Milyen állatokat "árultak" a mészárszékben Korinthusban, és azt ki mivel tudja alátámasztani?

A görög és a római templomokban az állatok feláldozása számított a legfontosabb szertartásnak. Ám a szertartás során nem ették meg az összes húst, és ami megmaradt, az a húspiacra került. Egy könyv megjegyzi: „A szertartást végzőkre . . . olykor szakácsként és/vagy mészárosként utalnak. Ők az áldozatra szánt állat leöléséért kaptak a húsból, és a rájuk eső hús egy részét eladták a piacon” (Idol Meat in Corinth).

Tehát a piacon nemcsak olyan húst lehetett kapni, mely a vallásos szertartásokból maradt meg. Egy ásatás során, melyet Pompeji romvárosának húspiacánál (latinul macellum) végeztek, egész juhcsontvázakat is találtak. Henry J. Cadbury bibliatudós szerint ez arra utal, hogy a húspiacon „valószínűleg lehetett vásárolni élőállatot, ezenkívül a macellumon vágtak is le állatokat, valamint a templomban leölt vagy feláldozott állatok húsát is árusították”.

Pál a fentiekkel rámutatott, hogy csak azért, mert a hús egy templomban lett feláldozva, még nem lett önmagában beszennyezett, ezért ha a keresztények a piacon vettek belőle, azzal még nem folytak bele a pogány szertartásokba.

1Korinthus 10:25-ben olyan állat húsára vonatkoznak, amelyet esetleg bálványtemplomban áldoztak fel. Abban az időben a templomoknál kimaradt többlethústól úgy szabadultak meg, hogy eladták kereskedőknek, akik azután a boltjukban az értékesítendő húskínálatukhoz tették azt. Pál mondanivalójának lényege az volt, hogy a templomból származó hús valójában nem rossz, nem szennyezett. Kétségkívül szokás volt az ott feláldozott állatok vérét kifolyatni és felhasználni a pogány oltárokon. Így tehát, ha a többlethúsból eladtak a piacon, és ennek nem volt semmiféle nyilvánvaló köze a templomhoz vagy a pogányok téves elképzeléseihez, a keresztények egyszerűen megvehették azt mint kereskedelemben forgalmazott húst, amely tiszta volt, és amelyből a vért megfelelően eltávolították.

Sem Izrael Törvénye, sem az első századi keresztény vezető testület rendelete nem jelezte, hogy Isten népének messzemenő erőfeszítést kellett volna tennie a hússal kapcsolatos tudakozódás terén, vagy hogy vegetáriánussá kellett volna lennie, ha csak a legkisebb kétség is felmerül a beszerezhető hús vértartalmát illetően.