Ha nem keresgélem Istent, és nem imádkozom hozzá, mert szerintem mindketten tudjuk a dolgunkat, az rendben van?

Mi, eberek, úgy lettünk megteremtve, hogy megvan bennünk a vágyódás, a vonzódás valami felsőbb lény iránt. Valakinek ez Isten, valakinek Buddha, valakinek Mohamed. De nincsen a földön ember, aki nem vágyik valamire, valakire, akiről úgy érzi, felette áll, irányítja az életét. Sokan igyekeznek kiiktatni ezt, az általuk "vallási maszlagnak" titulált dolgot, mert ciki, nincs idő, ósdi stb. És ekkor jön a sok gubanc, mert ezzel a maga emberségét próbálja megtagadni. Ekkor kezd el uralkodni felette valami más: a pénz, a hatalom, a szerencsejáték, stb. Nos, hogy te azt írtad, tisztességesen élsz, látszik, hogy te még nem jutottál el ide. Nyilván ha a lelkiismereted nem jelezné neked, hogy ez nem jó, akkor fel sem tetted volna ezt a kérdést. legbelül te is érzed, hogy az életnek nincs értelme Isten nélkül, csak talán félsz belátni. Annyi időt éltél nélküle, hogy elképzelésed sincs, milyen lehet Vele.

De próbáld meg! Isten nagy kegyelme, hogy ahogy te írtad: "felülről belenyúl" a dolgaidba. Nem azért, hogy megmutassa, hogy, na, csakazértis csak mert végtelenül szeret téged, ahogy minden más embert ezen a földön. Remélem segítettem

Egy teológus lány :)