Tegyük fel, hogy Isten teremtette az univerzumot. De akkor Istent ki teremtette?

Jaj, tudhatnád hogy Isten csak úgy volt bele a semmibe aztán egyszer csak megcsinálta az univerzumot. Ha őt teremtette valaki akkor arról mélyen hallgat. :D

Bár a gnoszticizmus szerint - amennyire tudom - Isten egy tökéletlen lény aki beképzeltségében teremtette a világot az igazi isten hatalmának egy részét felhasználva aki persze jófejségből hagyta a dolgot, a világ meg ezért olyan amilyen.

> #3 de ennyi erővel az univerzumra is mondható lenne, hogy mindig is volt. minek akkor az isten?

>> Az univerzumrol mindenki tudja, hogy volt kezdete.

Hogy az univerzum születése előtt mi volt azt nem tudja senki. Ennyi erővel az univerzum létezhetett egy olyan formában amiről jelenleg nincs tudomásunk. Persze ez sokak szemében eléggé légből kapott feltételezésnek tűnik, de ha Istenről állítjuk ugyan ezt az teljesen oké. :D

>> Ennyire szüklátókörü nem lehetsz te is, hogy a fizikai világban keressed Istent!

Nem ő a szűk látókörű hanem az isten(ek)ben hívők. Jól látszik hogy minden korban egy olyan helyre szorultak vissza az istenek amiről az adott korban azt gondolták hogy elérhetetlen. Régen elhitték hogy az istenek a megmászhatatlan hegy tetején üldögélnek, de mára már a fizikai világból teljesen kiszorult Isten mivel nem találták sehol. :D

És ha már azt boncolgatjuk hogy hogyan szorul ki egyre jobban Isten az anyagi világból, tegyük fel azt a kérdést is hogy Isten hol a jó istenben volt abban a jó pár ezer évben amikor nem volt kereszténység. :DDD

Volt-e Isten létének kezdete?

Zsolt 90:2: „Mielőtt a hegyek megszülettek, s mintegy vajúdva világra hoztad a földkerekséget és a termékeny földet, időtlen időktől fogva időtlen időkig te vagy Isten.”

Ésszerű ez? Értelmünk nem képes teljesen felfogni. Ez azonban nem nyomós ok az elutasításhoz. Vedd figyelembe a következő példákat: 1. Az idő. Senki sem képes megmondani azt a bizonyos pillanatot, amikor az idő kezdetét vette. És tény, hogy még ha az életünk véget ér is, az időnek nincs vége. Mégsem vetjük el az idő fogalmát csak azért, mert vannak olyan jellemzői, amelyeket nem tudunk teljesen megérteni. Ellenkezőleg, hozzá igazítjuk az életünket. 2. A világűr. A csillagászok nem találják sem azt, hogy hol kezdődik, sem azt, hogy hol ér véget a világűr. Minél messzebbre hatolnak a világegyetembe fürkésző tekintetükkel, annál nagyobbnak vélik. De nem utasítják el azt, amire a bizonyítékok mutatnak; sokan úgy utalnak a világegyetemre, mint ami végtelen. Ugyanez az alapelv vonatkozik Isten létére is.

Más példák: 1. A csillagászok azt mondják, hogy a Nap hőmérséklete a magjában 15 millió Celsius-fok. Elvetjük-e ezt a kijelentést csupán azért, mert ekkora meleget képtelenek vagyunk elképzelni? 2. Azt mondják, a Tejút kiterjedése olyan nagy, hogy 100 000 évre lenne szükség ahhoz, hogy egy 300 000 kilométer/másodperces sebességgel haladó fénysugár átmenjen rajta. Képesek vagyunk igazán felfogni egy ekkora távolságot? Mégsem kételkedünk benne, mert tudományos bizonyítékok támasztják alá.

Mi az ésszerűbb? Az, hogy a világegyetem élő, értelmes Teremtő alkotása, vagy az, hogy élettelen kezdettel, intelligens irányítás nélkül, véletlenül alakult ki? Egyesek azért fogadják el az utóbbi változatot, mert egyébként el kellene ismerniük a Teremtő létezését, akinek tulajdonságait képtelenek teljesen megérteni. De közismert, hogy a tudósok sem az élő sejtben levő gének működését nem értik teljesen, sem azt, hogy mi határozza meg ezeknek a sejteknek a növekedését. Még az emberi agy működését sem értik egészen. Mégis ki tagadná, hogy ezek léteznek? Valóban elvárhatjuk, hogy mindent felfogjunk arról a Személyről, aki oly hatalmas, hogy létre tudta hozni a mérhetetlenül bonyolult tervezésű és elképesztő méretű világegyetemet?

Mit szolnál hozza, hogyha egy számitógépes játékban az egyik figura azt mondaná, hogy "nincs számitógépgyártó, és nincs pc játék gyűrtó, mert nem látom öket sehól!"

Én azt mondanám, hogy "szüklátókörü, öntelt, és nagyon okosnak érzi magát, pedig semmit sem tud a valóságról"

Vannak személyek, akik ugyanilyen okosnak érzik magukat, mint ez a játékfigura....

"Ennyire szüklátókörü nem lehetsz te is, hogy a fizikai világban keressed Istent!

Ha Ö teremtette a fizikai világot, akkor nem lehet része annak, és a fizikai világ tulajdonságaival, törvényeivel sem lehet sosem leirni!"

Ennyire ostoba nem lehetsz, hogy még csak nem is érted mit írtam. Nem én keresem, hanem a vallásosok keresték régen. Úgy gondolták, hogy fent volt a hegyen. Aztán rájöttek, hogy nincs ott stb. stb. TI kerestétek ott. Én nem keresem, mert nem hiányzik. :)

#13 > Mit szolnál hozza, hogyha egy számitógépes játékban az egyik figura azt mondaná, ...

Te fordítva ülsz a lovon! Abból indulsz ki hogy egy "számítógépes játék szereplői" vagyunk...

Jelenleg az van hogy vagy egy "számítógépes játék" szereplői vagyunk vagy nem. Az általad említett figura, racionális egyén aki a tapasztalatai alapján hozta a döntést.

Azt a személyt aki olyan világot képzel a valóság köré amiről nincs bizonyítéka vagy nem tudja megtapasztalni, lehet mondani hogy "szüklátókörü, öntelt, és nagyon okosnak érzi magát, pedig semmit sem tud a valóságról"

Itt a magyarázat, azaz kérdésedre a végső megoldás.

[link]

#12 > Volt-e Isten létének kezdete? blah blah

Szóval. Felhozod itt az időt, a teret (világűr) és a hőt majd közlöd hogy mindegyik elképzelhetetlenül nagy még is elfogadjuk mert bizonyíték van rá és egyesek azért nem fogadják el Istent mert nem értik a nagyságát.

Ez most komoly? Miután közlöd hogy ezekre van bizonyíték és ezzel megmagyarázod miért fogadjuk el a létezésüket közlöd hogy Isten létezésében ésszerű hinni, mikor nincs rá bizonyíték? Nonszensz.

A legrosszabb hogy miután tudományos felfedezésekre hivatkoztál, pont azt az istenérvet hoztad fel ami pont ellentétes tudományos szemlélettel, azaz hogy fogadjuk el Isten létét bizonyíték nélkül mert az olyan "ésszerű".

Nem, nem ésszerű azt gondolni hogy létezik egy lény aki megteremtette az univerzumot, mert ez az illető ez esetben sokkal "bonyolultabb" mint maga az univerzum ezért léte sokkal valószínűtlenebb.

És ezzel visszakanyarodtam a feltett kérdéshez, hogy istent ki teremtette. Senki, képzelt alak.