Júdás! Hibás vagy nem? Mi a véleményetek keresztények?

A János írása szerint való Szent Evangéliom » 12. fejezet

1

Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, ahol a megholt Lázár vala, akit feltámasztott a halálból.

2

Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, akik együtt ülnek vala ő vele.

3

Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.

4

Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, aki őt elárulandó vala:

5

Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek?

6

Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené.

7

Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.

8

Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.

Szerintem Júdásról ennyit.

A másik pedig, hogy nem kellett volna megölni Jézust...

Júdást viszont nem kell elítélni, cikizni, gúnyolni és bántani meg hasonlók.

Mert Saulnak is megvan a maga bűne....

Mi Jézussal, Istennel foglalkozzunk.

nagylzs, neked meg nagyon tetszenek az írásaid:)

Már múltkor is meg akartam jegyezni.

Tetszik az objektivitásod. Vagy nem is tudom, hogy mi a legjobb szó rá. De ahogy körül járod a témákat.

A tanítása és az élete okozta a megváltást, azoknak a számára, akik elfogadták őt és eggyé lettek a világossággal, s ők maguk lettek egyként a világosság :D

És még csak gyógyszert sem szedek és nem ittam semmit:)

Jézus bebizonyította az engedelmességével, hogy Isten soha nem bukik el és az ember sem reménytelen. Minden szenvedés, megalázás ellenére szeretett minket és az atyát. Emberként jött el közénk ezzel is kifejezve, hogy nem undorodik tőlünk. Emberként jött el, de a világ gyűlölte a fényt. És nem fogadta el őt. Ítéletet mondván saját magára.

Értünk élt Jézus, nekünk szentelte az egész életét.

Bizalmat és lehetőséget adott az embereknek. Meghívott minket a mennyországba.

De visszakérdeznék most én.

Istennek tényleg az a fontos, hogy valaki meghaljon?

Mindegy, de valakinek bűnhődni kell?

Jézus halála mivel tisztítja meg az embert?

Tényleg a halálában kell hinni és nem ő benne?

Attól, hogy megöltük Istent vagy a fiát, még nem fogunk a mennyországba kerülni, ha utána undorító dolgokat követünk el. Hiába szajkózzuk, hogy levágtuk az örököst.

Jézus és a tanítását pedig vér nélkül is el lehet fogadni.

A bárány a farkasokhoz jött, ezért kellett meghalni. De "megérte", mert néhány elveszett juh megkerült.

Igaz kedves testvérem! Hirtelen erre nem gondoltam:)

De nekünk mi közünk van ahhoz, hogy Jézus legyőzte a halált?

Nem úgy lenne normális, hogy nekünk is le kell győzni az életünkkel a halált? Követve az Úrt, mint példakép?

Bár ha elgondolkodok, akkor ez az egy ember miatt szenved az egész világos story után lehet mégis logikus, hogy egy embernek sikerült legyőzni a halált és meg lettünk váltva.

De akkor miért kell elfogadnunk Jézust vagy a halálát, ha legyőzte már a halált?

Én nem kértem Ádinak az almájából. Azt sem támogattam volna.

De most beugrott valami! Két ember vétkezett és nem egy.

Jézus félig megváltott minket, nekünk pedig csak el kell fogadni? És így már kettő áldozattal lesz egy teljes áldozat?

Vagy?

Én nem láttam Jézust. Csak hinni tudom, hogy feltámadt és élt...

Ilyeneket írsz, hogy ha Júdás nem árulja el Jézust, akkor nem is lett volna megváltás, stb. ...

Ez nem igaz. Sátán kezdettől fogva (értsd: már Jézus születésekor!) szó szerint, napi szinten VADÁSZOTT Isten Fiára. Jézus az élete utolsó 3,5 évében rengetegszer került olyan helyzetbe, hogy ha nem lett volna természetfeletti védelme, elkapták és megölték volna. Nem olvastad-e az evangéliumot?

Ján 7:25 Mondának azért némelyek a jeruzsálemiek közül: Nem ez-e az, akit meg akarnak ölni?

Ján 7:26 És íme nyíltan szól, és semmit sem szólnak neki. Talán bizony megismerték a főemberek, hogy bizony ez a Krisztus?

Egy frászt ismerték meg, csak még nem jött el az ő halálának Istentől rendelt ideje:

Ján 7:30 Akarják vala azért őt megfogni; de senki sem veté reá a kezét, mert nem jött még el az ő órája.

+ Ján 8:20, Ján 8:59, Luk 4:28-30, Luk 13:31-33

Júdás árulása ugyanúgy nem jött volna össze, mint ezek a kísérletek, ha akkor próbálkozott volna, amikor még nem jött el Jézus órája.

Látjuk, hogy Jézus látta előre, hogy Júdás el fogja árulni őt. Azonban hiba lenne azt mondani, hogy Júdás egy tehetetlen áldozat volt ebben a sztoriban, nem volt "predesztinálva" erre a sorsra. Hanem Jézus onnan tudta, hogy Ő mindig látta, mi van az emberek szívében (pl.: Márk 2:6-8), és Júdás szíve nem hirtelen romlott meg az utolsó vacsora során, hanem már régóta meg volt romolva (pl.: Ján. 12:4-6), ezért ő addigra már egy ideje várta az alkalmat, hogy Jézust elárulja. Mivel a Bibliából kitűnik, hogy a Sátán jó érzékkel veszi észre a legkisebb hibákat is az emberek jellemében (ld. pl. Jób könyve, ld. pl. 1Pét 5:8), nem lepődhetünk meg, hogy lecsapott arra a lehetőségre, hogy Júdás az anyagiasság, a pénz szeretete felől könnyen támadható volt. Mindenkit a leggyengébb pontja felől támad. Ha valakinek a szexuális terület a gyengéje, akkor azt a paráznaság felől, ha valakinek a kevélység a gyengéje, akkor afelől, ha valakinek a pénz a gyengéje, akkor a pénz felől. A pénzmániás Júdásnak már jóval az utolsó vacsora előtt "belesugalta a szívébe" (Ján. 6:71!!!, 13:2), hogy milyen jó kis summát kaphatna azért, ha elárulná Jézust a farizeusoknak. Júdás annyira a rabja lett ennek a gondolatnak, hogy még az sem tartotta vissza, hogy a vacsora közben kiderült, Jézus pontosan tudja, mire készül.

Ezért írtam korábban (remélve, hogy a hosszú választ megúszom), hogy ugyanaz volt Júdásnál is a sztori, mint Káinnál. A bibliai tanítás szerint az embernek van szabad akarata, ami által tud nemet mondani a bűnre, de ha a bűn csábításának enged, akkor egy idő után a bűnt elköveti, és akkor a bűn szolgájává válik, és ki lesz szolgáltatva az ellenségnek. Vagyis elveszíti a szabad döntés lehetőségét, már nem tud uralkodni maga felett.

Júdás tehát nem azért lett kiszolgáltatva az ellenségnek, a Sátánnak, mert Jézusnak szüksége volt valakire, aki elárulja, és pont ő volt kéznél/őt választotta, hanem azért, mert hagyta a bűnt eluralkodni a természetében. Korábban folyamatosan vétkezett, lopva a közös kasszából, de a még nagyobb bűne az volt, hogy kitervelte, hogy pénzért elárulja Jézust (ugyanis az effajta gonosz gondolatok, tervezések akkor is bűnnek számítanak, ha még el sem követte valaki - vö. Péld. 24:8-9, Máté 5:28, Márk 7:21).

Ezt már csak hozzágondolom, de nem tényként mondom, hogy a szíve romlottsága miatt Júdást a maga részéről már korábban is simán tudta volna használni a Sátán a céljaira, de mivel nagyon lényeges volt, hogy Jézus a megfelelő időpontban adasson át a farizeusok kezére, ezért nem volt megengedve neki egészen addig, amíg Jézus nem jelezte, hogy "mehet".

De ezt nem úgy kell felfogni, hogy Isten itt együttműködött a gonosszal annak érdekében, hogy működhessen a megváltói terv. Ez már csak azért is hülyeség, mert ha a Sátán tudta volna, hogy mi lesz abból, ha elintézi Isten Fiát, akkor ő lett volna a legnagyobb védelmezője itt a földön. Az utolsó személy lett volna, aki együttműködik Istennel annak érdekében, hogy az emberi faj kijöjjön a halál uralma alól. Az ő célja az volt, hogy ártson, fájdalmat okozzon, pusztítson, mivel tökéletesen gyűlöli Isten Fiát, senki mást nem gyűlöl annyira, mint Őt. Mint említettem, a lehetőséget számtalanszor kereste Jézus elpusztítására, de Isten természetfeletti védelme miatt nem tudott hozzáférni. Azonban a János 13:1 bejelenti, hogy ez a korlát megszűnt az utolsó vacsora során, és Jézus is tisztában volt ezzel. Amikor a bemártott falatot odaadta Júdásnak, és "bement abba a Sátán", az nem azt jelentette, hogy Jézus "kérte" vagy "elintézte", hogy a Sátán bemenjen Júdásba és elárulja őt, hanem ezzel csak megadta az engedélyt Sátánnak arra, hogy amire már egyébként korábban is lehetősége lett volna Júdás szívének állapota miatt, azt most megtegye. Júdásnak nem egy kiszolgálatott, vétlen szerepe volt ebben a történetben, hanem az, hogy így történhetett meg Jézus elfogása, amiatt volt, hogy az ő szíve már réges-rég elhajlott a Sátánhoz, a saját (és nem Jézus, vagy Isten) hibájából.

Kedves kérdező,

én is így gondolom, ahogy a 19. válaszban le van írva. Ahogy a János 13-ban írva van, Júdásba belement a sátán. Én úgy gondolom, hogy egy igaz ember, aki nap mint nap Jézussal jár, nem lehet potenciális jelölt a sátánnak, hogy célját elérje, Júdást mégis fel tudta használni. Tehát a szíve állapota elég sötét lehetet. De a 19. válasz nagyon szépen összefoglalta.