Mit tennétek, ha a párotokkal becsúszna egy gyerek?

Nyugodtan nevezhetsz a nickemen, azért van megjelenítve.

1. Ha vérzett, ha nagyon vérzett, akkor ott a baba valószínűleg már halott volt. Bár szerintem csak kitaláltad, mert ülsz a gép előtt és röhögsz azokon, akik szerinted ostobák és buták és megvetnivalóak és igyekszel fogást találni rajtuk, hogy aztán pacsizhass a haverokkal, hogy te aztán jól beszóltál nekik.

Nem először történik ez, mert egyformák vagytok.

Az abortusz az gyilkosság, ezen nincs mit szépíteni. Már a 8 hetes ultrahangon is látni ahogy mozog a baba. Ilyenből lettél te is, meg édesanyád is, akit felhasználtál most nem túl felemelő céljaidért.

Most dühöt érzek, ahogy mindig, mikor abortuszról van szó. Mert az ember azért öli meg az ártatlan életet, mert lusta, felelőtlen és senkiházi. Többre becsüli a mellét, a nemi szervét (nehogy kitáguljon), a pénzét (ha nem futja heti fodrászra, akkor az neki világ vége), mint a saját hús-vérét.

Isten bocsássa meg nekem, de most azt érzem, hogy: fulladjon meg mind az önimádatában!

Jöhet a lepontozás.

"#14-esnek: De igen, meg kell ítélni és az ítélet már "megszületett" többezer éve (és most is érvényben van) "megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre". Ha a szomszédodat öli meg valaki, vagy egy családtagodat, gyerekedet, akkor sem "ítélnéd el"? Akkor is ilyen megbocsátó lennél?"

Tudom, hogy úgysem foglak tudni meggyőzni amilyen elvakult vagy, de nekünk Jézus azt tanította, hogy "Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: "Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre." (mint ahogy idézted) Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre." Jézus irgalmas volt minden bűnöshöz, a házasságtörő asszonynak is megbocsájtott: "Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül való."

Továbbra se azt mondom, hogy hunyjunk szemet az abortuszok felett, mert természetesen bűn, méghozzá az egyik legsúlyosabb, de nem szabad az egész felelősséget egy szerencsétlen nőre hárítani, aki ráadásul sokszor nincs is teljesen tudatában tettének. Le kell hajolni hozzájuk, mint ahogy Jézus is tette minden bűnössel. Szerencsére az Egyház sokat foglalkozik abortuszon átesett nőkkel, külön lelkigyakorlatokat indítanak nekik, ez a megoldás, és nem az, hogy még jobbat sárba tiprom.

32-es: kijózanitóak a szavaid. Most jól jöttek.

Engem azért aláztak meg, mert módon mentem abortuszra. Sőt, mondtak már rám olyat is, hogy bár apám verte volna zsebkendőbe. Ezt csak azért nem felejtem, hogy ne váljak olyanná, most pedig mégis sikerült. :(

válaszom

Nem kitaláltam, azóta született 3 gyermeke, én és a testvéreim. Kicsit agresszív vagy és undok, de hát nem lehet mindenki tökéletes:)

Hmm, elég parázs vita alakult ki itt; de ez nem csoda...

Én magam az abortuszt ellenzők számát gyarapítom. Kicsit hosszú leszek, előre is elnézést kérek ezért.

Először is néhány szomorú tapasztalat a környezetemből:

Anyámnak két művi abortusza volt, egyik sem volt indokolt egészségügyi okokból. Ezek után két tervezett terhesség következett, mindkettő spontán vetéléssel végződött, már elég előrehaladott állapotban... Ezután ismét tervezett terhesség jött, veszélyeztetett státuszban; az 5. hónap körül be kellett varrni a méhszáját, kímélnie kellett magát, és nem a helyi kórházban történt a szülés... De végül is megszülettem én. :)

Volt 2 középiskolai osztálytársnőm, akik 14 ill. 16 évesen mentek művi abortuszra. Egyikük azóta két gyereket szült; a másiknak még nem volt gyermeke, amikor utoljára találkoztunk, pedig már jócskán abban a korban volt, amikor lehetett volna; de nem tudom a pontos okot, tehát hogy akartak-e egyáltalán babát a férjével, csak nem jött össze, vagy nem is akartak.

Egy harmadik osztálytársnőm anyukája évi rendszerességgel járt abortuszra, akkoriban volt neki a 8. vagy a 9. alkalom. :(((

Állítólag nem bírta a gyógyszert; és az a korosztály sajnos normál fogamzásgátlási módszernek tekintette a művi AB-t. Nem mintha manapság nem így lenne sokak esetében... :(((

Most pedig a saját történetem / tapasztalatom: nagyon fiatalon, még nem hívőként volt egy időszak, amikor úgy gondoltam, hogy ha véletlenül becsúszna egy baba, megszakíttatnám a terhességet. Hála Istennek / szerencsére (kinek amint tetszik :D ) akkoriban soha nem kerültem ilyen helyzetbe. Persze elképzelhető, hogy az eredeti elképzelésemmel ellentétesen döntöttem volna, mivel egy éles helyzet merőben más, mint elméletben gondolkodni valamin.

Később eljött az az időpont, amikor hirtelen "megkívántam" egy saját gyereket; napokon belül össze is jött, de ekkor meg elbizonytalanodtam... Nem sorolom fel az összes körülményt, befolyásoló tényezőt, csak a két döntően meghatározót:

1. Az orvosom az egyik vizsgálatkor rákérdezett, most épp hogy állok a döntéssel; és azt mondta, egy bizonyos elváltozás (méhszájseb) miatt lehet, hogy nem is tarthatom meg a babát. Mindig is dafke természetem volt; teljesen kiakadtam, hogy mi az, hogy esetleg el kell vetetni; hát nehogymááá'... :)

2. Még mindig ateista voltam, vagy inkább agnosztikus; de erősen úgy gondoltam, hogy ha esetleg mégis van Isten, akkor az abortusz bűn lenne, mert gyilkosság. (Azelőtt soha senkitől nem hallottam ezt, saját magam filóztam ki így.)

További pro és kontra érvek mérlegelése után döntöttem az élet mellett, így nemsokára egy gyönyörű, egészséges gyermekem született. Soha nem bántam meg, hogy így alakult, a nehézségek ellenére sem; és ma is úgy gondolom, jól döntöttem. (A méhszájsebnek a terhesség végére nyoma sem volt, pedig semmiféle beavatkozást nem végeztek emiatt.)

Egy-két évvel később egy akkori (szintén ateista) kollégáméknál született nem tervezett baba. Azt mondta, ahogy elnézi azt a gyönyörű kislányt, úgy érzi, tényleg gyilkosság lett volna, ha elvetetik. Az ismeretségi körömben két nem várt baba is született akkoriban. (Nem hívő családokról van szó: egyiküknél "gumibébi" lett; a másik házaspár pedig úgy tudta, hogy a szoptatási időszakban nem lehet teherbe esni...)

Én azt gondolom, hogy az abortusz semmiképpen nem pozitív vagy semleges dolog. Egyetlen esetben vagyok 100 %-ban biztos abban, hogy megengedhető: ha a terhesség vagy a szülés az anya életét veszélyezteti. Ekkor a már meglevő élet elsődleges prioritást élvez. (Úgy tudom, a júdaizmus álláspontja is ez.)

Sok vitát vált ki még két esetcsoport:

1. Nemi erőszak által fogant magzatok. - Tudomásom szerint ezen esetek száma igen csekély; ezért ez inkább csak az abortuszpártiak számára egy "jó" érv.

2. Beteg (súlyos értelmi vagy fizikai fogyatékossággal születő) magzatok. - Ingoványosabb terület; szerintem mindig egyedi mérlegelést kíván minden egyes eset.

Januárban volt egy kérdés a témában, ajánlom az érdeklődők szíves figyelmébe:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__2..

Üdv. :)

Az, aki idejön és beböfög egy olyan választ, hogy "az anyám vérzett és ezért elvették a babát, különben meghalt volna" és ezt arra használja fel, hogy alázza az életpártiakat, az ne várjon más stílust. Ha a baba meghalt és az anyát menteni kell, akkor nehogy már arra használd fel, hogy leköpködöd a keresztényeket!!!

A Down-baba Isten áldása, minden Down-t nevelő szülőnek ez a véleménye. Szakmabeli vagyok, tudom. Nem ítélem el azt, aki elveteti, nem az én dolgom, igaz ez nagyon nehéz és valószínűleg Isten most nem túl szépen tekint rám, mert bele lát a szívembe és tudja mit gondolok.