Kik követik a legszorosabban az elsö századi Keresztényeket, és miben külömböztek a többi Vallástól?

"És mégis melyik első századi keresztényekre gondolsz? Elég megosztottak voltak ők is. Pl. olvasd el Pál levelét a korintushiakhoz, ház az egy elég perverz társaság volt. Első századi keresztényként."

1Kor 1:10: „Buzdítalak pedig titeket, testvérek, Jézus Krisztus, a mi Urunk neve által, hogy mindnyájan egyetértésben beszéljetek, és ne legyenek köztetek meghasonlások, hanem legyetek teljesen egységesek ugyanabban a gondolkodásban és ugyanabban a felfogásban.” (Ilyen egységet soha nem lehetne megvalósítani, ha az egyének nem jönnének össze, nem ugyanabból a szellemi táplálási programból merítenének hasznot, s ha nem tartanák tiszteletben a tanításukról gondoskodó intézményt. Lásd még: János 17:20, 21.)

- nem jó általánositani,amugy a bűnösöket hivta el Jézus ,a megtérésre!Pál bizonyos esetekről írt, melyek zavart keltettek a korinthusi keresztények között. A korinthusbelieknek írt levele sok ihletett tanácsot tartalmaz, melyből a keresztények mindmáig hasznot merítenek. Mindjárt az elején oktatásban kellett részesíteni a korinthusiakat azon hibájuk miatt, hogy bizonyos emberek köré személyi kultuszt emelnek. Az apostol helyreigazította őket, és bátran ezt mondta nekik: „Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben” (1Korinthus 1:10–15).

Korinthusban a keresztény gyülekezet megtűrte a durva erkölcstelenséget. Egy ottani férfi elvette az apja feleségét, így „olyan paráznaságot” gyakorolt, „a milyen a pogányok között sem említtetik”. Pál félreérthetetlenül ezt írta: „Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül” (1Korinthus 5:1, 11–13). Kiközösítés — ez valami új dolog volt a keresztény gyülekezet számára. Egy másik kérdés, melyben a korinthusi gyülekezetnek szüksége volt a felvilágosításra, azzal a ténnyel foglalkozott, hogy közülük némelyek a szellemi testvérüket világi bíróság elé idéztették, hogy elintézzék sérelmes dolgaikat. Pál erősen megfeddte őket ezért (1Korinthus 6:5–8).

-itt egy gyülekezet helyreígazitásáról van szó!

A gyülekezetben nem van baj!? hanem vannak azért vannak Pásztorok emberajándékok akik legeltetik a nyájat. Bibliai érvet nem írtok a kérdésem- -re?-AZ egység fontos NEM?

"Isten Ígéje azt mondja, hogy Krisztus Jézus követőit kizárják a gyülekezetekből, megvetik őket"

MARADJUNK A BIBLIÁNÁL!

-igen a JUDAIZMUS-BÓL VETIK KI A keresztényeket-

’ELVÉGEZTEM MAGAMBAN, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem, mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben. A szentek közül sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam. Minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem. Felettébb dühösködvén ellenök, kergettem őket az idegen városokig is’ (Cselekedetek 26:9–11)

ÍGY beszélt a tárzusi Saulus, aki Pál apostol néven is ismert. Persze akkor, amikor ezeket a szavakat mondta, már más ember volt. Többé nem a keresztényiség ellensége volt, hanem annak egyik legbuzgóbb támogatója.

Mivel kezdetben minden keresztény zsidó vagy zsidó prozelita volt, Saulus nyilván úgy tekintette a keresztényiséget, mint hitehagyott mozgalmat a hivatalos judaizmuson belül, és úgy gondolta, hogy a judaizmusra tartozik e mozgalom követőinek a helyreigazítása. Arland J. Hultgren tudós szerint „nem valószínű, hogy Pál, az üldöző azért szállt volna szembe a keresztényiséggel, mert azt a judaizmuson kívüli, rivális vallásnak tekintette. A keresztény mozgalomról ő is, és mások is azt gondolták, hogy az a zsidókhoz tartozik.” Saulus célja ezért az volt, hogy rávegye az önfejű zsidókat arra, hogy tagadják meg új hitüket, és térjenek vissza a hagyományokhoz. Ehhez minden rendelkezésre álló eszközt felhasznált (Cselekedetek 26:11). Az egyik ilyen eszköz a bebörtönzés volt. Egy másik az volt, hogy a zsinagógákban megkorbácsoltatta őket — ez a fegyelmezés egy általános módja volt, mellyel a három bíróból álló helyi bíróság bármelyike büntethetett valakit, ha az illető engedetlen volt a rabbinikus hatalommal szemben.

Amikor Jézus a damaszkuszi úton megjelent Saulusnak, véget vetett ezeknek az erőfeszítéseinek. Saulus egyszer csak a keresztényiség ádáz ellenségéből annak buzgó támogatójává lett, és rövid időn belül a damaszkuszi zsidók már pont az ő halálát követelték (Cselekedetek 9:1–23). És milyen furcsa, hogy keresztényként Saulusnak éppen azokat a dolgokat kellett elszenvednie, melyeket ő maga szabott ki másokra mint üldöző; ezért évekkel később elmondhatta: „ A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján” (2Korinthus 11:24).