Keresztény párok, ti mikor feküdtetek le először egymással?

Engem - szinten keresztenykent - megdobbentenek a fent olvasott kommentek.

Szerintem a Biblia ilyen szintu szo szerint vetele, egyenlo a balvanyimadassal. A Bibliat emberek irtak, emberek fogalmaztak meg Isten tanitasait, a sajat, 2000 evvel ezelotti ertelmezesukben.

Isten nem akarta, hogy az emberiseg zsakutcaba fusson, mert csaladon kivul szuletnek gyerekek, kiirt minket valami nemi betegseg vagy allati szintre zuhanunk vissza, mert mindenki csak a testi elvezeteket keresi. Ezt mind roviden, 2000 evvel ezelott is ertheto formaban ugy lehet megfogalmazni, hogy "hazassag elott ne szexelj".

De mai ertelemmel, tudassal, technikai fejlettseggel kovethetjuk az igazi tanitasat ugy is, hogy ha az eskuvo elott is mar szeretkezunk a parunkkal.

Es ha ilyesmi miatt keresztenykent elitelunk, kizarunk embereket, ha buntudatot probalunk ebreszteni bennuk, azzal csak azt erjuk el, hogy eltaszitjuk oket az egyhaztol.

11.-es, köszönöm, amit leírtál, egyetértek.

A kérdésre válaszolva: keresztényként, bűnösen ismerkedés után 3 hónappal, házasság előtt 5 hónappal. Azóta is ő az első és egyetlen és nem bántam meg.

Nem tudom mitől lenne olyan "iszonyat nehéz megállni". Van tapasztalatom az ilyesmiben és a valóságban baromira meg sem közelíti ezt a "szenvedést" amit vizionálsz. Pedig aztán, ha valaki, én nem vagyok egy halvérű valaki, az "igényeim" is messze fölülmúlják a magyar átlagét. A többi, a "kompatibilitás" mizéria, meg az 50 éven át tartó boldogtalan nemi szenvedés meg mese habbal. Biztos, van ilyen is, de ilyeneket legkönnyebben akkor látok/hallok, ha a szétgyilkolt lelkivilágú, elkötelezettséget fogalom szinten sem ismerő, szexuálisan agymosott arcokkal dob szembe az élet. Ha nem tudod, miről beszélek, hallgass/olvass/nézz csernust. Ő egész jól megélne már CSAK azokból a könyveiből/előadásaiból, amikben leírja ezeket az amúgy elterjedt és "hétköznapi" (sarki fűszeres, főnököd, pultos a csehóban stb.) jelenségeket és állapotokat, ami manapság uralkodó. Ehhez nem kell hívőnek, vagy vallásosnak lenni, éppen ellenkezőleg! Persze vannak bigottak, de annak meg az égvilágon semmi köze Istenhez és az ő beszédéhez. Szóval a logikád, már bocs, de több sebből vérzik. A végkövetkeztetésed akkor lenne helyes, ha az előfeltevéseid realisztikusak lennének, de szerintem ilyen téren maximum elképzeléseid lehetnek, feltételezéseid, gyakorlati tapasztalatra valahogy nem számítok tőled. Legalábbis a logika azt diktálja, hogy ha ilyen véleményt prezentálsz egy vélt helyzetről, ennyire "erős" túlrajzolások kíséretében, akkor a valóságban sosem "próbáltad ki", mivel 1. félsz tőle, 2. értelmetlennek tartod, 3. ellenkezik az elveiddel, ergo: nincs tapasztalati bankod, jól következtetek? Félreértés ne essék, amiket írok, nem ellened szólnak és nem is öncélú "fikázás". De hogy csak egy példát kiemeljek: Említetted a "kompatibilitást". Kirívó esetektől eltekintve (pl. "bébirépa", hogy mást ne mondjak) a legtöbb "inkompatibilitás" lélektani eredetű.

(Ha érdekel, nyugodtan túrj bele Dr. Zbigniew Lew Starowicz "Szexualitás felsőfokon", vagy "Szexuális párkpcsolat" című munkáiba, de mondhatnám Robin skynner és John Cleese közös könyvét is, ami magyar nyelven "Hogyan éljük túl a családot" címmel jelent meg és a kötet végén találhatóak a hivatkozott témához kapcsolódó anyagok)

Valójában éppen ott hibádzik ez a "kompatibilitás" dolog, hogy mindenki egyedi és megismételhetetlenként jön a világra és hasonlóan ahhoz, ahogyan egy csecsemő is "tiszta lappal" indul és csak később gyúrják át az agyát/lelkivilágát a neveltetése (már, ha van) és a környezeti szuggesszió/konformizálódás során, amikre rárakódnak a felnövekedése során SZERZETT ilyenolyan kikerülhetetlen tapasztalatai. Az is mármár közhely, hogy a "meggyőződésünk" a 6-8 éves korunkig magunkba szívott sztereotípíák és (környezeti) klisék gyűjteménye, amik a későbbiekben már csak "hozzácsiszolódnak" az adott közösség/kultúrkör civilizációs szabályaihoz, viselkedési normáihoz, "közízléséhez" stb stb. de a "mag" lényegileg változatlanul megmarad a felszín alatt.

DE a lényeg a lényeg: "Szexuális" fronton mindenki (ill. majdnem mindenki; a gyerekként molesztáltakat, vagy más módon, akár "vallásosan" megzavart nemiségű gyerekeket leszámítva) tiszta lappal indul, a születéséhez hasonlítható módon. Ha egy mai átlagos fiatalt veszünk alapul, akkor a "gyakorlat" az, hogy (ellentétben a többnyire csöppet sem vallásos déd és nagyszüleinkkel) 13-14 évesen már előrehaladott "nemi életet" élnek. Azért tettem idézőjelbe, mert az valójában NEM az, mint ahogy a tusco gizdaságos szlovák dobozos tej sem az, aminek álcázzák. Az ilyen fiatalok 18-20 éves korukra elfogyasztanak vagy 6-8 hozzájuk hasonlóan tapasztalatlan és éretlen "partnert", illetve őket "fogyasztják el" oda-vissza. Ez ugye a "tapasztalatszerzés" ideje, ami csekély szerencsés kivételtől eltekintve semmi másra nem vezet, csak kiábrándultsághoz, negatív szexuális és lelki tapasztalatokhoz és ahhoz, hogy az egész szexualitás értékét veszti és maximum valamiféle "eszközzé" degradálódik, ahogy a "partnerek" is egymás szemében. Namost, ha később az ilyen emberek meg akarnak állapodni, vagy elérkezettnek látják az idejét, hogy leparkoljanak valaki mellett, neadj Isten házasodnának (fúú de csúnya szó!) akkor persze, hogy elkezdenek azon aggódni, hogy az addig felgyülemlett tapasztalataikhoz KÉPEST mennyire érné meg Bélával, vagy Jolánnal összebútorozva nézegetni egymást 50 évig úgy, hogy a delikvens már most sem mutat túl nagy nemi érdeklődést irányukba a kezdeti "beetetős" (értsd: udvarolgatós/széptevős/nőideál imitálós/"legjobb arcomat-formámat mutatós") érához mérten és ismétcsak szerencsés/csekély kivételektől eltekintve hűségről nem is hallott. DE megmarad a remény! A nők pl. betegei ennek a kósza reménynek, a pasikra érdekes módon nem annyira jellemző. Remény, hogy majd ha látja/érzi, hogy szereti, ha szeretve lesz, úgyis tud rá annyira hatni, meg van olyan jó ember a másik, hogy ez így szép tartós lesz. "Ha nem jön össze, akkor max majd elválunk". Tovább nem részletezem, erről is, meg a folytatásról is kötetek szólnak, nincs értelme itt belemenni.

Ha viszont teszemazt 2 ilyen "tiszta lapos" kiscserkész vág bele ebbe az életre szóló kalandba, tehát olyanok, akik az (ellen)példánál maradva még szűzek, akkor EGYMÁST fogják szexuálisan "bekalibrálni". Egymástól tanulnak egymást tanítgatva szépen folyamatában és egymáshoz "állítódnak be" (bocs, nem tudom jobban leírni) Tehát nincs külső követelményrendszer, nincsenek "barátnő meséi" az éppen aktuális pasija ágyban nyújtott jó, vagy rossz teljesítményével kapcsolatban, nincs hollywood-i szexuális agymosás, és ami a legfontosabb: nincseenek 5-8-10 akárhány évnyi felhalmozódott negatív tapasztalathegyek (vagy épp "pozitívak") amiket más "partnerektől" guberáltak össze és ahhoz méricskélnék egymást, meg magukat is.

Ennek nagy előnyei vannak és voltak a múltban is (vallás/vallásosság nélkül is) A különbségek ott érhetők tetten, hogy míg pl. nagymamám idejében 16-17 évesen már házasodtak és az a lány, aki 18-19 évesen még nem volt férjnél, az "vénlánynak" volt titulálva, addig manapság ha unokaöcsém sétálgat a haverjával a westendben és összeismerkednek egy 16 éves kiscsajjal, félóra dumcsi után már ajánlkozik a barátjának, hogy "nincs itthon apám, nem jössz fel egy kicsit jólérezni egymást?" Ez csak példa, de mindennapos és már a jobb érzésű fiúk is sugárban hányva kiábrándultan kóvályognak attól, amiket tapasztalnak, pedig közük nincs a valláshoz. Inkább azon vannak elkeseredve, hogy hogy a viharba fognak valaha az életben "normális csajt" találni, mert ez nem kell, köszönik szépen. A lányok úgyszintén. Most akkor ez jobb pölö? Bocs, de az általad sejtetett, közhelyszerű nóta működik? A bepróbálgatós/felpróbálgatós/"kompatibilitás ellenörzős" mókakacagásról beszélek, amire utaltál végső soron. Dehogy működik. Már az én szüleim idejében sem működött, pedig kb. akkoriban kezdődött ennek a felfogásnak a térhódítása a szexuális forradalommal (khm.. szennyáradattal az usából) Anno általánosban pl. 2 kezemen meg tudtam volna számolni hány gyereknek voltak együtt a szülei az egész iskolából. Ezzel szemben innen onnan tudtam, hogy melyiknek az anyja fogyasztja a második/harmadik/negyedik "élettársát" éppen, vagy jobb esetben hogy hány éve vannak együtt azzal a nővel, vagy férfival, akit "anyának" vagy "apának" kell(ene) szólítania otthon. Ma meg már nem térdig, NYAKIG járunk a szemétben és ha körbenézel az utcán nem látsz egy boldog arcot és mindenki mindent le*** az alapvető szükségletei kivételével. Hidd el nem csak a politika miatt van. A fiatalok még nem foglalkoznak a politikával, magasról tesznek rá, hogy melyik öltönyös disznó magyaráz a TV-ben. Jobban érdeklelné őket, még az is, hogy ma alma, vagy tutti frutti ízű energiaitalt toljanak. És nézz a szemükbe, még csak nemrég landoltak, de már most elegük van mindenből és kiábrándultak. Nem életet látsz a szemükben szikrázni. És szerintem ehhez nagymértékben hozzájárul az is, hogy amiről papoltak nekik éveken át, hogy szerelem, az nem is az, amiket láttak a filmekben, mesélték a "nagyok", a szex nem is olyan nagy szám, hiába voltak besz@rva a szülei, hiába beszél róla mindenki, folyok a csapból és hiába ontja magából a média gyakorlatilag egész nap. Éppen a lényeg vész el.

Nekem is van tapasztalatom és amikor minden érzékeddel rá vagy állva a vőlegényedre és szinte meggyulladsz a közelségétől az nagyon is kellemetlen.

És nem kell várni csupán azért, mert még nincs elég pénz egy szertartás lebonyolításához.

Nem arra van kitalálva a férfi és női test , hogy kézfogás legyen évekig.

Mi van ha 17 éves korodban találkozol életed párjával és egyetemet akarsz végezni? 6 évig ne legyen semmi?Ép ember ezt kibírná?Aligha hiszem.