Lehete egy KERESZTÉNY KATONA? (Komoly válaszolók véleményét várom! )

''Lehete egy KERESZTÉNY KATONA?''

persze hogy lehet, eddig is volt már több százmillió

Íme milyen írásszövegek irányították mindig is az igaz keresztények magatartását a fizikai hadviselésben való részvétel kérdésében?

Máté 26:52: „Jézus akkor így szólt hozzá: »Tedd vissza kardodat a helyére, mert mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek el.«” (Lehetett volna valaha is nemesebb célért küzdeni, mint Isten Fiának a megvédelmezéséért? Jézus azonban arra utalt ezen szavaival, hogy a tanítványok ne fogjanak fegyvert.)

Ézs 2:2–4: „úgy lesz a napok befejező részében, hogy szilárdan áll majd Jehova házának hegye a hegyek teteje fölött . . . Ítélkezni fog a nemzetek között, és elrendezi sok nép ügyeit. Kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat metszőkésekké. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.” (Az embereknek minden nemzetben maguknak kell eldönteniük, hogy milyen utat választanak. Akik tiszteletben tartják Jehova ítéletét, azok bebizonyítják, hogy ő az Istenük.)

2Kor 10:3, 4: „bár a testben járunk, nem aszerint viselünk hadat, amik a testben vagyunk. Hadviselésünk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem az Isten által hatalmasak erődítések lerontására.” (Pál itt azt mondja, hogy sohasem nyúlt testi fegyverekhez, például furfanghoz, hangzatos beszédhez vagy véres harci eszközökhöz azért, hogy megoltalmazza a gyülekezetet a hamis tanításoktól.)

Luk 6:27, 28: „Én [Jézus Krisztus] azt mondom nektek, akik figyeltek, hogy szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket, áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket.”

Nemde igaz, hogy Jehova megengedte az ókori Izraelnek, hogy hadat viseljen?

Jehova arra utasította az ókori Izraelt, hogy a nekik örökségül szánt országot fegyverrel hódítsák meg, az embereket pedig végezzék ki, mert züllött szokásaik és az igaz Istennel szembeni dacos magatartásuk miatt Jehova nem tartotta őket érdemesnek arra, hogy tovább éljenek (3Móz 18:24, 25; 5Móz 7:1, 2, 5; 9:5). Ráháb és a gibeoniak azonban irgalmat nyertek, mert ők bebizonyították a Jehovába vetett hitüket (Józs 2:9–13; 9:24–27). A Törvényszövetségben Isten meghatározta az általa jóváhagyott háborúk szabályait, és megszabta a harc alól való mentesség feltételeit, valamint a hadviselés módját. Ezek valóban Jehova szent háborúi voltak. Ez egyetlen mai nemzet vérengző háborújáról sem mondható el.

A keresztény gyülekezet megalapítása új helyzetet teremtett. A keresztények nem állnak a Mózesi Törvény alatt. Krisztus követői megbízást kaptak arra, hogy tegyenek tanítványokká minden nemzetből való embereket; idővel így az igaz Istennek minden nemzetben lesznek imádói. De mi a nemzetek hadviselésének mozgatórugója? Az, hogy a föld Teremtőjének akaratát hajtsák végre, vagy a nacionalista érdekeik előmozdítása? Ha egy nemzetben hadba vonulnának az igaz keresztények egy másik nemzet ellen, akkor a hívőtársaik, vagyis olyan emberek ellen harcolnának, akik ugyanahhoz az Istenhez imádkoztak segítségért. Krisztus nagyon is helyénvalóan utasította a követőit arra, hogy tegyék le a kardot (Máté 26:52). Ő az égben megdicsőítetten maga fogja elpusztítani azokat, akik dacolnak az igaz Istennel és akaratával (2Tessz 1:6–8; Jel 19:11–21).