Mi ég a pokolban? Hiszen mikor meghalunk, testünket elhagyja a lélek. A léleknek pedig nincs anyaga, tehát nem éghető. Akkor hogy is van, hogy a pokol tüzében égnek a kárhozottak?

Kedves kérdező!

Az ítélet nem test nélküli szellemeken fog lezajlani, hanem testben feltámadt embereken. Két feltámadásáról beszél az Írás a kárhozatra menőknek: először a Krisztus visszatérésekor a szentek feltámadásával egyidőben; másodszor a milleneumi időszak végén, a nagy fehér trón ítélete alatt, amikor minden addig meghalt ember, aki addig nem tért meg, Isten elé áll, és eldöntheti, hogy az engedelmességet vagy az ellenkezést választja.

Vagyis bizony a fizikai test fog égni a tűztóban, a szellemet pedig Isten akarata fogja elpusztítani.

"másodszor a milleneumi időszak végén, a nagy fehér trón ítélete alatt, amikor minden addig meghalt ember, aki addig nem tért meg, Isten elé áll, és eldöntheti, hogy az engedelmességet vagy az ellenkezést választja. "

Ebből kiemelném ezt:

"amikor minden addig meghalt ember, aki addig nem tért meg, Isten elé áll, és eldöntheti, hogy az engedelmességet vagy az ellenkezést választja. "

Ez alapján akkor megtehetem azt, hogy most megtagadom Jézust, vagy legalábbis nem fogadom el...és majd még a halálom után lesz még egy lehetőségem, hogy válasszam Jézust inkább???? :O

Kedves 5-ös válaszoló!

Nem, senkinek nincs két esélye. Mindenkinek egy van. Azoknak, akik ebben az életben megismerik az Isten kegyelmét, amely a Felkent Jézusban van, most van itt az ideje a színtvallásnak. Ha valaki az Isten választottja ebben a korszakban, de mégis ellenáll Neki, elszakad Tőle, annak nincs több lehetősége, hiszen egyszer már megtért, megkapta a szabadulás lehetőségét, mégis megtaposta a Krisztus vérét (ezek azok a bizonyos kétszer meghaltak, a tőböl kiszakadt fák - Júd.1:12) Továbbá:

""Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket. A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza? Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni."" (Zsid.10:26-31)

Aki ebben a korszakban nem kap hitet a megtérésre, annak a második feltámadásban lesz megadva az ELSŐ és EGYETLEN esélye az Istenhez való visszatérésre. Ezek között lesznek olyanok, akik engednek az Örökkévaló szeretetének, és lesznek olyanok, akik mégis ellenállnak. Ez nem egy nap, vagy egy pár perces tárgyalás lesz, hanem egy hosszú ítéleti periódus (a milleneum utáni, nyolcadik évezred) amit az Isten ünnepei sorában a sátorok ünnepének végén levő nyolcadik, nagy nap jelképez.

Bemásolom az irgalom.hu weblapról:

"

3. Mit lehet tudni a pokolról?

Isten több ember számára is lehetővé tette, hogy járhasson a pokolban és beszámoljon az ott tapasztaltakról. Példaként idézhetnénk itt a medjugorjei látnokok közül Vickát és Jakovot vagy a nagyfalui látnok B. Madarász Éva látomását, de a legrészletesebb leírással talán Fausztina nővér látomása szolgál:

”Ma egy angyal levitt a pokol mélyére. Ez nagy kínok helye. Hatalmas nagy a térsége. A szenvedések fajtái, melyeket láttam, a következők: az első kín, mely a poklot alkotja - Isten elveszítése, a második - a szüntelen lelkiismeret-furdalás, a harmadik az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg. A negyedik kín - a tűz, amely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. E szörnyű szenvedés tisztán lelki tűz, amit Isten haragja gyújtott lángra. Az ötödik - az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozott lelkek kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát. A hatodik fajta szenvedés - a sátán szüntelen társasága, a hetedik - a szörnyű kétségbeesés, a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott lélek közösen szenved. De ezzel nincs vége. Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai. Amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlanul irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól. Látva ezeket a szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniuk kell, hogy az egész örökkévalóságon át az által az érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek. Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, és nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott. Én, Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. Most nem beszélhetek róla, mert Istentől azt a parancsot kaptam, hogy írásban hagyjam hátra ezeket. Az ördögök nagyon gyűlöltek, de Isten parancsára engedelmeskedniük kellett nekem. Amit leírtam, az csak gyenge árnyéka a valóságnak, amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek olyan, aki nem hitte el, hogy van pokol. Midőn magamhoz tértem, nem tudtam a rémülettől rendbe jönni, annyira lesújtott a lelkek szenvedése. Ezért még buzgóbban imádkozom a bűnösök megtéréséért. Szünet nélkül könyörgök értük Isten irgalmához.” (Napló: 741)

Szia!

A pokolban semmi nem ég, mert a pokol (héber: seol, görög hádész) kifejezés a halottak tartózkodási helyét jelöli a Szentírásban. Minden ember ide kerül függetlenül attól, hogy hogyan élt. Innen lesz a feltámadás először a jóknak, akik örök életet nyernek, majd később a gonoszoknak, akik nem.

A pokol tüze kifejezés nem szerepel a Szentírásban ellenben azt olvassuk Jelenések könyve 20. fejezetében a 14. versben, hogy "a pokol (gör. hádész) pedig és a halál vettettek a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava."

Jól írod a kérdésben, hogy a Biblia azt tanítja, hogy amikor meghalunk a testünket elhagyja a lélek. Egészen pontosan azt olvassuk Prédikátor könyvében, hogy "a por földdé lesz, mint azelőtt volt, és a lélek (héb. ruach - élet lehelete) visszatér Istenhez, ahol azelőtt volt." (12:9). A "ruach" ebben az esetben a személytelen lélek jelölésére szolgál, ami azonos az élet leheletével. A Teremtéstörténetben azt olvashatjuk, hogy "formálta az Úr Isten az embert a föld porából és lehelte az ő orrába az élet leheletét, és így lett az ember élő lélekké" (I.Móz. 2:7). Az itt szereplő héber szó a "nefes" jelöli a teljes embert, mint test és lélek egységét. "Nem hagyod lelkemet (nefes) a sírban" olvassuk a 16. zsoltárban. A görög pszüché kifejezés ennek a héber kifejezésnek a megfelelője az Újszövetségben. "A ti álhatatosságotok által nyeritek meg lelketeket (pszüché)" - mondja Jézus lukács 21:19-ben, vagy "elérvén hitetek célját a lélek (pszüché) üdvösségét" - írja Péter apostol (I.Pt. 1:9).

A "pszüché" gyakrolatilag azonos az ember élettartamával, mert az "élő lélek" vagy személyiség csak akkor létezik, mikor az ember él.

A kárhozottak nem égnek sehol, mert a második halálban örökre megsemmisülnek egy szempillantás alatt. "Olyanok lesznek, mintha nem lettek volna" - írja Abdiás próféta (1:16).

Üdv. Péter