Lehete egy KERESZTÉNY KATONA? (Komoly válaszolók véleményét várom! )

Szervusz

Isten véleménye soha nem változott a "ne ölj" tiltással kapcsolatban.

Az emberölés minden formája bűn. A háborúban, az abortuszban és az öngyilkosságban is.

Mondok egy példát, az emberi és az isteni törvények közötti különbségére.

A történet igaz.

Megöl egy ember valakit, ezért törvényesen börtönbe zárják. Megérdemli igaz?

A Tanú fiú nem vállalta a katonáskodást, ezért elítélték x időre.A cellában kérdezi aki embert ölt:

Téged miért ítéltek el? Mondja a Tanú:

Azért, mert nem akartam embert ölni. Együtt ülték az ítéletüket.

Hát ilyenek az emberi törvények. Jól mondta Jézus: amelyik város meghasonlik önmagával, összeomol.

Jézus azt mondta a tanítványának: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek el." Máté 26:52

Üdvözlettel: Zita

Attól függ, milyen felekezethez tartozik.

A történelmi egyházak tagjai lehetnek, a hit gyülekezetesek lehetnek, főleg ha muszlimok ellen harcolsz, a Jehova tanúi, meg a nazarénusok nem lehetnek.

A felekezethez nem tartozók meg eldöntik maguk a rendelkezésre álló szakirodalom (Biblia) alapján.

Emberölést nyílván elítéli a Biblia...

egy katona feladataihoz azonban sok minden más tartozik: katasztrófahelyzetekben segíteni, felvonulás/menetelés, sokszor a támaszpontokon csak a puszta jelenlét vagy a támaszpont őrzése... na meg néha ugyebár a honvédelem...

Rövid válasz: Igen

Hosszú válasz: [link]

Na persze.

Mert a keresztes lovagok nem Isten nevében mentek muszlimokat legyilkolni a szentföldre.De igen.

Na akkor mi is van azzal a bizonyos "ne ölj" paranccsal?

Kedves Kérdező!

Isten véleményét természetesen a Szavából, a Bibliából tudhatjuk meg. Jézus alábbi kijelentései, valamint a történelmi tények segítenek eligazodni ebben a kérdésben.

Jézus kijelentései:

Máté evangéliuma 26,52: "Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök."

János evangéliuma 13,34: "Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást." 13,35: "Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok."

Lukács evangéliuma 6,27: "De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, 6,28: "Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak,és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak.

Történelmi tények:

A történelem rengeteg bizonyítékot felsorakoztat arra vonatkozóan, hogy a korai keresztények politikailag semlegesek maradtak, és nem vettek részt hadviselésben.

„A kereszténység megalapítói gondosan ügyeltek rá, nehogy kifejlődjön bennük bármilyen hajlam, amely arra indítaná őket, hogy közvetlenül beavatkozzanak a fennálló politikai rendbe” (The Beginnings of Christianity).

„A pogány világ uralkodói igen kevéssé értették meg a korai keresztényeket, és nem nézték őket jó szemmel . . . A keresztények nem voltak hajlandók részt venni a római polgárok bizonyos feladataiban . . . Nem töltöttek be politikai tisztségeket” (On the Road to Civilization).

Peter Meinhold német teológus a következőket mondta a korai keresztényekkel és a katonai szolgálattal kapcsolatban: „Összeegyeztethetetlennek tartották, hogy valaki keresztény és katona is legyen.”

Jonathan Dymond, egy vallással foglalkozó író az „Értekezés arról, hogy mennyire egyeztethető össze a háború a kereszténység alapelveivel” című tanulmányában azt írta, hogy Jézus halála után egy bizonyos ideig a követői „nem voltak hajlandók részt venni [háborúban], bármi volt is ennek a következménye, akár szégyen, bebörtönzés vagy halál”. Dymond hozzátette: „Ezek megcáfolhatatlan tények.” A keresztények csak attól kezdve mentek katonának, hogy „a kereszténység romlottá vált” – jelentette ki egy másik író.

„A rendelkezésre álló összes adat gondos áttanulmányozása arra mutat, hogy Marcus Aurelius [római császár; i. sz. 161—180] idejéig egyetlen keresztény sem lett katona, és egyetlen kereszténnyé lett katona sem maradt a hadsereg kötelékében” (The Rise of Christianity. [London, 1947] E. W. Barnes, 333. o.).

„Nem voltak hajlandók aktívan részt venni a polgári közigazgatásban vagy a birodalom katonai védelmében . . . lehetetlenség volt a keresztényeknek a szentebb kötelesség megtagadása nélkül magukra vállalni a katonák, az elöljárók vagy a fejedelmek szerepét” (History of Christianity. [New York, 1891] Edward Gibbon, 162—3. o.).

Remélem ezek az információk segítenek majd helyesen eligazodnod. Minden jót kívánok! :)

Bi'blos

Keresztény katonák:

[link]

és a katolikus egyház érvei

[link]