Miért a "legtámadottabb" vallás a Jehova Tanúi?

Kedves KAty, kicsit hosszú lesz a levél, de hiszem, hogy végig olvasod, mitöbb, reménykedem, hogy szereted Jehovát annyira, hogy elmélkedsz is az olvasottakon.

1. A kiközösítéssel kapcsolatos Bibliaversek

Általában a következő versek merülnek fel a kiközösítés alátámasztásával kapcsolatban:

„Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön. De ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint testvéreteket” (2Thessz 3:14-15).

„Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek” (1Kor 5:11).

„Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba, és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2Jn 10-11).

További versek, amelyek felmerülhetnek, bár valójában másról szólnak:

„Jézus erre ezt mondta nekik: ’Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. És mindenki, akielhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeitvagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet’” (Mt 19:28-29).

„Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: ’Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?’ Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: ’Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám’” (Mt 12:48-50).

2. A versek értelmezése

Nézzük meg egyesével ezeket a verseket. Ez a vizsgálat meg fogja mutatni, hogy vajon helyénvaló módon alkalmazza-e őket az Őrtorony Társulat.

„Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön. De ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint testvéreteket” (2Thessz 3:14-15).

A versben Pál apostol valóban azt mondja, hogy a thesszalonikai keresztények „ne tartsák a kapcsolatot” azokkal a személyekkel, akik nem engedelmeskednek. Két fontos dolgot kell észrevennünk.

Először is lényeges az, hogy itt nem valamely vallási szervezet sajátos bibliaértelmezéséről van szó, hanem az apostoli tanításról. Aki nem engedelmeskedik annak, amit az apostolok tanítanak, azzal valóban nem kellett fenntartani a közösséget (itt nem a köszönésről van szó, hanem egy szoros, bensőséges és bizalmas testvéri közösségről). Az apostoli tanítás nem egyezik meg egyetlen felekezet sajátos tantételeivel sem. Az 1Kor 15:1-5 leírja, hogy az apostolok mit értettek az evangélium alatt. A levelek pedig egy mintát tartalmaznak a helyes istenfélő életre vonatkozóan. De nem egyes felekezetek tanairól van szó, hanem a kereszténység központi lényegéről.

Másrészt az apostol eljárási módja más, mint Jehova Tanúié. Pál ugyanis valóban azt mondja, hogy ne tartsanak vele fenn közösséget, de erre is utasítást ad: „De ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint testvéreteket.” Vajon hogyan tudnak Jehova Tanúi testvérként inteni egy kiközösített személyt, akivel szóba sem állnak, és nem is köszönnek neki? Erre utalt Jézus is, amikor megkérdezte: „És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is?” (Mt 5:47).

„Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségbenazzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek” (1Kor 5:11).

Itt valóban arra ad utasítást az apostol, hogy ne vállaljunk közösséget olyan emberekkel, akik nem engedelmeskednek Istennek. Bár kereszténynek vallják magukat, olyan bűnöket követnek el, amelyek nem méltók egy hívőhöz. Ami pedig még nagyobb probléma, hogy a korinthusi gyülekezet megtűrte a tagjai között az ilyeneket, és nem fegyelmezte őket. Azonban ez az elv nem vonatkozik azokra, akik bizonyos kérdésekben mást gondolnak. Mindaddig, amíg nem az üdvösséget érintő alapvető fontosságú kérdésekről van szó, azt az elvet kellene követni, amit Pál egy másik levelében fogalmaz meg: „Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; ellenben amire eljutottunk, aszerint járjunk” (Fil 3:15-16).

„Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba, és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2Jn 10-11).

János apostol itt a hamis tanítók otthonunkba fogadásáról és a köszöntésükről beszél. A köszöntés azonban akkoriban többet jelentett, mint napjainkban. Akkor a szívélyes befogadás és vendéglátás gondolatát hordozta magában.

Az sem lényegtelen, hogy kikre vonatkozik ez az elutasító parancs. Azokra, akik „nem ezt a tanítást” hirdetik. Maga János az, aki tisztázza, kikre gondol:

„Mert sok hitető jött el a világba, akik nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el: ez a hitető és az antikrisztus. Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsétek el, amit elértünk munkánkkal, hanem teljes jutalmat kapjatok. Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten; aki megmarad a tanításban, abban benne van az Atya is, meg a Fiú is” (2Jn 8-9). „Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, mert tagadja az Atyát és a Fiút” (1Jn 2:22). „Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van” (1Jn 4:3).

János tehát azokra a hamis tanítókra gondolt itt, akik megpróbálnak beférkőzni a keresztény gyülekezetbe, de közben tagadják, hogy Jézus lenne a megváltó (vö. ApCsel 20:29-30). János ír egy presbiterről is, aki első akart lenni a gyülekezetében, és ezért nem fogadta be (kiközösítette) azokat, akik vele nem értettek egyet. Az apostol viszont elítélte az ő viselkedését, és rendelkezett a megfegyelmezéséről (vö. 3Jn 9-10).

„Jézus erre ezt mondta nekik: ’Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet’” (Mt 19:28-29).

Felmerülhet ez a vers is a kiközösítéssel kapcsolatban, arra utalva, hogy Jézus ellenségeskedést támaszt a családon belül, és családtagokat választ el egymástól. Ennek azonban helyesen kell értelmeznünk az irányát. Nem a keresztények azok, akik önkényesen megszakítják a kapcsolatukat a nem hívő családtagjaikkal. Jézus személye valóban lehet ellenségeskedés tárgya a családon belül, de ennek az az oka, hogy a nem keresztények elutasítják a hitünket és istenfélő életünket.

„Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: ’Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?’ Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: ’Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám’” (Mt 12:48-50).

Ez a vers megint csak nem támasztja alá a közösség megvonását azokkal szemben, akik nem hisznek. A vérségi köteléknél fontosabb és erősebb lehet a hittestvéri szeretet, mely embereket összeköt. Ne feledjük, hogy Jézus látszólagos elutasítása ebben a történetben csaklátszólagos. Ezt erősíti meg, hogy a kereszten rendelkezett arról, hogy egyik tanítványa (János apostol) gondoskodjon az édesanyjáról, Máriáról. A feltámadása után pedig megjelent a testvéreinek is, akik az első keresztény gyülekezetek oszlopos tagjai lettek (pl. Jakab és Júdás). Nem utasította tehát el a vér szerinti rokonait sem.

3. A helyes gyakorlat

Végezetül felmerül a kérdés: vajon mennyire helyes az a mód, ahogyan az Őrtorony Társulat kezeli a kiközösítéseket? Kétféle indok húzódhat meg egy kiközösítés mögött. Az egyik lehet az, amikor valaki rendetlen életet él, és nem akar megtérni bizonyos bűnökből még a többszöri figyelmeztetés ellenére sem. Ilyenkor jogos lehet, ha a gyülekezet a fegyelmezéshez folyamodik (vö. Mt 18:15-20). De ilyenkor is fontos, hogy próbálják a bűnöst meggyőzni és visszavezetni Istenhez, visszafogadni a közösségbe (1Jn 5:16-17). A másik eset, amikor teológiailag nem értünk egyet bizonyos kérdésekben. De ilyenkor a Biblia senkit nem jogosít fel a kiközösítésre vagy a közösség megvonására. Ezzel szemben Pál ezt mondja: „Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; ellenben amire eljutottunk, aszerint járjunk” (Fil 3:15-16).

Befejezésül pedig álljon itt egy idézet Barna Zoltántól a kiközösítéssel kapcsolatban:

„Ha nem TUDOD az adott személyről, hogy parázna, kapzsi, bálványimádó, szidalmazó, részeges, zsaroló vagy antikrisztus, és mégis úgy bánsz vele, akkor cselekedeteddel őt ilyennek ítéled. És ez nagyon komoly dolog. Tudod, én inkább elviselném, ha ’hitvány bolond’-nak neveznének, mint ha ’antikrisztus’-nak. Ennél borzasztóbb és undorítóbb minősítés egy keresztény számára nem létezik” (exjt.hu).

„És ha csak a testvéreiteket üdvözlitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde ugyanezt teszik a nemzetekből valók is?” (Mt 5:47, ÚVF).

idézet: Infaustus

Vidiripi

"Az idő mindenre választ fog adni, és addig is Bízom teremtő Istenemben, hogy amikor csak kell igazítson helyre, mert nem vagyunk tévedhetetlenek, mint ahogy egyetlen Isten szolgája sem volt az."

Igen az idő majd mindenre választ fog adni. Bár én úgy gondolom hogy akit a szent szellem vezet annak máris vannak válaszai.

Maradok tisztelettel. S tudom időnként nagyon is kemény szavakat használtam.

Kérlek bocsásd meg nekem a nyers stílusomat. Időnként elragad a hév s nem válogatom meg a szavaimat illetve nem fogalmazok finom. Ez azzal járhat hogy megsértem az illetőt. De nem akarok bántani senki embert.

[link]

És kedves Katy, kérlek ezt is olvasd el. Nem másoltam be, mert ez tényleg nagyon hosszú. Ha másra nem jó, arra mindenképp, hogy megrősítsen a hitedben. :o) Aztán beszélünk róla. :o)

Üdv: ildi

Kedves Vidripi.

Köszönöm a figyelmes szavaidat, s azt hogy jót beszélgettünk erről a témáról, még ha mindenben nem is értünk egyet.

Természetesen nincs miért haragudni, mindannyian sokfélék vagyunk az egyikünknek ez a másikunknak az a hiányossága van

De ha Jézus követői mindenért megsértődnének vagy haragudnának egymásra, akkor nem tudnák alkalmazni Jézus tanácsait ezzel kapcsolatban.

egyebek mellett ha nem tudunk meg bocsátani ilyen kisebb sérelmet, hogyan tudnánk a nagyobbakat, amiket szintén meg kell tudni Isten szerint bocsátani

Jézus még az ellenségért való imádkozásra is buzdított, mert a bosszú nem a mi dolgunk.

Remélem még lesz alkalmunk egymással beszélgetni mint két barát,

Tisztelettel

Katy Weaver

Mi mindenkit köszöntünk nem csak a Testvéreinket, köszönő viszonyban vagyok a szomszédaimmal a nem tanú rokonaimmal, sőt..

s mindenkivel, a közértben úton útfélen mindenféle emberrel, nem csak a testvéreimmel.

Igen egyet kivéve, azokkal akik méltatlanok arra, hogy keresztény társaim legyenek.

ennél fogva nem értem miről beszélsz?

Nem csak a testvéreimet köszöntőm.

Katy Weaver

Kedves Katy!

Mitől is válik méltatlanná valaki? Ezt kifejtenéd?

Kedves 36-os válaszoló.

attól, hogy Jehova a helytelensége elkövetése folytán, úgy dönt hogy nem támogatja tovább mint népe tagját, és ezért nem lehet része népének.

Katy Weaver

Kedves Katy, nem tudom nekem címeztem e a választ, miszerint nem tudod miről beszélek. Ha tényleg nem tudod, akkor semmit nem olvastál el abból, amit küldtem, írtam.

Nagyon sajnálom. Bár tapasztaltam már, hogy a tanúk, ha nem tudnak reagálni valamire, akkor több fézis követi egymást. Most a másik támadása jön, figyelembe sem véve

annak a mondanivalóját.

Te honnan tudod, hogy aki eljött a tanúktól, az részeges, erkölcstelen, hazug.... ? És hány aktív tagról tudod, hogy bár azok, de mégis a szervezet tagjai, és őt köszöntitek, vele együtt esztek, sőt egy közösséget is ápoltok? Csak azért, mert a szervezet tagja??

Igazad van kedves 38-as.

Sajnos ez nem új keletű.

Csak ha Júdás esetét vesszük Jézus idejéből, vagy ha az Izraeliták idejéből Zimrit, Korah, és fiait, stb vagy egyéb személyeket akiket Jehova csak ideig óráig tűrt meg a népe körében.

De ezek a személyek azért vannak még a gyülekezetben mert ahogy a vers írja, megismerjék Isten hatalmát, hogy Őt nem lehet kijátszani.

Anániás és Szafira nem pillanatnyi gyengeség áldozata lett. Fondorlatot szőttek és hazudtak, hogy megpróbálják félrevezetni az apostolokat. De még ennél is rosszabb volt az, hogy ’megpróbálták kijátszani a szent szellemet és Istent’. Jehova eljárásmódja félreérthetetlenül megmutatja, hogy ő kész megvédeni a gyülekezetet a képmutatóktól. Az biztos, hogy „félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni” (Héb 10:31).

Isten erkölcsi törvényei megmásíthatatlanok, és nem lehet büntetlenül kijátszani vagy megszegni őket. Éppolyan biztos, hogy Isten érvényt szerez nekik, mint a fizikai törvényei esetében, csak talán nem azonnal tapasztalhatók a következmények. „Istent nem lehet megcsúfolni. Mert amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galácia 6:7; 1Timóteus 5:24).

Ezt azért tudom, mert volt rá példa amiről tudunk nem is egy.

Csak ha az 50-60-as éveket vesszük, sok párt tag szivárgott be a gyülekezetbe, hogy a Tanúkat valami módon kijátszák, és letudják őket tartóztatni, Sőt volt egy besúgó ügynök, aki még felvigyázói tisztséget is betöltött annyira jól játszotta a szerepét.

Ezek az emberek ma már sehol nincsenek, Jehova népe pedig még mindig él.

Minden században voltak csalók a kereszténységen belül, de hidd el a Teremtő sosem hagyta, hogy az akaratát, hol mi emberek megakadályozzák.

Hitler, Jehova Tanúi mint egészével végezni akart.

Azt kiabálta, hogy "ki irtom ezt a fajzatot"

A Zsidókhoz képest mindössze 2000 Tanúval végzett, Bár egy ember élet sem lebecsülendő, teljesen mindegy hova tartozik.

Katy Weaver

Az pedig nem mondtam, hogy a büntetés alatt levő testvérek mindegyikét egy kalap alá lehet venni, ugyan is minden eset más és más.

Ha a világi bíróságot nézzük, ott is lehet két gyilkosság között is különbség, mert míg az egyiket elítélik a másiknak találnak enyhítő körülményt.

Ez Istennél sincs másként.

Ő nem csak azt nézi mit tett az ember hanem azt is miért, és azt, hogy tudott-e volna más kép tenni, nem mindegy.

Nem kegyetlen az Isten.

S ha valaki esetleg keményebb elmarasztalásban részesül, mint amit saját maga gondolt, azt ha tiszteli a teremtőjét alázattal fogadja és igyekszik változtatásokat tenni, hogy kijavítsa azt.Nem lázadozni.

Vegyük József esetét a bibliából.

Isten miért engedte meg mit gondolsz hogy nagyobb büntetést kapjon mint amit tett, sőt valójába nem is tett olyat.

Csak egy asszony hazugsága miatt keveredett bajba, de alázattal tűrte, és rábízta az igazságosan ítélőre, amint tudjuk, hogy a Fáraó után az első ember lett Egyiptomban.

De itt van Jézus.

ŐT igazságos ítélet alapján végezték ki?

Ő sem állt neki lázadni, pedig mindnyájan tudjuk, hogy az egész amit tettek az emberi történelem egyik legnagyobb aljassága volt több oknál fogva is.

Jól tudom, hogy nincs nehezebb dolog, mint mikor az embert igazságtalanul bántják, de ahogy Jézusnak is a mi hasznunkra is válhat.

(Héberek 5:7, 8) . . .. 8 Jóllehet Fiú volt, engedelmességet tanult azokból, amiket elszenvedett;

Katy Weaver