A Hitgyülis Németh Sándor tényleg hisz ilyesmiben?

Nem. Biztos hogy nincs szó semmi ilyenről.

A SzentÍrás az ember teremtését kizárólag Ádámmal (és utána Évával) azonosítja. Ilyen téren a tudomány ellentmond annak, amit a Biblia állít.

Én, a magam részéről nem tartom valószínűnek, hogy N.S. ne lenne ezzel tisztában, amikor hatalmas bölcsességgel rendelkezik.

Szia!

Azért probléma, hogy valamilyen civilizáció volt-e az ember megteremtése előtt, mert az Ige szerint a halál Ádám bukásával jött be a világba. Az viszont elképzelhető, hogy a sátán bukását érti alatta ami nem halállal csak kivettetéssel járt együtt.

Teológus

Mózes első könyvében a világ teremtését így kezdi:

" Kezdetben teremtette Isten az eget, a földet és mindent, ami égen-földön létezik. 2 A föld kaotikus, lakatlan és üres volt, a mélységet sötétség borította be. De Isten Szelleme ott lebegett[a] a mélységes vizek fölött."

A kaotikus, lakatlan és üres rész a Károliban úgy fordítják hogy "puszta vala". Az eredeti nyelven tohu-bohu kifejezés van, ami a Bibliában mindig úgy szerepel máshol hogy valamilyen ítélet utáni állapot, amikor minden kipusztult, lakatlan stb. Ebből jött létre az a teológiai álláspont miszerint az ember teremtése előtt már voltak más teremtmények (de azok biztosan nem emberek voltak) és hogy ítélet alá estek. Ez a megközelítés elveti a fiatal föld fogalmát is. Tehát ez alapján lehet a föld akár több milliárd éves is. Talán ez megmagyarázza a démonok keletkezését is, mint olyan gonosz bukott szellemi lények, melyek örökkévalók de volt kezdetük, és testük is lehetett amit elvesztettek. Tudjuk azt is hogy a démonok vágynak arra hogy testben lakhassanak, és kiélhessék a testen keresztül romlott sötét vágyaikat.

Egyébként Németh Sándor NEM MINT KIJELENTÉSRŐL, hanem mint teológiai feltevésről valóban beszélt a vidámvasárnapba egy levél kérdése kapcsán. Egy elgondolkodtató érdekes írás részlete tőle ami még ezzel kapcsolatos, illetve a sötétség létrejöttéről:

Íme a cikk a hetekből

"A fizikai fény és sötétség egymáshoz való viszonyának változásai az ókori világnézetben olyan külső jelenségek voltak csupán, amelyek mögött az életnek és a halálnak, valamint a jó és a gonosz erőinek egymással szembeni kozmikus küzdelme állt. A világosság időtartamának növekedését pozitív jelnek értékelték a természeti vallások is, s erre épült az életbe vetett optimizmusuk, amely szerint az életet a halál, a világosságot a sötétség nem képes legyőzni.

A bibliai világnézetben a világosság és a sötétség szintén nemcsak fizikai, hanem szellemi, erkölcsi realitásként is szerepel, sőt az utóbbit valóságosabbnak minősíti, mert állítása szerint ebből származik a látható világosság és a sötétség. A modern természetfilozófiai elképzelésekkel szemben a Szentírás a világot egy személy értelmes művének tulajdonítja, amely nem önmagától lett, jellemzői, törvényszerűségei alá vannak vetve a Teremtő terveinek, képességeinek, aki mint abszolút törvényadó személy bármikor képes lenne a természet folyamatait más módon is levezényelni, és ezáltal a régit megszüntetni, helyére pedig új természeti törvényszerűségeket alkotni. A Biblia a világosságot az élethez hasonlóan örök, időtálló realitásként, a sötétséget - halált - pedig a világ időleges adottságaként, állapotaként nyilatkoztatja ki. A sötétség nem bír a világossággal egyenlő hatalommal. A teológia nem fogadja el a sötétség preegzisztenciáját, a teremtett világ vagy a világosság előtti létezését. A jelenlegi világ és az ember teremtése előtt azonban már létezett a sötétség az univerzum e régiójában.

A sötétség eredete tisztázatlan kérdés, mindenesetre több, mint figyelemreméltó: a Teremtés történetében nem fogalmazódott meg az az állítás, hogy a sötétséget Isten teremtette, hanem Mózes első könyvének első fejezete arról tudósít, hogy Isten a világosság teremtésével korlátot szabott az addig tohu-bohu Földet uraló sötétségnek. Az utóbbi időkben a teológusokat újra élénken foglalkoztatja a kérdés: a Föld miért lett puszta és kietlen, valamint miért zuhant bolygónk a sötétség egyeduralma alá a preádámi korban? A rejtély megoldását számosan Lucifer bukásában, a gonosz keletkezésében vélik megtalálni. A helyreállítási elméletet valló teológusoknak az egyik kiindulási pontja szerint a Föld régebbi, mint az Ádámtól származó emberiség története. Az ember előtti korszakban a Föld Lucifer uralmi térségéhez tartozó terület volt. Az angyali fejedelem és az őt követő angyalok lázadásának az egyik súlyos következménye uralmi térségüknek, vagyis Földünknek (de lehet, hogy más bolygóknak is) a katasztrófája. Elképzelhető, hogy a preádámi kornak Földjét nem a Nap, a Hold, hanem szellemi lények, angyalok világították meg, akik, miután elveszítették bukásuk után a fényüket, világosságukat (sötét angyalokká váltak), a Föld nemcsak a halál, pusztulás prédája lett, hanem a sötétségé is. A Teremtő a mostani világ teremtésekor a sötétséget átalakította éjszakává, de kivételes esetekben a sötétséget használja az ítéletre is a rosszal szemben. Mindenesetre azon túl, hogy Isten kezében a sötétség nevelési funkciót is betölt, egy olyan szükséges rossz adottsága a mai világnak, ami a természetet sorvasztó „rothandóság igájának” egy lényeges alkotóeleme. A sötétség mint negatív gyűjtőfogalom a Bibliában a bűnt, a halált, a kárhozatot, az ítéletet, a lázadó emberiséget, a szatanikus erőket is magában foglalja."

Akkor továbbra is Németh Sándor egy másik nagyon részletes és érdekes írását ajánlanám a hetekből:

[link]