Mit tennétek, ha a párotokkal becsúszna egy gyerek?
Keresztyén fiatalok válaszát várom elsősorban.
19 éves vagyok, elsőéves egyetemista, barátom szintúgy. Mindeketten keresztyén neveltetésben részesültünk, s vallásunkat ma is gyakoroljuk. 4 éve vagyunk együtt. Már együtt tervezzük a jövőnket, és komolyan is gondoljuk. Ez a kérdés most vetődött fel közöttünk. Még elég fiatalok vagyunk ahhoz, hogy gyermeket neveljünk. A probléma: én keresztyénként sem, és saját lelkiismeretemből sem lennék képes elvetetni soha a bennem megfogant magzatot. Szerinte ez lenne az ideális megoldás, de megérti és természetesen elfogadja az álláspontomat. Nem is várná el, ha véletlenül úgy alakulna, hogy elvetessem. Mellettem állna, de ez már a kérdés szempontjából lényegtelen. Kérdésem: ki mit tenne, ha véletlenül becsúszna egy gyerek! Kérlek, kort, nemet és vallást írjatok!
Miért? Mi van akkor a nőben? Egy darab búzamag? Vagy mi?
Tudod mi a vad? Az, hogy ma már szó szerint több joga van egy állatnak, mint egy meg nem született gyereknek. Az a vad.
Mikor abortuszra kerül a sor, akkor annak a gyereknek van már keze, lába. dobog a szíve és mozog.
Mindig azzal jönnek a halál pártiak, hogy nem éreznek. De nem tudják bizonyítani. Az ott egy kisbaba, akiből felnőtt ember lesz, ha hagyják.
Az abortusz nem más, mint egy futóverseny, ahol azok döntik el, hogy ki érjen célba, akik már ott vannak.
Akik már megszülettek, azok könnyen ítélkeznek.
Én csak a barátodat nem értem. Nem csak hogy nem keresztény gondolkodás az ilyen de akármelyik más vallásban is nagy negatívum a magzatgyilkosság!
Meg amúgy ha egy férfi tényleg szeret akkor az felelősséget vállal sőt még örül is ha párja teherbe esik. Értem én hogy azért mondta mert még fiatal és hogy melletted állna, de akkor sem tartom normális gondolkodásnak azt hogy "ideálisnak tartja az abortuszt".
Amúgy meg az a nézet is igaz hogy nem szabad minden nőt elítélni aki vállalt abortuszt! Amúgy se kéne lépten nyomon ítélkezni
Szia!
Nem véletlen, hogy a Biblia szerint a szexnek a házasságban van a helye. Én 18 évesen ismertem meg a feleségemet 3 évig udvaroltam neki, majd 21 évesen harmadéves egyetemistaként vettem feleségül. Igen szerényen, de boldogan éltünk. Most ünnepltük a 20. házassági évfordulónkat. Két gyermekünk van, Benji 14, Jonatán pedig 4 éves.
Pál apostol azt írja, hogy "akik magukat meg nem tartóztatják, házasságban éljenek. Mert jobb házasságban élni, mint égni".
Üdv. Péter
#Kérdezőnek: Akkor én nagyon félreértettelek, de ahogy látom, nem vagyok ezzel egyedül.
#14-esnek: De igen, meg kell ítélni és az ítélet már "megszületett" többezer éve (és most is érvényben van) "megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre". Ha a szomszédodat öli meg valaki, vagy egy családtagodat, gyerekedet, akkor sem "ítélnéd el"? Akkor is ilyen megbocsátó lennél?
A kérdésednek azonban van egy másik aspektusa is és az is igaz: Aki megtért, újjá született élő reménységre, új életet kapott és eltöröltettek a bűnei, amikről még Isten sem emlékezik meg többé, ahogy megígérte, ahogy az ellene szóló vádirat is, ami Jézussal együtt a keresztre szögeztetett. Új ember, új létező, új entitás nemlétező múlttal és létező jövővel Krisztusban, az örökkévalóságban. Ha valóban krisztusivá válik és eszerint is él, akkor nevezhető "kereszténynek" (krisztusinak) és akkor ALAP, hogy nem öl/ölet "magzatokat" és nem is helyezkedik olyan álláspontra, ami ezt a tevékenységet/magatartást megengedi/elfogadja/helyesli/támogatja/előmozdítja.
Jézus nem az egészségesekért, a bűntelenekért jött erre a világra, hanem a paráznákért, mint Mária Magdalena és vámszedőkért, mint Tamás és gyilkosokért, mint Pál (meg én értem is, de az túl hosszú lenne..)
A kereszt/helyettesítő/kegyelmi áldozata viaszont "csak" megnyitotta a kegyelemhez vezető utat, lehetőséget, ami nem jár automatikusan és alanyi jogon senkinek, még azoknak sem, akik "keresztény neveltetésben részesültek" vagy keresztény családba születtek, még akkor sem, ha soha nem volt abortuszuk, mert ez személyes és mindenkinek saját felelőssége és "dolga" Istennel.
Ma már alig van közszájon a "kegyelem" mint fogalom, olyan értelemben pedig, ahogy annak idején közismert volt, ma már nem annyira az. Anno, ha egy bűnöst, vagy bűnözőt/bűnökkel vádolt embert ítéletre citáltak és ki akarták végezni, apellálhatott az uralkodóra, hogy döntsön ő (ez volt a királyok elsőrendű feladata, a bíráskodás/ítélet) és folyamodhatott kegyelemért, még akkor is, ha egyértelmű volt, mit tett. Manapság ez kimerül pl. köztársasági elnök választáskor, hogy börtönben lévő fegyenceket szabadon bocsássanak e, vagy nem, de általában nem verik nagy dobra.
A lényeg, ami miatt leírtam: Az ítélet már régesrég kimondatott, nem én "ítélek el" bárkit is, maximum ugyanazt mondom, amit az ítélethozó/kihirdető Isten. Viszont ott van a kegyelem királyi széke is, ami elé járulhat mindenki és ha megteszi, onnantóol eltöröltetik az ellene szóló vádirat, ahogy a bűnei is ugyanúgy, mintha soha nem történtek volna meg és nem lesz semmi kárhoztatása (ítélete) azoknak, akik Krisztusban vannak és nem test szerint, a régi rossz testi természetük szerint járnak, ami a fentebb említett bűneikhez vezettek, hanem szellem szerint járnak Isten igazságában, betelve szeretettel és aszerint cselekedve hitből minden tettüket.
"Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden"
"Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint"
A törvény igazsága/igazságossága az lett volna, hogy én, a tolvajok/gyilkosok és a "magzat" gyilkosok is mentünk volna a helyünkre, ahová valók voltunk.. A kegyelem viszont megjelent Krisztusban, aki egyetléen áldozatával, második Ádámként az egész emberiségre kiható helyettesítő áldozatot hajtott végre, hogy bűntelenül, megtisztulva mehessünk Istenhez új életet kapva tőle. Akivel ez megtörtént, tudja miről beszélek, akivel még nem, annak drukkolok, hogy megértse és megélje.
Az olyan megnemtért lányok/fiúk esetét sem lehet egy kalap alá venni, akik 6 éves koruktól (vagy még korábbtól) evolúciós és hasonló agymosáson mennek keresztül és mire felnőnek elhitetik velük, hogy "AZ csak egy magzat", amúgy meg azt sem tudják miva'.. De a legtöbb esetben egyszerűen kényelmi szempont. Láttam olyat, hogy középkorú nőknek volt már 8-10 abortuszuk, simán röhögve vállalták, legyintettek és kész, hogy az egy semmiség, ők már mennyiszer voltak magzatelhajtáson "becsúszik az ésakkó'mivan?" Közben meg a baross utcában ezrével ülnek a meddő nők mindenféle kísérleti módszerekben reménykedve és abban, hogy lesz valaha gyerekük, mert egyelőre esélyük nincs rá és némelyik teljesen padlón van emiatt. Kérdezze meg bárki őket, mi a véleményük az abortuszról, szerintem az enyémnél durvább véleményeket is fog hallani! Vagy ott vannak azok a milliók világszerte, akik baromi rögös úton és a bürokrácia sokszor évekig tartó útvesztőit végigharcolva gyerekért könyörögnek az intézetekben. Őket is meg lehetne kérdezni.
Mi lett volna, ha Steve Jobs anyja úgy dönt anno, hogy inkább elhajtatja, ahelyett, hogy megszüli és nevelőszülőkhöz adja? Az ő anyja is egyetemista volt, ahogy az apja is. Vagy Einstein anyja? Vagy a nővérem? akkor most nem ölelhetném ezeket a drága, csodálatos, szeretetteli gyerekeket, akiket "imádok" és annyi örömet adtak már eddig is, hogy nincs arra szó, mert meg sem születtek volna, sosem ismerem meg őket..
Végezetül: Annak, aki ezt írta "Az abortusz nem más, mint egy futóverseny, ahol azok döntik el, hogy ki érjen célba, akik már ott vannak" Ez a mondat ZSENIÁLIS! Elképesztően igaz, mindenki tudja, mindenkiben ott van rejtetten valahol a lelke legmélyén, amit még nem mosott át a média, az egyéni szocializáció és a kollektivista, materialista konformizmus, de mégsem mondják ki, vagy beszélnek róla, sőt sokszor, legtöbb esetben még bakot is tartanak az ilyen magzatelhajtók halálugrásához.. Mert ez az, akárki akármit mond. Az nem "élet" amit én ezeknek a nőknek a szemében láttam abortusz után, akár évekkel is. SOHA nem lettek már ugyanolyanok, mint előtte, eltűnt a fény a szemükből és megfakult minden, öngyűlölőkké váltak és céltalanokká, csak "éltek" mint a robotok nap, nap után róva a köröket egy végtelenített, szürke taposómalomban, ahol csak akkor sejlik fel néha a "fény" ha jól berúgnak/bedrogoznak időnként. Ítélet? Inkább sajnálat. Nem "szánalom", sajnálat.. Mert nem így kellene élniük remény nélkül, maguk sem tudva miért ennyire mélyen lelkileg a sötétben, mert "azt" a dolgot igyekeztek olyan mélyre eltemetni, szőnyeg alá söpörni, hogy soha ne kelljen szembenézniük vele, hogy továbbra is szembe nézhessenek a saját tükörképükkel. Hiába az agymosás, valahol mindegyik tudja, hogy ez az egész dolog iszonyúan BETEG!
De aki Krisztusban van, új teremtés az. A régiek elmúltak: Újjá lett minden. Onnantól senkinek nincs joga felróni, amit tettek a múltban, vagy megítélni, mert maga a Mindenható Isten sem teszi, akinek a gyermekeivé lettek.
Ennyi
Péter: köszönöm. Mindig szívesen olvasom a hozzászólásaid.
Hazardteam: neked is köszönöm, örülök, hogy nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel.
A lepontozóknak: látjátok? Ha halálpárti vagyok, akkor tapsot kapok. Mindenhol. Meg sajnálatot. Én életpárti vagyok és vállalom a tetteim következményét, ami általában lenézés, alázás, sértés.
Sajnállak titeket. Hogy nem tudjátok mi a VALÓDI boldogság, a nyugalom vagy a béke. Futtok a pénz után, azt hiszitek, hogy csak az a megoldás, csak az által lehettek boldogok.
Nem vállalja a gyereket a módos, a magányos, a családos, mert már van két gyerek, mert csak önmagukra gondolnak. Bármit írhattok, tudjátok jól, hogy igazam van, mert ilyen szituban mindig saját magatokra gondoltok először. Ismerlek titeket és imádkozom értetek, hogy ti is meglássátok egyszer az igazi, valós értékeket.
Bolondnak láttok minket, mert a szeretetről beszélünk. Tényleg bolondok vagyunk?
És az én esetemben mit csinálnátok?
Védekezünk a párommal, de fogamzásgátlót nem szedhetek. Nem szeretnénk még gyereket. Ha most becsúszna, el kéne vetetnem, mert ki sem hordhatnám. Vagy ő halna bele vagy én. Vagy mindketten. Ahhoz, hogy gyermeket vállalhassak, előre kell terveznem és a jelenlegi gyógyszeremet abbahagynom (orvosi felügyelettel - másik gyógyszerekkel helyettesítve addig), amit csak úgy nem hagyhatok abba, mert az is életveszélyes lenne rám nézve.
Patt helyzet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!