Melyik lennél inkább: Tomóceusz Katatiki vagy Gyugyu?

Ugyebár egyrészt a filmben/könyvben Gyuricza Úr megmondta, hogy ezt a kérdést ki-ki önmagának válaszolja meg, másrészt aki Gyugyut választja, arra nyilván nem bólogatunk, hogy aha, te mekkora rendes ember vagy, hanem mint ahogy Gyuricza Úr is tette, tesztelgetjük, hogy mit reagál akkor, ha hazugnak nevezzük... mármint nekem konkrétan nem lenne türelmem ezt eljátsszani, mert tudom, hogy sok ember egy kanál vízben fojtana meg miatta, és én inkább rá szoktam hagyni az emberekre, hogy gondolják azt, hogy ők a tisztalelkűek, én meg a genyó, mert eleget vitatkoztam már nem egy emberrel.

Egyébként sokat gondolkoztam rajta, hogy mit lehetne választani, de a mai napig nem tudom. Talán nem is tudnék választani, és csak az élet/sors választhatna helyettem. Vagyis akkor lennék Gyugyu, ha kénytelen lennék. Katatiki meg hát... ugyebár a könyvben/filmben úgy volt feltéve a kérdés, hogy mindent elfelejtenék, és ez egy következő élet lenne, amire nyilván a jelenlegi személyiségem nem lenne hatással. Tehát nem mondhatnám azt, hogy a mostani tapasztalataim alapján nem akarnék azért olyan nagyon genyó lenni uralkodóként (bár ha ezt is mondanám, sem tudnám bebizonyítani, mivel nem vagyok uralkodó, és sokan biztos azt mondanák, hogy ugyan már, ha a hatalom kötelébe kerülnél, te is olyan lennél, mint azok, akik most vannak hatalmon, te se lennél különb, satöbbi...), de nyilván ott van bennem azért valahol, hogy jobb lenne, ha ilyen mértékű genyóságok nem általam lennének elkövetve, no persze nem mondom, hogy sosem ártottam senkinek, de azért tudtommal nem ártottam annyira senkinek, hogy abból komoly baja származzon.

Meg azon gondolkoztam még sokat, hogy két külön dolog az, hogy ez a kérdés annak fényében lett kitalálva, hogy tudjuk, hogy nem fog megvalósulni, hogy meghalunk, és 5 perc elteltével újjáéledünk egy tehetetlen, de jólelkű rabszolgaként, vagy egy kényelmes, de kegyetlen uralkodóként, hanem ez csak egyfajta személyiségvizsgálat, illetve ha mégis megvalósulhatna valahogyan, akkor meg lehetek én bármilyen ember, mondhatom azt, hogy Gyugyut választom, miközben lehet, hogy jelenleg nem is vagyok jó ember, hanem csak annak képzelem magam, és ezért választom Gyugyut, de ha tényleg lenne ilyen választás, a választás ekkor is megvalósulna, és az adott következményekkel járna a konkrét személyiségemtől függetlenül is.

De persze nyilván maradjunk annál, hogy ezt a kérdést azért találták ki, hogy ha nem is mindenki, de sok ember gondolkozzon rajta az élete során.

Az is eszembe jutott már, hogy talán az lenne a legigazságosabb, ha mindenkinek át kellene élnie minden ember, vagy akár minden élőlény életét a következő életeiben, ekkor viszont sokszor lenne Gyugyu, és sokszor lenne Tomóceuszkatatiki, de ha minden ember eszerint élné az életét, hogy a következő életében majd minden más ember életét át kell élnie, akkor talán jobban ügyelne arra, hogy ne legyen annyira Tomóceuszkatatiki. Ilyen persze úgysem lesz. Mindig lesznek olyan emberek, akik élvezni fogják, ha megalázhatnak másokat. Legalábbis amíg léteznek emberek. Vagy esetleg addig, amíg genetikailag nem módosítják az összes embert úgy, hogy ne lehessenek empatikátlanok :)

Mindenesetre rengeteget lehet ezen gondolkodni, és most sem írtam le azt a mindenfélét, ami már ezzel kapcsolatban eszembe jutott. Annyi biztos, hogy ezt a könyvet/filmet le kéne fordítani sok nyelvre, és sok emberhez el kéne juttatni, mert talán jobb ha gondolkodnak ezen az emberek, és tudnak arról, hogy bizony vannak ilyen dolgok az életben. Nem vagyok annak a híve, hogy csak a szép dolgokkal kell foglalkozni, és takarjunk el magunk elől mindent, ami csúnya. No persze nyilván ha megnézek egy híradót, és megkérdezem magamtól, hogy vajon mennyit tudok tenni az ott felsorolt negatív hírek ellen, akkor nyilván azt kell, hogy mondjam, hogy nem sokmindent, de valamiért úgy gondolom, hogy azért mégsem jó az, ha valakinek a világképe köszönő viszonyban sincs a való élettel. Na de kissé el is kanyarodtam a témától, meg gondolom amúgy is kevesen fogják ezt elolvasni, szóval elég lesz most ennyi.

Olvassatok és sportoljatok sokat, meg egyéb dolgokkal töltsétek hasznosan az időtöket (persze abban a tudatban, hogy nincs, aki minden idejét csak hasznosan töltené), mindenkinek sok sikert :)

#9:

Ennyi erővel azt is lehetne mondani, hogy amikor gyerekeket áldoztak fel (mondjuk valamilyen törzsi közösségben, vagy nemtom milyen múltbéli helyzetben), mert azt remélték, hogy attól jobban szeretni fogják őket az égiek, akkor mivel hittek benne, ez számított helyénvalónak, és így nincs is ezzel semmi gond.

Fura, mert mai fejjel nyilvánvalóan elítéljük, és azt gondoljuk, hogy minél régebbre megyünk vissza, annál inkább dogmák szerint gondolkoznak az emberek, és minél inkább a jövőbe haladunk, annál inkább mondhatjuk, hogy az emberek egyre jobban képesek megérteni az őket körülvevő világot, vagy más emberek helyzetét, gondolkodását (hacsak nem jön valamikor egy katasztrófa, aminek következtében újra visszasülyyed az emberiség mondjuk a középkorba...), de jó eséllyel, ha akkor születtünk volna, akkor mi sem tudtunk volna másképp gondolkozni, mert többnyire a környezetünkből vesszük a viselkedési mintákat.

De mint ahogy már előttem is írták, ez a kérdés jó eséllyel csak egy személyiségvizsgálat, aminek a jelen korban van szerepe.

18-as,

A megkínzott lázadó pofonütése nem azért volt problematikus, mert az az illetőnek rosszul esne, vagy megbántaná és sose bocsátana meg. (Valószínűleg különösebben magánál sem volt már.) Itt az a kérdés - ahogy az elméleti választás is mutatja - hogy te magadban hogyan viszonyulsz a hatalom, az igazságtalanság akaratához, elnyomásához. A tiszt el is magyarázza, hogy az egésznek a lényege, hogy belül az ember önértékelését, saját magáról való jó véleményét ("én erényes vagyok, a jól oldalon állok) megingassa, tönkretegye, mert így lesz valakiből engedelmes, nem gondolkodó, meghunyászkodó alattvaló.

Ilyen értelemben egyébként az eredeti kérdésben mindkét választás rossz. Az egyetlen helyes viszonyulás a nem engedés a gonoszságnak. Ezt pedig pont nem csinálja Gyugyu, hanem mindent elvisel ellenkezés nélkül.