne bűntudat, bűnbánat. A jobb lator ezzel szemben teljesen tudatában volt bűnösségének és hogy megérdemli a büntetést, és hogy a bal lator kérése nem Istennek tetsző. Ő elfogadta, hoyg ezen a világon ne legyen jobb sorsa, mint Isten fiának, jogosan megbűnhődjön bűnéért, de hittel kérte a mellete haldokló Jézust, hoyg ha majd feltámad és eljön az Ő országa, akkor emlékezzen meg róla. Ha világi tanács kell, azt nem tudok én adni, ha keresztény akkor csak azt tudom modnani, hoyg ne igazold azt, ami Istennek nem tetszik, hanem tartsd bűnbánatot, és másokat se vigyél bűnbe. Ha Istennek tetsző életet akarsz élni, abban ISten segíteni fog, ha nem akarsz neki tetsző életet élni, akkor magadra maradsz.

Amúgy meg a latros példán szépen felülemelkedtél...

Nem az a lényeg, hogy milyen a bűn, hanem hogy hogy reagálunk rá: igazolni akarjuk elkerülve a büntetést vagy bűnnek tartjuk, amiért jogos a büntetés, de reménykedünk a feltámadásban. Az Ellenfél jól beadta neked, hogy Te tiszta és jó ember vagy. Nézd meg a Bibliát: vajon Isten hol mondta ezt bárkinek: "Te tiszta és jó vagy."?

Üdv! nem török feletted pálcát, csak inkább felhívom a figyelmed pár veszélyre.

1. Nemcsak a két lator, hanem pl. a vámos és farizeus imája is jó példa arra, ami egy valós veszély. A farizeus jó emebrnek tartotta magát, a vámos nem, csak könyörületért imádkozott. Egyszer olvastam egy nagyon jó elmélkedést arról, hogy vajon ki járja igazán az üdvösség útját. Az volt a végkicsengés, hogy általában pont nem azok, akik jóknak tűnnek, a világ szemében rendes fickók, nem lopnak, csaalnak, stb. Mert ezeknél fennáll a veszély, hogy úgy érzik: nincs szükségük Krisztusra. Sokkal biztosabban üdvözlnek azok, akik nem feltétlenül mintapolgárok, de talán éppen ezért jobban tudatában vannak saját bűnüknek, elesettségüknek, és sokkal őszintébben fohászkodnak Isten bocsánatáért. Veszélyes dolog úgy gondolni, hogy nincs bűnünk, de nem ismerlek eléggé, csak az ilyen önigazolás, hogy én jó vagyok, Istennek így tetszem, stb. ilyen lelkület tünete szokott gyakran lenni. Ha a BIbliában tiltva van a férfi férfival hálása és Isten sohasem változik (plussz amit még említettem a kozmikus rendről), akkor nem értem, hoyg mi alapján gondolod azt, hoyg Istennek tényleg így tetszel, mintha időközben meggondolta volna magát. És ezzel térünk rá a következő vizsgálati pontra.

2. Isten a "szívek és vesék vizsgálója". Amikor imádkozunk akkor nem a felszínes képmutató szavainkra figyel, hanem arra, hoyg a szívünk mélyén mi is a szándékunk. Tipikus és tömeges hiba, hogy akik valamilyen bűnben élnek, elmondanak egy imát, hoyg Isten változtassa meg őket, de a szívük mélyén nem akarnak megváltozni. Isten arra figyel: nem téáveszheted meg Őt, Ő tudja, hoyg Te nem akarsz megváltozni, a szíved mélyén erre vágysz, hogy a jelen állapotodra kapj igazolást. Csakhogy ebből az igazolásból Isten kiamarad, magadat igazolod. Merthogy az történik valójában, hoyg Isten telejsítette a szíved vágyát (hogy ne változz meg, hiszen erőszakkal nem fog megváltoztatni, mert az fájna), de Te elintézed ezt ennyivel, hogy na, én imádkoztam, letudtam ezt, de Isten nem akart megváltoztatni, úgyhogy akkor jó ahogy most vagyok és kész. Ez önbecsapás és hazugság Istennel szemben is. Ugyanis Ő teljesítette szíved kérését, ami a szavaid mögött ez volt: de igazából nem is karok megváltozni, csak valahogy fogadj el így, mond hoyg nem kell áldozatot vállalnom, hoyg marad minden így, hoyg így is jó vagyok neked, stb. stb. A szívünk szüntelenül ilyennel bombázta az Urat, Ő pedig csak várt, hoyg esteleg tényleg komolyan gondoljuk-e a változást. Ha azt mondaná Isten, hogy hagyd ott a barátodat, mit tennél? Még ha tuttira biztos lennél benne, hoyg ezt Isten mondta, akkor is hezitálnál, kifogásokat keresnél, könyörögnél, hogy mégse legyen inkább, találjunk ki mást. Na ez jelzi azt, hogy mi van valójában benned, mit kérsz valójában Istentől. Tudod, az az eset, amikor valaki így szólt Krisztushoz: "követlek, csak előbb hadd temessem el apám." Jogos kifogás volt, akarta követni? Felszínesen úgy tűnik, mindkettőre igen a válasz. De avlójában sem nem akarta követni, sem nem volt jogos kifogás, mert az Maga az Élet ment el akkor a férfi mellett...

Nem ítéllek el, de ezeket vizsgáld meg. Tudod, nekem is van egy hibám, amiről nem nagyon tudok leszokni, és már ezerszermeggyóntam és kértem Istent. Ezen tanultam meg, hoyg egyáltalán nem Isten nem akaír ilyenkor meggyógyítani, hanem én nem akarok meggyógyulni. Több éve, többezerszer elkövettem és bocsánatot kértem és újrakezdetem. De még ez a harc is jobb (amíg nem tudom telejs szívvel rászánni magam a hiba elhagyására), mint egyszer feladni és kifogásokat gyártani, hoyg valójában Istennek jó vagyok így, mert ha nem így lenne, már meggyógyított volna. Nem: totálisan én vagyok egyedül a kretén hunyó ebben a témában!

Szóval viszgáld meg, mert egyáltalán nem biztos, hogy úgy van, ahoyg Te akarod bizonygatni magadnak, teljesen logikus és sokkal biblikusabb az események másfajta értelmezése is...

Üdv! Örülök, hogy ezt kifejtetted, de megimsételnék néhány dolgot, amit eddig is mondtam.

1. Ha nem tudsz hetero lenni (mert hánysz tőle), akkor is tartózkodhatsz a nemi kapcsolattól. Tudod, vannak szerzetesek, vannak aszkéták. Mint mondtam, az egész emberi testi egyesülés pusztán evilágra vonatkozik és valaminek sokkal nagyobbnak az előképe. Ez az Isten és az Egyház közötti házasság, amellyel a Biblia is végződik. Ott is és máshol is egyértelmű a férfi-női dinamika, ez a teremtett rend, ami földi kapcsolatainknak vagy ehhez kell idomulnia, ezt kell tükröznie, vagy a másik tiszta lehetőség az, hogy már az eljövendő korszakban gondolkodunk és tartózkodunk a testi kapcsolattól.

2. A szavaid megerősítettek abban, hogy Te bizony nem akarsz megváltozni (mert hánysz tőle), tehát ne mondd azt, hoyg Isten nem akar megváltoztatni. Ez max. áttételesen igaz, mert Isten azért nem akar megváltoztatni (pedig valóban egy pillanat alatt megtehetné ezt), mert TE NEM AKARSZ VÁLTOZNI. Ha Te hánysz attól jelenleg, hogy hetero vagy min. bi legyél, akkor ha egy pillanat alatt előidézné Isten benned ezt a változást, akkor iszonyatosan nagyot hánynál és sírva könyörögnél, hoyg változtasson vissza! Ha valóban létrejön egy ilyen változás - mivel nem robotoknak lettünk teremtve, hanem akarattal rendelkező lényeknek - az csak úgy lehet, hoyg Te közebn lassan átformálódsz és végül már Te is akarod a változást, ami akkor már nem fog féjni, hanem egy öröm lesz. Isten tiszteletben tartja, hoyg mit akarunk. Tehát ezért nem változtat meg, nem azért, mert azt akarja, hogy homokos maradj!

3. És azért nem akarhatja, hogy homokos maradj, mert a Bibliában egyértelműem megmondta, hogy ez nem az Ő akarata. Lásd (a már idézett is közte van, de több is):

3Móz 18:22. Férfiúval ne hálj úgy, a mint asszonynyal hálnak: útálatosság az.

23. És semmiféle barommal se közösülj, hogy azzal magadat megfertőztessed, és asszony se álljon meg barom előtt, hogy meghágja őt; fertelmesség az.

24. Egyikkel se fertőztessétek meg magatokat ezek közül; mert mindezekkel ama pogányok fertőztették meg magokat, kiket én kiűzök ti előletek.

3Móz 20,13 És ha valaki férfival hál, úgy a mint asszonynyal hálnak: útálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak; vérök rajtok.

Tehát itt a természetellenes közösülésekről van szó. Nem lehet finomabban értelmezni, hiszen az állatokkal vcaló közösüléssel együtt van említve és a legsúlyosabb büntetést vonja maga után. A Bibliában azért nincs ez a téma benne többször, mert a zsidó nép egy eléggé szigorúan szabályozott társadalom volt, a nemi szerepek világosak voltak, így nem igen fordul elő a homokosság, ezek inkább a pogányokra voltak jellemzőek. Ahogy az ÚSz-ben Pál Apostol is írta amikor a pogányság általános elzülléséről ír a Római Levél elején. Itt van a legegyértelműbb utalás a meleg kapcsolatokra negatív színben:

Rm 1,27 Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.

Nem mondhatod, hogy Istennek tetsző a kapcsolatod, ha a Bibliában ez többször is nagyon durva elítélendő módon jelenik meg.

Tehát marad az aszkézis irányába való menés. A saját tempódban haladhatsz, és ebben segíteniis fog Isten, meglátod, mert ez már jobban tetszik neki, minthogy durván megváltoztasson vagy biszexuálissá tegyen. De a saját üdvösséged érdekében ezt úgy gondolom, meg kell tenned. Még ha emúgy nem vagy rossz ember sem, tapasztalatból tudom, hoyg ha egyetlen bűnt kimagyarázunk és nem gyógyulunk ki belőle, akkor is teljesen megbetegszik a lelkünk és egy idő után egyre több bűnbe megyünk bele jobban. Nem kell testileg sem az összes betegséget elkapnunk ahhoz, hoyg meghaljunk, elég egyetlenegy betegságet elkapni és már attól is telejsen betegek lehetünk, sőt meg is halhatunk. Tudom, hogy ez most nem hangzik úgy ahogy szeretnéd, de szerintem nem annyira az fontos, hoyg a jelen pár évtizedben hogy élünk, hanem hogy egy örökkévalóságban hová kerülünk.