Van, vagy nincs pokol?

Nincs. Bárki, aki mást mond, hazudik.

unitárius univerzalista

Péter, megkíméllek egy másolástól!

"Szia!

A pokol szót a Szentírásban a héber seol és a görög hádész szó fordításaként szokták használni a halottak helyének megjelölésére.

Jelenések könyve nyilvánvalóvá teszi, hogy ez nem azonos a bűnösök végső büntetésével: "A pokol pedig és a halál vettetnek a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava." (20:14). A Biblia a bűnösök büntetését "második halálnak" nevezi.

Minden halott tehát a pokolba kerül és innen van feltámadás az örök életre és a "második halálra".

Üdv. Péter"

Szívesen! Máskor is!

Találtam mást is!

"azonban – ha gondosan szemügyre vesszük őket – éppen azt erősítik meg, hogy a kárhozat halála valóban

megsemmisülés.

Mindenekelőtt azt kell tudnod, hogy az "örök"-nek fordított héber és görög kifejezések (leólám, és eis tõn aióniõn) a legtöbb esetben egyáltalán nem vég nélküli időt jelentenek. Istenre vonatkozóan jelentik ezt, de ha halandó emberre vonatkoznak, akkor értelemszerűen végérvényes a jelentésük: valami egészen addig tart, amíg csak az adott személy élete tart. Magyar nyelvünkben is használjuk ilyen értelemben az "örök, örökre" szavakat. Például ilyen mondásokban: "Hát ez már örökre így lesz [az én életemben]?" "Örökre neked adom."

Akkor néhány ige arról, hogy mit tanít az Írás a második halál mibenlétéről:

"Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet. Egy kevés idő még és nincs gonosz, nézed a helyét és nincsen ott... a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el." (Zsolt 37,9-10 és 20)

"Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat." (Mal 4,1)

"Mert közel van az Úrnak napja minden népek ellen. Amint cselekedtél, úgy cselekesznek veled, amit te fizettél, visszaszáll fejedre. Mert amint ti ittatok szent hegyemen, úgy isznak szüntelen az összes népek, bizony isznak és hörpengetnek, és olyanok lesznek, mintha nem lettek volna." (Abd 1,15-16)

"És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak...és semmi elátkozott nem lesz többé"

(Jel.21,4; 22,3)

Maga a "második halál" is egyértelmű kifejezés, a 37. zsoltár hasonlatai, kifejezései is azok. Az üdvösség és a kárhozat sohasem úgy áll szemben egymással az Írásban, mint örök boldogság és örök szenvedés, hanem úgy, mint élet és halál, mint örök élet és "elveszés":

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16)

"Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban." (Rm 6,23)

A második halál, avagy a kárhozat örökké tartó testi gyötrelemnek értelmezése összefügg a lélek halhatatlanságának hitével. Ha a lélek természettől fogva halhatatlan, a kárhozatban sem veszhet el, csak örökké tartó szenvedésként lehet elképzelni a büntetését. Ezért vallják sokan az örök szenvedés tanát...

Üdv. Péter"

Hiába, ami rendben van, az rendben van.

Ezt is szívesen!

Nincs.

De ezt nagyon szépen kifejtette Péter is akivel nem egy "vallásban" vagyunk.

Ha lenne akkor számos biblia idézet mond neki ellent.

Pl:(Róma 6:23) 23 Mert a bűn zsoldja a halál,. . .

A bűnért halállal fizetünk.

És nem a pokolban való kínzással

(Róma 6:7) 7 Mert aki meghalt, azt felmentették a bűne alól.

halálukkal lefizették a bűnösségükért járó büntetést

(Ezékiel 18:4) . . .Amely lélek vétkezik, az hal meg.

Tehát a lélek vétkezik, amiért halál jár nem tüzes kínzás.

Pinnock professzor rámutat erre: „Az az elképzelés, hogy az öntudatuknál lévő teremtményeknek fizikai és szellemi kínokat kell elszenvedniük vég nélküli időn át, mélységesen zavaró; és az a gondolat, hogy ezt egy isteni végzés során mérték rájuk, sérti meggyőződésemet Isten szeretetéről.”

Igen, az örök gyötrelem tanítása erkölcsi nehézséget jelent. Például az őszinte keresztények elgondolkodnak a katolikus Hans Küng teológus kérdésein: „Vajon a szeretet Istene . . . örökkévalóságon át a teremtményeinek ezt a végtelen, reménytelen, könyörtelen, szeretetlen, kegyetlen fizikai-pszichológiai kínzását figyelné? — Küng így folytatja: — Ennyire keményszívű hitelező? . . . Mit gondolnánk egy olyan emberi lényről, aki bosszúvágyát ilyen kérlelhetetlenül és telhetetlenül elégíti ki?” Valóban az Isten, aki azt mondja nekünk a Bibliában, hogy szeressük a mi ellenségeinket, hogyan kívánhatná azt, hogy az ő ellenségeit örökké kínozzák? (1János 4:8–10). Nem meglepő, ha néhány ember azt a következtetést vonta le, hogy a pokol természete egyszerűen nem egyeztethető össze Isten természetével és ennek a tantételnek nincsen erkölcsi értelme.

„Az örökké tartó gyötrelem erkölcsi szempontból tűrhetetlen, mivel ez Istent vérszomjas óriássá teszi, aki örökké tartó Auschwitzot tart fenn az áldozatok számára, akiket még meghalni sem enged.” Megkérdezi: „Hogyan tudna bárki is a benne rejlő emberszeretettel higgadtan elmélkedni ilyen elképzelésről [a pokol hagyományos tantételéről]? . . . Hogyan tudnak a keresztények egyáltalán egy ilyen kegyetlen és bosszúszomjas Istent elképzelni?”

Egyszerűen azt állíthatjuk: a büntetés túl súlyos volna

Jehova Tanúja vagyok.

Nincs.

Református.

Pedig ha létezne ott aztán tudnátok értékelni a szeretetet és bűnbánatot tartanátok.

Ha még ott sem, akkor meg jó helyen vagytok ott.