A Jehova tanúi szerint miért a két világháború között vettetett le a Sátán?

A Sátán maga az imperializmus, és az ipari forradalom idején született, és az első világháború kitörésekor kezdett tombolni. Azóta folyamatosan egyre több területen harcol, de közben önmagát zabálja fel, így végül majd mégis elfogy majd az ereje!

Minden csak szimbólum!

Tisztelt Katy Weaver!

"A Sátán maga az imperializmus, és az ipari forradalom idején született" - akkor az ipari forradalom előtt még nem volt Sátán? Vagy hogy van ez?

Kedves kérdező! Először is a "két nagy világégés elején" kifejezésem logikusan az első vh. elejét jelenti, nem egyszerre mindkettő elejét, mivel Sátán és démonhordáinak a levetése csak egyszer történt meg. Azért említettem mindkét világégést, mert ezek bizonyítják a legbrutálisabban, hogy milyen eredménye lett ennek. De bocsi a pontatlanságért.

A Jelenések könyve a jövőről íródott, nem a múltról!

A Jelenések 12:17 ezt írja: "És haragra gerjedt a sárkány az asszony ellen, és elment, hogy háborút viseljen a magvából megmaradtak ellen, akik megtartják az Isten parancsolatait, és akik ragaszkodnak a Jézus melletti tanúskodás munkájához."

Tehát miután levettetett Sátán, Jézus tanítványait is célba vette. Ugye ez nem Krisztus előtt 4000-ben volt???

Szia kedves tattilaboy!

Válaszolva az eddig feltett kérdéseidre, Jehova szavaival szeretnék neked válaszolni, amely 2Mózes 20:7-ben van lejegyezve:" Jehovának, a te Istenednek a nevét méltatlan módon ajkadra ne vedd, mert Jehova nem hagyja büntetlenül azt, aki az ő nevét méltatlan módon felveszi."

Szép napot kívánok Neked.

A BIBLIA tanulmányozói évtizedekkel előre hirdették, hogy 1914-ben jelentős fejlemények várhatók. Milyen eseményekről van szó, és milyen bizonyítékok mutatnak az 1914-es év fontosságára?

A Lukács 21:24-ben feljegyzettek szerint Jézus ezt mondta: „Jeruzsálemet tiporni fogják a nemzetek, míg be nem telik a nemzetek meghatározott ideje [„a pogányok ideje”, Kár.].” Jeruzsálem a zsidó nemzet fővárosa volt, a Dávid király házából származó, egymást követő királyok uralkodási székhelye (Zsoltárok 48:1, 2). Ezek a királyok kivételesek voltak a nemzetek vezetői között. ’Jehova trónján’ ültek magának Istennek a képviseletében (1Krónikák 29:23). Jeruzsálem tehát Jehova uralkodásának a jelképe volt.

De hogyan és mikor kezdték „tiporni . . . a nemzetek” Isten uralkodását? I. e. 607-ben, amikor a babilóniaiak meghódították Jeruzsálemet. ’Jehova trónja’ üresen maradt, és megszakadt a Dávidtól származó királyok sora (2Királyok 25:1–26). Vajon örökké folytatódik ez a ’tiprás’? Nem, mivel Ezékiel ezt jövendölte Jeruzsálem utolsó királyával, Sedékiással kapcsolatban: „Vedd le a turbánt, és rakd le a koronát! . . . Nem is lesz senkié, mígnem eljön az, akié a törvényes jog, és neki adom azt” (Ezékiel 21:26, 27). Krisztus Jézus az, akinek ’törvényesen joga’ van Dávid koronájához (Lukács 1:32, 33). A ’tiprás’ tehát akkor ért véget, amikor Jézus király lett.

Mikor történt ez a nagy horderejű esemény? Jézus rámutatott, hogy a pogányok meghatározott ideig fognak uralkodni. A Dániel könyvének 4. fejezetében feljegyzett történet segít megfejtenünk, hogy milyen hosszú ez az időszak. Egy prófétai álmot ír le, Nabukodonozor álmát. Ez a babiloni király egy óriási fát látott, melyet kivágtak. A töve nem tudott kihajtani, mivel vas- és rézbilincsbe verték. Egy angyal kijelentette: „hét idő múljon el felette” (Dániel 4:10–16).

A Bibliában a fák néha uralmakat ábrázolnak (Ezékiel 17:22–24; 31:2–5). A jelképes fa kivágása ezért azt jelenti, hogy Isten uralkodása, mely a jeruzsálemi királyok által jutott kifejezésre, megszakad. Ámde a látomásból megtudhatjuk, hogy ’Jeruzsálem tiprása’ csak átmeneti lesz, ’hét ideig’ fog tartani. Mégis mekkora időtartam ez?

A Jelenések 12:6, 14-ből kiderül, hogy három és fél idő egyenlő ’ezerkétszázhatvan nappal’. Akkor a „hét idő” kétszer annyi ideig, vagyis 2520 napig tart. A nem zsidó nemzetek azonban nem hagytak fel Isten uralmának ’tiprásával’ mindössze 2520 nappal Jeruzsálem eleste után. Nyilvánvaló hát, hogy ez a prófécia sokkal hosszabb időt ölel fel. A 4Mózes 14:34 és az Ezékiel 4:6 alapján — melyek rámutatnak, hogy ’egy-egy napért egy-egy évet’ kell számolni — a „hét idő” 2520 évet jelent.

A 2520 év i. e. 607 októberében kezdődött el, amikor a babilóniaiak bevették Jeruzsálemet, és megfosztották trónjától a dávidi királyt. A szóban forgó időszak 1914 októberében ért véget. Akkor lejárt „a nemzetek meghatározott ideje”, és Jézus Krisztust beiktatták Isten égi Királyaként (Zsoltárok 2:1–6; Dániel 7:13, 14).

Pontosan úgy, ahogy Jézus megjövendölte, égi királykénti ’jelenlétét’ megrendítő világesemények — háború, éhínség, földrengések és járványok — jellemzik (Máté 24:3–8; Lukács 21:11). Ezek a fejlemények a napnál is világosabban bizonyítják, hogy 1914-ben csakugyan megszületett Isten égi Királysága, és elkezdődtek a jelenlegi gonosz rendszer ’utolsó napjai’ (2Timóteusz 3:1–5).

És 1914-ben mikor Jézus király lett akkor vetette ki az Ördögöt az égből.