Jehova tanúi! A János 14:26-ban a Mennyei Atya miért Jézus nevében küldi el a Szent Szellemet? És a János 15:26 és a 16:7-ben miért mondta azt Jézus, hogy Ő maga küldi el a Szent Szellemet?

"...mind az Ó-, mind az Újszövetségben, azaz mind a héberben, mind a görögben, külön-külön szóval jelöli a szöveg a lelket és a szellemet. Valójában még csak az sem igaz, hogy nekünk ne lennének megfelelőek a szavaink ennek kifejezésére, mert a magyar "lélek" és "szellem" szavak nagyon pontosan leképezik a görög pszükhé és pneuma, illetve a héber nefes és rúah szavak jelentését. Lássuk:

magyar: LÉLEK ("lélegzet"-ből vagy "lehel"-ből)

héber: nefes ("lélegző lény"/"élőlény" ill. lélek)

görög: pszükhé ("lélegzet", "lehelet" ill. lélek)

magyar: SZELLEM ("szél"-ből)

héber: rúah ("szél" de kifejez erős fújást is, ill. szellem v. szellemi lény)

görög: pneuma ("szél", "fuvallat" ill. szellem)

Nagyon fontos, hogy a lélek és a szellem egyáltalán nem tekinthetőek egymás szinonimáinak, vagyis elméletben nem felcserélhető a használatuk, mert mást és mást jelentenek, ugyanúgy, mint ahogy az almára nem lehet azt mondani, hogy körte.

Mi is a lélek és a szellem közti különbség? Hosszan is ki lehetne fejteni, de itt csak tömören: az ember a Biblia alapján 3 különböző lényegű részből épül fel, amit sajnos a Károli-fordítás következetes fordítási pontatlanságai elég jól elrejtenek. A "kulcsige" az 1Thessz. 5:23:

"Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére."

Nos itt Károli valamiért annyira el akarta kerülni a szellem szó használatát, hogy "a ti egész valótok"-nak fordította azt, amit Pál a "pneuma" vagyis "szellem" szóval írt le. Pedig itt a napnál is világosabban benne áll a Bibliában, hogy az ember 3 része: szellem, lélek, test. Nyilvánvaló, hogy nem 3 külön dolgot sorolt volna fel Pál, ha az ember csak lélekből és testből állna.

Na tehát a lélek és a szellem közti különbség abban áll, hogy a lélek a fizikai testhez szorosan kapcsolódóan létezik (az Ószövetség alapján szó szerint "a vérben" van, vagyis a vér hordozza), és az ember kognitív, érzelmi stb. funkcióinak a működését, "életét" jelenti. Viszont ettől megkülönböztethető a szellem, amely az ember "Isten-lényegű", Tőle származó része, "az élet lehelete", amely megelevenítette azt az élettelen anyagból álló testet, amelyet Ádámnak formált Isten. Amikor Isten belefújta a "rúah"-ot, a szellemet Ádámba, akkor lett "nefes"-sé, élő lélekké, vagyis létrejöttek azok a testi életfunkciói, amelyek által érezni, gondolkodni, beszélni stb. tudott.

Viszont az a része az embernek, amellyel a teremtő Atyával, az Istennel "kommunikálni" tud, a szelleme, nem a lelke. Az a rész, amely hisz, a szellem, nem a lélek. És az a rész, amelyre Pál a Rómaiakhoz írt levél 8. részében mint olyanra utal, amellyel a test cselekedeteit "meg lehet öldökölni" (13. vers), nem a lélek, hanem a szellem. Mert ami a lélek (érzelem, értelem, gondolat, akarat), az kevés ahhoz, hogy a test kívánságain uralkodjunk vele. Ehhez Isten ereje kell: a Szellem! Erről szól a Róma levél 8. része (megj.: az egész fejezetben végig "szellem" szerepel az eredetiben, nem "lélek").

De térjünk vissza a Szent Lélek / Szent Szellem kérdésére. Isten személyével kapcsolatban a héber Ószövetségben sokkal ritkább a "nefes" (lélek) előfordulása, mint a "rúah"-é. Amikor Istennel kapcsolatban az eredeti szöveg a "nefes" szót használja, ott sosem a bizonyos harmadik Isteni Személy, a Sekina (vagyis a Szentlélek/Szent Szellem) megfelelőjeként. Csak egy példa:

Ézs 42:1 "Íme az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek."

Itt a "szívem" eredetiben "nefes", a "lelkem" pedig eredetiben "rúah". Vagyis szó szerint helyesebb fordításban: akit lelkem kedvel, és szellememet adtam belé. [Érdekesség, hogy a Máté 12:18 szó szerint idézi ezt a Krisztusra vonatkozó részt Ézsaiástól, és a görög szintén megtartja a különbséget: "akiben az én lelkem (pszükhé) kedvét lelte, szellememet (pneuma) adom belé".]

És ebből a szempontból az Írás teljesen következetes; egyértelmű, hogy nem használja szinonimaként a nefes és a rúah, vagy a pszükhé és a pneuma, vagyis a lélek és a szellem szavakat. A Szentlélek/Szent Szellem, Isten Lelkeként/Szellemeként az Ószövetségben is számos alkalommal megjelenik, mivel már akkor is Isten felkent embereire "rászállt", így pl. Gedeonra, Sámuelre, Saulra, Dávidra, Illésre, Elizeusra stb. Az összes ezzel kapcsolatos igehelyen a rúah, vagyis szellem szerepel az eredetiben.

Az Újszövetségben pedig még könnyebb megtalálni ezeket a helyeket, mert szinte mindenhol következetesen Szentlélek/Szellem néven említi a szöveg az Atya és a Fiú mellett a harmadik Isteni Személyt. Az eredeti szövegben "pneuma hagion" szerepel minden Őt említő helyen.

Kivéve, ahol (Róma 8:9) mondjuk mint Isten Lelke szerepel, mert ott "pneuma theú", Krisztus Lelke (uo.) pedig "pneuma Khrisztú". [Megj.: Krisztussal kapcsolatban az Újszövetségben sok helyen szerepel a lélek = pszükhé is, ami nem meglepő, mivel Krisztus hozzánk hasonló ember volt, testtel, lélekkel és szellemmel.]

Vagyis látható, hogy a harmadik Isteni Személy vonatkozásában sohasem "lélek" szerepel az eredeti szövegben, hanem mindig "szellem". Tehát azt mondhatjuk, hogy helyesebb lett volna, ha Károli a pneumát következetesen "szellem"-nek fordítja, a pszükhét pedig "lélek"-nek, de minden bizonnyal annak, hogy másképp járt el, nyelvtörténeti és kulturális okai is lehettek. (Ezt sajnos nem tudom bővebben kifejteni, mert nincs róla információm.)

Egy biztos, hogy a Szent Szellem megnevezés egyáltalán nem "szektás", sőt ez a helyes és pontos, az eredetit legjobban visszaadó, szöveghű fordítás.

Mindazonáltal mivel a köznyelvben a "szellemekkel" kapcsolatosan úgy általában az emberek egy részének talán negatív asszociációi vannak, ezért nincs szükség radikális vagy bármiféle "erőszakos" helyreigazításra a kérdésben: nem hinném, hogy ezen olyan sok múlik, ezért aki megszokásból vagy a "szellem" szótól való ódzkodásból inkább "Szentlelket" v. helyesebben "Szent Lelket" mond, nem hibázik, én sosem szoktam helyreigazítani.

Viszont azért a fentiek tükrében át se kell esni a ló túloldalára: egyáltalán nem jogos a "Szent Szellem"-et mondók kijavítása, mintha egyedül a tradicionális "Szentlélek" forma lenne a helyes."

#4-ik válasz:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__2..