Védekezés keresztény szempontból. Ti mit gondoltok? Van joga az embernek befolyásolni Isten tervét?

Soha nem bírom megérteni, amikor az emberek ok nélkül Istennek tulajdonítanak dolgokat. A te esetedben: hallgatólagosan feltételezed, hogy minden ember megszületése Isten nagy tervének része, amiben neked semmi részed nincsen. De mielőtt elkezdenél gondolkozni a válaszon, gondolkozz el azon, hogy mi támasztja alá ezt a feltételezést? Miért pont Isten terve lenne az, hogy neked gyereked legyen? Ez még egy ortodox keresztény katolikus szempontból nézve sem lenne indokolt feltételezés, hiszen a biblia világosan leírja hogy szabad akaratunk van, és képesek vagyunk változtatni a dolgokon. A szabad akaratot Isten adta. A szabadság lehetőséget ad a szabad választásra ilyen és más kérdésekben. Isten adta jogunk ez a fajta beavatkozás! Ez nem is kérdés!

A kérdés inkább az, hogy a lehetséges választásaink közül melyik okoz több jót mint rosszat? De ezt a kérdést nem lehet általánosan megválaszolni. A te konkrét helyzeted összes részletének ismerete nélkül csak találgatni lehet...

> Én hiszem, hogy ha nem is minden Isten terve, de a szabad akaratból hozott döntéseinkből jót tud kihozni, és számunkra áldássá tudja formálni.

Ez azt jelentené, hogy a te döntésed következménye elsősorban Isten akaratától függene, nem pedig a te akaratodtól. Ez egyben azt jelentené, hogy a te szabad akaratod következményei nem törvényszerűek lennének, hanem esetlegesek. Ha Isten önkényesen beavatkozna azokba a hatásokba amiket te szabad akaratodból indítasz el, akkor azzal megakadályozná hogy a tapasztalataidon keresztül tudást gyűjts, hogy nagyobb szabadságra tegyél szert. Miért tenne ilyet Isten? És mi van a felelősség vállalással? Ha a világban megváltoztathatatlan és személytelen törvények helyett Isten határozza meg a dolgok kimenetelét, akkor mégis hogyan lehetne bárkit is felelősségre vonni a tettei miatt? Ha a tetteid következménye esetleges lenne, akkor nem gondolod, hogy a keresztény fogalmak szerinti bűn és büntetés egy nagy igazságtalanság lenne?

Szerintem Isten nem igazságtalan, és nem önkényes. Szerintem ha valamit teszel, akkor azért felelősséget kell vállalnod, pontosan olyan mértékben, amilyen mértékben a kimenetel általad meghatározott. A döntés a tiéd, és Istentől eléggé független módon jó vagy rossz.

Az általunk nyújtott segítségről: Szerintem teológiai vita helyett sokkal inkább azt kellene leírnod, hogy milyen a Te helyzeted, mi az ami miatt szeretnél gyereket és mi az ami miatt nem, mitől félsz (pl. nem tudod megteremteni az anyagi biztonságot), milyen a kapcsolatod a leendő apával (pl. aggódsz hogy el fog hagyni) stb. A konkrét környezet az, ami segít eldönteni a kérdést. És ezt Te ismered a legjobban. Mi is segíthetünk, de akkor inkább ezekről mondj valamit! Ezen kívül, még ha feltételezzük is hogy itt csupa jó szándékú ember van, és mindenki csak segíteni akar, a döntést akkor is neked kell meghozni.

Tudom, ez már nem teljesen keresztény dogmatikus válasz volt.

Kedves kérdező

Te tényleg túlbonyolítod ezt a kérdést.

Isten szemszögéből nézd a témát.

Az Ő szándéka az volt, hogy be legyen népesítve a föld. Ez megtörtént. Az a logikus, Isten szemszögéből nézve, hogy annyi gyermeket vállaljon a család, amennyit tisztességesen föl tud nevelni. Na de, mi a tisztességes fölnevelés? Az, hogy a szülők állandóan dolgoznak, a gyermeket pedig neveli az óvoda, iskola, napközi? Nem.

A Biblia azt írja az Efézus 6:1-4-ben: "Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrral egységben, mert ez igazságos: 2 „Tiszteld apádat és anyádat”, ami az első parancs ígérettel: 3 „hogy jól legyen dolgod, és hosszú ideig megmaradj a földön.” 4 És ti apák, ne ingereljétek föl gyermekeiteket, hanem továbbra is Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint neveljétek őket."

Tehát annyi gyereket kell vállalni, hogy ennek(is) a keresztény szülői feladatnak megfeleljünk, mert felelősek vagyunk Isten előtt a gyermekünk neveléséért bizonyos mértékig.

Ezen kívül nem jó irányban megy a világ. Sajnos hamarosan olyan időszakba kerülünk, amelyről ezt írja a Biblia a gyermekekkel kapcsolatosan a Máté 24 részében: "Jaj a várandós és a szoptatós asszonyoknak azokban a napokban!"

Ezért írtam, hogy Isten szemszögéből kell nézni ezt a kérdést is.

Üdvözlettel: Zita

nem lehet, hogy azért pont mostanában találták fel a hatékonyabb fogamzásgátló módszereket, mert mostanra kezdünk kicsit túl sokan lenni a bolygón? Régebben még nem volt probléma, ha sok gyerek született, mert elfértünk.

szóval szerintem minden okkal történik.

Régen tényleg nem volt probléma, ha az embereknek kb évente született gyermekük, hiszen hatalmas volt a gyermekhalandóság, meg eleve az emberek hamarabb haltak meg. 10 gyerekből jó, ha 3 megérte a felnőttkort. Ma már hála Istennek jobb állapotok vannak, ergo nem kell annyi gyereket megszülni :)

Az Isten terveibe meg nem nagyon szólhatunk bele, mert egyik fogamzásgátló módszer sem 100%-os. Akit az Isten nagyon akar, hogy világra jöjjön, az úgyis megfogan. Ezt hívják Pearl-indexnek :)

Olvastam valahol, hogy egy nő védekezés mellett esett teherbe, azonban nem akarta a gyermeket, és elment abortuszra. Meg is történt, de hetekkel később érezte, hogy valami nem stimmel, visszament az orvoshoz, és kiderült, hogy várandós maradt: ikrei lettek volna, de csak az egyik babát vették észre, őt kaparták ki, a másik pedig valahogy túlélte. És a szülők úgy döntöttek, hogy akkor azt a babát már tényleg megtartják, ha már ennyire élni akar. Nem tudom mennyi igaz a sztoriból, de ha így volt, hát jól példázza, hogy sokszor hiába teszünk meg mindent, megvan az a 0,00x % esély.

"Isten ajándékáról" meg annyit, hogy az ajándék azért ajándék, hogy az ajándékozott örüljön, nem kényszer. Az ajándékot vissza is lehet utasítani :)

Kedves Kérdező!

Jó dolgot akarsz, amikor Isten akaratát keresed életed minden területén, sőt már előre gondolkodsz erről.

Viszont hadd tegyem számodra egyszerűbbé a kérdést. Igaz az, hogy a gyermekszületést hagyományosan "gyermekáldásnak" mondják, és valóban áldás is a gyermek a család számára. Igaz az is, hogy a Bibliát olvasva találhatsz olyan történeteket, amikor a történelem bizonyos kulcsszereplői, hogy úgy mondjam, hathatós isteni közreműködéssel születtek meg (pl. Izsák, Sámson, Sámuel, Keresztelő János, és persze Jézus). De fontos megérteni, hogy nem ez a szabály, hanem ez a kivétel!

Ádám és Éva óta nem teremtéssel kezdődik a létezésünk, hanem születéssel. Mindnyájan "Ádám magvából" valók vagyunk test szerint, és mindnyájan azért születtünk, mert a szüleink "ismerték egymást", ahogy a Biblia több helyen kifejezi a szexuális egyesülést. Persze ettől még hiszek abban, hogy semmi nem történik Isten tudta és akarata nélkül, a Bibliában több helyen látunk rá példát, hogy Isten "szabályozhatja" a gyermekáldás folyamatát, de megint csak úgy vagyok vele, hogy ezek kivételes esetek voltak, nem a szabályt mutatják. A szabály az, hogy "ismeri [a férfi] a feleségét, és szül neki fiat/leányt". Kész, ennyi.

Erre mondja János apostol, hogy test szerint mi mindnyájan a "test akaratából", illetve "a férfiúnak indulatjából" születünk. (Ján. 1:13) Azok pedig, akik befogadják Jézust, és újjászületnek általa, az újraszületéskor még egyszer, Istentől is megszületnek, szellemi értelemben.

Érdemes megnézni eredetiben is ezt a kifejezést, ami a testi megszületésünkre vonatkozik, "a férfiúnak indulatjából": ex thelématosz androsz. A theléma szó = akarat, elhatározás, vágy. Ugye, milyen egyszerű? :)

Ez régen általában gyakrabbi gyermekáldással járt, ma a fogamzásgátló módszerek elterjedésével általában ritkábban történik meg. De nem kizárólag a technológia miatt elterjedtebb ma a fogamzásgátlás, hanem mert az igény is nagyobb rá. Régen az volt a "jó", ha folyamatosan jöttek a gyerekek, mert a halandóság általában, és azon belül a csecsemőhalandóság is nagyon magas volt, és az anyák szüléskori elhalálozásának is nagy volt az esélye. Durván mondva szülni kellett 10 gyereket, hogy 2-3 gyerek biztosan elérje a felnőttkort. Ma ehhez a fejlett országokban jó közelítéssel 2-3 gyereket kell szülni. (A csecsemőhalandóság már csak kb. 1-2 % körül mozog.) A gyermekszám kicsivel később és lassabban kezdett csökkenni, mint ahogy a külső feltételek javultak, ezzel párhuzamosan a várható élettartam is megnőtt, ezért volt soha nem látott mértékű demográfiai robbanás a 18-20. században, és a világ egyes részein még tart is.

Más szóval, régen nem kizárólag azért nem korlátozták a születendő gyermekek számát, mert hiányzott volna a technológia hozzá (sőt igazából nem is hiányzott teljesen, mert már az ókorban is megoldották, ha muszáj volt). A gyermek nem egy önmagában vett érték volt egészen a legutóbbi évszázadokig, hanem gazdaságilag volt nagy jelentősége. Ez elsőre lehet, hogy csúnyán hangzik, de valójában erről volt szó mind a szegények, mind a gazdagok körében, csak más-más okból (előbbinél dolgos kéz, aki segít a földeken, utóbbinál örökös, aki továbbviszi a család nevét, örökli a vagyont), és nem igazán volt felső korlátja annak a gyerekszámnak, amit "még érdemes vállalni". Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy régen nem szerették a gyermekeket, de az biztos, hogy nem ennyire a gyermekek jóléte körül forgott a szülők egész élete, mint ma. De így kicsit talán jobban meg lehet érteni, mit is takar az a szó, hogy "gyermekáldás". Nem is olyan régen ez a szó még anyagi értelemben vett áldást is jelentett! Ma viszont egy gyermek felnevelésének költsége óriási, és sokkal később kezd el "megtérülni", ha megtérül egyáltalán.

Összességében én ezek miatt hívő szempontból sem látok semmi kivetnivalót abban, ha egy keresztény családban tudatosan tervezik a gyermekek számát a szülők. Végső soron ez az ő döntésük és az ő felelősségük. Persze önmagában is érték a gyermek, és hiszem, hogy Isten gondot visel azokról az emberekről, akik szeretnének gyereket és vállalnak akkor is, ha "emberi fejjel" talán nem a legjobbkor van. De nem szabad ezt kényszernek érezni, és szerintem nem helyes azon aggódni, hogy a védekezéssel nem akadályozza-e valaki Isten tervét vagy áldásait.

Meg kell jegyezni azt is, hogy még ha úgy is lenne, hogy egy keresztény leéli úgy az életét, hogy valami áldás kimarad, amit Isten neki akart adni: azért nem viselsz felelősséget, hogy milyen áldásokat nem kaptál meg az életedben. De azért minden szülőnek felelőssége van, hogy a gyermekeivel hogyan bánik, őket hogyan neveli, méghozzá nem is kicsi. Ezért szerintem keresztényeknek is úgy kell a családot megtervezni, hogy ne vállalják túl magukat. "Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek", mondta Jézus, de azért meg kell vizsgálni magunkat, és felelősségünk teljes tudatában hozni meg olyan döntéseket, ami más emberek életére kihat.

Ui.: kicsi megjegyzés: érdekes, ahogy feltetted a kérdést, "van joga az embernek befolyásolni Isten tervét"? Gondolj más területekre, és gondolj arra, milyennek ismerted meg Istenedet. Olvasd el a teremtés történetét figyelmesen és nézd meg, hogy tekintett Isten Ádámra, vagy később, hogy tekintett Noéra, hogyan engedte, hogy alkudozzon vele Ábrahám vagy Mózes! Isten azt az embert, aki ehhez megfelelő szellemi állapotban és viszonyulással van, egyfajta partnerként, munkatársként kezeli, és nem egyszerű szolgaként. Az ellenpélda Bálám, aki úgy próbált meg alkudozni az Úrral, hogy közben a szívében már eldöntötte, hogy mit fog tenni. Vagy Saul, aki úgy változtatta meg Isten tervét, hogy az ő szemében a saját elgondolása jobbnak tűnt, mint ahogy Isten parancsolta, csak arról feledkezett meg, hogy abban az esetben Isten terve nem javaslat volt, hanem parancs. Mindegyik nagyon tanulságos történet.

Úgyhogy a kérdésedre a válasz: igen, van joga az embernek befolyásolni Isten tervét, abban az esetben, ha nem annyira fontos a saját elhatározása, hogy ha Istennek más a vezetése, engedetlen legyen.