Katolikusok, Reformátusok, Baptisták, Adventisták, Pünkösdisták, Jehova tanúi és a többiek, mi a véleményetek arról, hogy felekezet függetlenül fogom a keresztény vallásomat gyakorolni? Lehet ezt így szerintetek?

ha ezt teszitek, már szektának fogtok minősülni a törvény szerint., / de ezt így még nem büntetik/

Az én véleményem az, hogy ártani nem ártotok senkinek, és a Bibliában is benne van, hogy akár ha 2 ember is összegyűl Isten nevében, akkor ő is ott lesz.

Csináld nyugodtan,

Én katolikus vagyok, és úgy vélem hogy ez az igazi vallás, az egy, és a többi ebből jött létre, mert a régi időkben a hatalom is az egyháznál volt, és összevesztek emiatt, ezért alapítottak sorra különböző vallásokat

Kérdező, feltaláltad a spanyolviaszt!

Tudod, ma a feljett keresztény világ nagy része így él - a vallási tételekből csak azt fogadja el, ami tetszik neki, a többi nem érdekli - csak nem lépett ki az egyházból, hanem névlegesen valamelyik felekezethez vagy szektához tartozik. 4000 fölött van ezeknek a száma, de ugye a hívek még ezeket se követik, hanem mindenki a saját fejét.

De - ha már ilyen szabadon szeretnéd értelmezni a vallást - megkérdezhetem, hogy miért pont a kerszténységet választottad?

Csak nem azért, mert az ismerőseid is azok és beléd is ezt nevelték?

Más okod is van rá?

Mert ha nem - és végre elkezdtél gondolkodni - akkor talán megpróbálhatnád folytatni. Nem akarlak korlátozni, de némi tájékozódást (legalább a világvallásokról és *nem* keresztények szájából) megérne.

Addig viszont néhány dolog a döntésedről.

Először is: nem értem, hogy miért pont a Bibliát akarod követni, mint "eredeti" iránymutatást?

A Biblia ugyanis minden, csak nem eredeti. Jézus nem írt le egyetlen szót sem - Péter pedig, aki döntő szerepet vállalt a Bibliában, gyakorlatilag átforgatta a tanítások nagy részét a saját szája íze szerint.

Jézus a szeretetre és a megbocsátásra helyezte a hangsúlyt - Péter a bűnösségre és a büntetésre.

Utána még mindezt átírták néhányszor mások.

Aztán: mennyit akarsz megtartani a Bibliából? Mert pl. van ott egy csomó dolog, amit ma naponta megcsinálnak az emberek (szombati munka, kétféle ruhaanyag, ételek, stb) és amiért *kötelezően* meg kellene ölnöd akár a szomszédodat is!

Ha pedig elkzdesz válogatni a Bibliában, hogy "ezt betartom, erre meg fütyülök" - akkor mennyivel vagy jobb az általad jogosan elítélt egyházaknál?

Így is úgy is magyaráznod és értelmezned kell a Bibliát - pont úgy, ahogy minden egyház is teszi.

Ja, hogy te *másképp* akarod magyarázni, mint ők?

És mégis: mi alapján válogatsz?

Csak nem a saját erkölcseid alapján? Amit valahogy belédneveltek, aztán te még alakítottad is?

De ha úgyis mindenben magad döntesz - akkor minek neked még a Biblia is? Hogy csak azokat vedd ki belőle, amit úgyis megcsinálnál magadtól is?

Tudod, kérdező, valahogy olyan érzése van az embernek, hogy te vagy az okos lány. Keresztény is akarsz lenni, meg nem is. Be is akarod tartani a törvényeket meg nem is. A Biblia szerint szeretnél élni meg nem is.

Csak ne más szabja meg neked - majd te eldöntöd.

Aztán, ha mégse válik be, akkor majd átszabod? Milyen gyakran?

Érdekes lesz, az biztos.

Jól tetted, hoyg ezt megkérdezted. Egyedül nem lehetsz keresztény! Pl. azért, mert:

Jn 6,54 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.

Az Eucharisztiában való részesülést hogy oldod meg? De nemcsak ez, a magányos bárányt úgy levadássza az ellenség, mint a pinty! Nem feltétlenül látványosan, hanem úgy, hoyg észre sem veszed! Mire is bazírozik mindig az ellenfél az emberben? A gőgre (többek között), hiszen ő maga is gőgös! Vizsgáld meg magad: a felekezetekkel való szíktás vajon nem gőgből fakad-e, nem abból-e, mert úgy érzed, Te különb vagy, mint a gyarló keresztények körülötted! Az ellenfél erre rá fog menni, előbb-utóbb új gondolataid támadnak a vallás évezredes tanításainál, még különleges misztikus élményeket is átélhet: hidd el, tapasztaltak mondják: ez mind a Sétén trükkje. Olyan gondolataid, élményeid lesznek, amelyek hű de királynak tűnnek, de eltérítenek az igazságtól, és az üdvösségtől. Észrevétlenül, szép lassan, úgy mész a kárhozat felé, hoyg azt hiszed, minden rendben és a tiéd a nyerő út! Veszélyes őt ez, kontrol nélkül, segítség nélkül, távol a nyájtól a vadonban...

Bár létezuik egy magyarázat, de ez ritkább, és igazából a gyümölcséről ismerszik meg. Nemcsak én, hanem igen sokan, akik nem pusztaán az európai kereszténységet ismerik, látják úgy, hogy objektíven létezik egy olyan felekezet, ami nem tett semmit hozzá és el sem vett a közös igazhitű kereszténységből. Nem azért, mert ő mondja, hanem azért, mert valóban ő hozta létre és őrzi máig a közös alapokat. No, egy kis egyháztörténet, ami nyugaton sajnos nem annyira ismert:

A kezdeti egységes évezredben a kereszténységnek 5 fő központja volt: Róma, Konstantinápoly, Alexandria, Antiókhia, Jeruzsálem. Ezek közösen alkottak dogmákat kánonokat a hét egyetemes zsinaton. Itt fektette le az egész egyetemes egységes kereszténység pl. a közös Hitvallást is.

Kisebb szakadások mindig előfordultak, már az ÚSz is beszámol iylenekről (de egyébként az egyetemes zsinat montája is benne van az ApCsel 15-ben), de a nagy szakadás 1054-.ben történt meg. Mi történt ekkor? Az 5 központból pusztán 1 vált ki, ez volt Róma. A másik 4 megmaradt közösségben és máig így vannak. Róma történelmi hatások következtében és egyedülléte miatt is egy centralizált, hatalmi egyházat alkotott. A kereszténység többi része nélkül alkotott olyan új dogmákat, amiket senki msá nem fogad el rajtuk kívül. Olyan megkérdőjelezhető gyakorlatokat vezett be egyedül, ami csak számos problémát szült! Maguk a katolikusok se tudnak ezzel kibékülni korunkban, csak erőltetetten magyarákodnak. Nem csoda, hogy egy idő után elszakadt a cérna és a protestantizmus újabb nagy szakadási hulláma végigsöpört nyugaton! De ekkor már más volt a kultúra is, felnőtt nyugaton egy individuális, liberális polgári kultúra, ez is erőteljesen nyomta az emebreket arra, hogy ha valaminem tetszik nekik, tovább és tovább szakdjanak, alapítsanak nyugodtan új felekezeteket egyéni tanítással! Persze, hoyg megkergül mindenki nuygaton és már azt se tudja, melyik az igaz kereszténység, hová is kellene tartozni! De, és ez a lényeg: EZ A SZÉTAPRÓZÓDÁS PSUZTÁN AZ ELEVE SZAKADÁR NYUGATI EGYHÁZAT ÉRINTETTE CSAK!!!

Hű, most gondolom mindenki felhordül sokak számráa viszont megvilágosodás és öröm ez a mondat. Mert hogy Róma sokmindent hozzátett a közös dolgokhoz, amiket nem kellett volna (és ez csak problémákat okozott!), a protestánsok viszont sokmindent elvettek a tólzott ellenreakcióval és kulturálsi hatásokra a közös kalapból, amit szintén nem kellett volna. Egyik felekzet sem tutti tehát és pontosan azért, mert egyedileg fejlődnek, nem azon az úton, ahol a kereszténység fejlődött ezer éven át közösen, egyetemesen, egységben!

No, de felmerül a kérdés, hoyg hát akkor mi történt az elején említett 4 keleti központtal? Hát éppen ez a lényeg! AZ ORTODO EGYHÁZ NEM TETT SEMMIT HOZZÁ ÉS NEM IS VETT EL SEMMIT ABBÓL A HAGYOMÁNYBÓL, AMELY EZER ÉVEN ÁT JÓ VOLT AZ EGYSÉGES KERESZTÉNY EGYHÁZNAK ÉS NEM IS VOLTAK BENNE SZAKADÁSOK, EZ MINDENKINEK JÓ VOLT!!! Bizony, bizony, a helyzet az, hogy ha globálisan nézzük az Egyházat és nem csak a nyugati feleketeket, akkor a helyzet az, hogy a kereszténységnek létezett és ma is létezik egy olyan tiszta formája, amely töretlen kapcsolatban van Krisztus korával, és amelytől midnenki más eltért! Itt nincsen földi helytartó, keresztes háborúk, eretnekégetések, homokos papok, demisztifikált száraz tanítás, elmebeteg őrjöngések, stb. Persze itt se tökéletes mindenki, ezért kell az alázat és türelmes megértés hittestvéreink iránt, akik nem biztos, hogy nálunk gyarlóbbak.

Nem mondom, hogy a jó szándékú istenfélő ember, akinek nincs nagyon lehetősége máshová menni, ne tudna üdvözülni msá felekeztben sem, de amikor valakinek tele lesz a hócipője a mindenféle felekezettel, az józanul fontolja meg azt, hogy nincs-e benne gőg, ami a sátáni félrevezetés legjobb táptalaja. Ha valóban a tiszta kereszténységet keresi, akkor abban remélem segít a fenti globális egyháztörténeti összefoglaló, ami átgondolva, elég sokmindenre választ ad. Ismerje meg az ortodox egyházat, amely ma ia abban a formában létezik, mint az apsotoli egyház. Nem azért, mert kitlaálta, hogy olyan volt az apsotoli egyház, amilyen most ő, hanem mert ez objektíven kimutatható. Erre a legjobb könyv Berki Feri: Az ortodox kereszténység c. könyve, de rá lehet keresni az interneten is és fel lehet keresni elkötelezettség nélkül is egy egyházközséget. Ezt sokkal inkább javaslom, mint az egyéni kószálást, mert az ortodoxia egy olyan családot képvisel, amely 2000 év óta jó volt mindenkinek, ott tényleg siemretlen az a megkergülés, bizonytalanság és saját múltunkkal való küzdelem, ami sok nyuagti kereszténynél sajnso tapasztalható ma.

Te tudod, de közösségben könnyebb egymás támogatása, és könnyebb a mindenki más támogatása. Nem tudom mit hiszel a kereszténységről, de nekem pl a misszió a legfontosabb, amikor megyünk és ételt osztunk a szeretet és törődés mellé.

És amikor megtaposnak, akkor egy testvér vállán tudok sírni, aki aztán vigaszt nyújt.

Nekem ez a kereszténység.

Szervusz

Érdekes dolgokat írtál. Elgondolkodtató.

A hitvallásod, amit röviden összefoglaltál azt bizonyítja, amit a Biblia is ír, hogy úgy teremtett meg minket embereket Isten, hogy nem tudunk nélküle élni. A legtöbb ember így van vele. Ezért is alakulhatott ki a több 1000 vallás, mert mindenki igyekszik olyat keresni, illetve létrehozni, amelyik a leginkább megfelel az igényeinek. Ezt mindenki megteheti, mert szabad akarattal teremtett meg minket embereket Isten. Tehát addig variálhatod az általad kielégítőnek gondolt vallást, ameddig -ahogyan följebb is írták- nem ütközik a törvénnyel.

Hogy formálgathasd, sokan ötleteket is adhatnak akár ezen az oldalon is.

A kérdés már csak az, mit szól mindehhez Isten?

Vajon Isten elfogadja, például meghallgatja az imádat? Erre ugyanis nem igen lehet kényszeríteni Őt.

Tudod mi a véleménye Istennek a hamis imádatról?

Tudod mit tesz Isten hamarosan minden olyan vallással amelyet Ő hamisnak tart?

Ezek olyan kérdések, amelyekre mindegyikre-és még sokkal fontosabbakra is- választ ad a Biblia.

Pál apostol nagyon hűséges szolgája volt Istennek. Hasznos tanácsot adott az általad föltett kérdéssel kapcsolatban is:

" amit a pogányok áldoznak,ördögöknek áldozzák, és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti is az ördögökkel legyetek közösségben. Nem ihatjátok az Úr poharát, és az ördögök poharát is; nem lehettek „Úr asztalának”, és az ördögök asztalának részesei. Vagy „haragra ingereljük az Urat”? avagy erősebbek vagyunk-é nála?

Mindent szabad, de nem minden hasznos. Mindent szabad,de nem minden épít." 1Korintusz 10:20-23

Vagyis a szabad akaratunkat használhatjuk számunkra hasznos de számunkra ártó dolgokra is.

Üdvözlettel: Zita

"Soraitok közt versengés van és gőg"

Érdekelne, hogy ezt melyik soromból olvastad ki?

#3

Ráadásul nem is küldtelek sehova, csak néhány dolgot mutattam meg, ami erősen problémás lehet - és tanácsot adtam, hogyan szélesíthetnéd a látókörödet.

Van egy olyan érzésem, hogy ezt te nem akarod, csak önigazolást keresel. De akkor miért kérdezel, ha csak egyféle "választ" akarsz hallani?

Nem rossz dolog a házi kereszténység, bár én úgy gondolom, hogy az ilyesmit a gyülekezeti élet mellett és nem helyett kellene gyakorolni. Meg is mondom, miért.

Az egyik, hogy mi motivációja lehet valakinek arra, hogy nem akar a többi hívő közösségéhez tartozni - semmilyen hívők semmilyen közösségéhez. Bár hiszem, hogy nincs szükség közvetítőre Isten és ember között másra, csak Jézusra, viszont azt is hiszem, hogy nem véletlenül alapította meg Isten az Egyház ill. a gyülekezet intézményét. Gyülekezetről szól az egész Ószövetség, a Törvény és minden. Gyülekezetről szól a kereszténység története is Jézus Krisztus mennybemenetelének másnapjától kezdve. Úgy gondolom, hogy aki kereszténnyé lesz, annak nemcsak Istennel lesz kapcsolata (bár ez a legfontosabb), hanem egy közösséggel is: a Test, azaz az Egyház részévé is válik, ami egyébként saját érdeke.

A kezdő hívőről, friss keresztényről úgy beszél Péter és Pál apostol is, mint egy csecsemőről, akit tejjel kell táplálni. [Feltételezem, hogy ebben a szakaszban tartasz, mert különben másképp nem tudnám hova tenni, hogy azt gondolod, jól megleszel keresztség nélkül is, és hogy az Urat fogod vele megvárni. (?) Pont az ilyen tévedések és csapdák miatt van szüksége az embernek arra, hogy a hívő életben jártasabb társaik segítsék, "táplálgassák".]

A Zsidókhoz írt levél (5-6. fejezet) pedig arra szólít fel, hogy ezt a kezdeti táplálgatási, építgetési időszakot, amikor a hívek eljutnak az "érettkorúságra" fel kell váltania a komolyabb témáknak, és ahogy Pál a Korintusiaknak írt 1. levélben mondja, a "kemény eledelnek". És hogy történt a táplálgatás, a Krisztusban való felnövekedése a hívőknek? Mindenki hazamegy, és közvetlenül Isten táplálja őket? Nem, hanem az apostolok és a gyülekezetvezetők feladata volt a hívek táplálása a megfelelő táplálékkal.

"Zsid 5:12 Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.

Zsid 5:13 Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédeiben, mivelhogy kiskorú:

Zsid 5:14 Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre."

Ezeket a szolgálati ajándékokat nem véletlenül adja Isten, hanem azért, mert szükség van rájuk, egy hívőnek szüksége van arra a szellemi útmutatásra és azokra a szolgálati ajándékokra, amelyet csak az egyházban, az Isten Szelleme által felkent szolgálókon a közösségben kaphat meg az ember. Legszívesebben idemásolnám az 1Korintusból a teljes 12. részt (nem teszem, de kérlek olvasd el), mert számomra megkérdőjelezhetetlenül egyértelművé teszi, hogy nincs olyan, hogy valakinek nincs szüksége az egyházra és a gyülekezeti közösségre a normális keresztény élethez - és viszont minden egyes tagra szükség van valamilyen célból az egyházban. Nem csak az egyháznak van rá szüksége, hanem maga Isten adott minden tagnak valamilyen feladatot az egyházban. Nem látok rá elég jó okot, hogy az ember ebből teljesen kivonja magát, kivéve persze, ha valami nyilvánvaló okból nem lenne lehetősége ebben részt venni.

"Szépen fogjuk élni az életünket, egészségesen, szeretetben és mindent az Úr dicsőségére teszünk." Ezek nagyon jó célok, de talán azért az Urat csak meg kellene kérdezni arról, hogy mi szolgálja inkább az Ő dicsőségét.

"Zsid 6:10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint akik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek."

Miről szól ez az Ige? Arról, hogy Isten előtt azzal tanúsítod a szeretetedet az ő neve iránt, ha szolgálsz a szenteknek! Kik a szentek? Ők az elhívottak, a többi hívő, a keresztények közössége. Ebből az is levezethető, hogy ha nem szolgálsz a szenteknek, akkor nem tanúsítasz szeretetet az Úr neve iránt.

Szóval, ott tartottunk, hogy mi lehet a motiváció erre. Azt írod, "valahogy én nem érzem, hogy ilyen emberek közé kellene tartoznom." De milyen emberek közé? Ki tett téged bírává a testvéreid fölött?

Hadd kérdezzek valamit: szerinted kik lesznek ott az üdvözültek sokaságában legnagyobbrészt? Nemde jó eséllyel azok, akik ugyan kisebb-nagyobb hibákkal rendelkező gyülekezetekben, de mégiscsak hitben élik az életüket? Nem állítom, hogy mindenki, de amondó vagyok, hogy azért azokból, akiket felsoroltál, jócskán lesznek "ilyen emberek" az Isten országában. Egyszóval, hogy akarod azt Istennek megmagyarázni, hogy az Isten országában akarsz örökké élni a hívő testvéreid közösségében, ha itt a földön arról teszel tanúbizonyságot, hogy nem bírod őket elviselni, nem akarsz közéjük tartozni?

Persze, én is látok problémákat a gyülekezetekben, bár szerencsére ahova én járok (Hit Gyüli), ott elég sok minden működik elég jól, de ki mondta, hogy a keresztények már itt a földön tökéletesek lesznek? Ki mondta, hogy a keresztény közösségben nem lesznek konfliktusok, nehézségek, szakadások? Figyelmesen olvasd el az apostoli leveleket, arra koncentrálva, hogy olyan eseteket keress, amikor valamilyen probléma, nehézség, félreértés, konfliktus támadt, és esetleg az apostolok is keményen lefáradtak ezek miatt - meg fogsz lepődni, hogy szinte az egész erről szól. Nézd meg, hogyan összegzi Pál a gyülekezetek vezetésével járó munkájának nehézségeit:

"2Kor 11:23 Krisztus szolgái-e? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos [veszedelem] által.

2Kor 11:24 A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.

2Kor 11:25 Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;

2Kor 11:26 Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt;

2Kor 11:27 Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.

2Kor 11:28 Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.

2Kor 11:29 Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?

2Kor 11:30 Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem."

Különösen felhívnám a figyelmedet a 26. vers utolsó részére és a 28. versre. Ha akkor éltél volna, arra koncentráltál volna, hogy mennyire gáz már ez a Pál, ennyi nehézség és közben jócskán kudarc is érte, hány gyülekezeti konfliktust és szakadást megért a szolgálata alatt, és még a Bibliához is hozzátett? Vagy arra, hogy hányan tértek meg és fordultak Istenhez és változott meg az életük a szolgálata hatására?

Továbbá:

"Róm 15:7 Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére."

"1Kor 14:12 Azonképpen ti is, minthogy lelki ajándékokat kívántok, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok."

"1Ján 4:20 Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?

1Ján 4:21 Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.

1Ján 5:1 Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki attól született."

Lehet ezt magyarázni, de az atyafiak iránti szeretet az nem egy érzés, amivel viszonyulunk egymáshoz, elég, ha távolról. Ha én azt mondom a szüleimnek, hogy "szeretlek benneteket", de sosem látogatom meg őket, nem kérdezem meg, miben segíthetnék, mit adhatnék, pedig lenne rá lehetőségem, akkor senki nem fogja elhinni, hogy tényleg szeretem őket.

Egyszóval, én sem szeretnélek vádolni téged, ha úgy döntesz, hogy így akarsz élni, csak arra kérlek, gondold át jól a motivációidat és hogy valóban el akarod-e szigetelni magad a gyülekezeti közösség lehetőségétől, amihez mellesleg nagyon jó is tartozni. Nekem életem néhány legkedvesebb élménye, emléke a gyülekezethez és tagjaihoz kötődik, ami alatt persze nem azt kell érteni, hogy ezek feltétlenül istentiszteletek során történtek, mert sok azon kívüli program is volt, de ha nem tartoztam volna a közösséghez, meg sem ismertem volna ezeket az embereket, akik most már a testvéreim. És nem csak azért vagyok így vele, mert pont szerencsésen kifogtam, mert voltak már nálunk is konfliktusok, nehézségek bőven - az emberek nem tökéletesek, még a legjobb hívők sem tökéletesek, és ráadásul sajnos időnként a Sátán néhány "farkasa" is belopózik a gyülekezetekbe, ami aztán tényleg meg tudja nehezíteni a dolgokat. De ezeket meg kell tanulni szeretetben kezelni, és én úgy gondolom, hogy pontosan azért hozta létre Isten a gyülekezeteket, mert szükségünk van arra, hogy egy ilyen közösségben elkezdjünk csiszolódni, és ahhoz, hogy a bennünk lévő szeretet kiteljesedjen, át kell esnünk ezeken a próbatételeken is. Ezt otthon az ember nem tudja megtenni, persze fontos, hogy otthon dicsérd Istent és építsd vele a személyes közösségedet, de az iránta való szeretetedet mi mással tudnád jobban bizonyítani, mint hogy például még egy számodra nem szimpatikus, netán esetenként idegesítő személy felé is türelmet, kedvességet és szeretetet tanúsítasz csak azért, mert Krisztust látod benne? :)